És ez is mindegy. Érdektelen. A Felvilágosodás, a Nagy Francia Forradalom óta folyamatosan "jön a tömeg, a tömeg"; és fütyül. Kiabál. Ordít. Dobál. Tojást, krumplit, rohadt zöldséget, tortát. Bele a politikus pofájába. A politikus pedig letörli, nem pöröl, odébb áll. Kussol. S leginkább nem sértődik meg. Főleg nem látványosan, nyílt színen.
Ha a politikus nem politikus, hanem rossz lelkiismeretű vagy lelkiismeret nélküli hisztis kölök, akkor viszont megsértődik. És hülyeségeket beszél.
Mint Lendvai Ildikó, Hiller István, Gyurcsány Ferenc.
Mind elmondta már, felhúzott orral, hogy a szélsőjobb áll minden egyes fütyülő, kiabáló ember mögött.
Istenem, mennyire ismerős. Mennyire nem változik itt semmi sem.
Felrémlik, amikor megalapítottuk a Fideszt. Egy hét múlva rendőrhatósági figyelmeztetésben részesült a 37 alapító tagból öt, és a Magyar Hírlap megírta nevezetes vezércikkét. Azt a vezércikket az MSZMP KB meg a PB diktálta, finomított rajta egy kicsit a Lázár-kormány, és benne volt az MSZMP Agitprop. Osztályának minden jó ötlete is, igaz, Lendvai? Azt a sort maga diktálta, hogy "37 egyetemi és főiskolai hallgató új ifjúsági szervezetet hozott létre, NEM TUDNI, KIKNEK A MEGBÍZÁSÁBÓL..."
Na, vajon kiknek a megbízásából, Lendvai? Ott állt mögöttem a CIA, mi, Lendvai, ők fogták a ceruzámat ... És már akkor is "veszélyeztettük a szocialista demokráciát" meg a "köznyugalmat". Hát még, amikor 1988.,'89. március 15-én tüntettünk ellenetek, mi, Lendvai? Meg amikor 1989. október 23-án összevertetek bennünket az utcán. És Grósz elmondta, hogy a "fehérterror" már kint ólálkodik az utcán.
Miért nem jut maguknak soha semmi az eszükbe, mi, Lendvai? Mi, Hiller? Mi, Gyurcsány?
Ez is mindegy. Érdektelen. Azért nem, mert maguk ilyenek. Ez a maguk legbelső lényege. Ami velejéig rothadt, mondanám, de nem mondom. Azt se mondja az ember naponta, hogy a Föld gömbölyű, mert ez utoljára Galileo Galilei részéről volt bátor tett. De egy dolog azért érdekelne. Hogy maguk tényleg elhiszik-e? Ugyanis ez egy valódi pszichológiai probléma. Mert hát, ha valakinek hazugság az egész élete, annak előbb-utóbb muszáj elhinnie, hogy a hazugság az igazság, különben megbolondulna. Ezt lenne jó tudni. Hogy kegyelmedék elhitték, vagy már megbolondultak...
Vannak jelei ennek is, annak is. Az utóbbira Gyurcsány a jó példa. Ahogy állt a múzeum lépcsején, és kiült a képére az a földöntúli vigyor. Utoljára talán Ceausescu nézett ennyire hülyén, amikor kifütyülte őt az ő népe, és azt hitte közben, hogy ünneplik. Vagy most, legutoljára Debrecenben, amikor az egyetemisták hurrogták le, fütyülték és röhögték ki magát, Gyurcsány. Az egyetemisták mögött is ott állt a szélsőjobb, mi, Gyurcsány? Mi, Hiller? Mi, Lendvai?
Mindenesetre, akár igazságnak hiszik maguk az egész hazug életüket, akár megbolondultak, felhívom a figyelmüket egy szempontra. Lehet, hogy azért fütyül a sokaság a Gyimesi-szorostól Budapestig mindenütt, mert utálják magukat.
Tessenek ezen töprengeni...
(Utóirat: Pénteken repültem haza New Yorkból. Előttem három sorral Ron Werber ült a gépen. Tényleg nagy baj lehet, ha visszarendeltétek a gyűlöletmestert...)

Bayer Zsolt, 2005. március 20., Magyar Nemzet - Képeslap