Mindenesetre azt a teljességgel megalapozatlan és tudománytalan feltételezést, miszerint a barométer valamiképpen a légnyomást mérné, azaz, hogy hány bar a levegő nyomása, szóval hogy a barométer eredetileg valamiféle 'barométre' lenne, a tudomány mai álláspontja szerint teljességgel kizárhatjuk. Igaz, nem volna helyes, ha ezzel együtt azt az értelmezést is elvetnők, hogy a barométer eredendően egy prefasiszta klerikál-feudális csökevény nyelvünkben, mely szó mögött jeltárgyi viszonyként joggal tételezhetjük, hogy a b-a-r-o-m-é-t-e-r hangsorral jelölt tárgy eredetileg arra szolgált, hogy a bárókat mérje, azaz eredeti formájában így hangozhatott egykor: báróméter.

Nos, kedves olvasó, ha eljutott idáig, Ön joggal gyanakodhat, hogy itt valakinek elment az esze.

Nem ment el viszont az esze Szabados Krisztiánnak, aki ezt írta a március 22-ei Népszabadságban, Ötlettelen politikusok c. cikkében: " A múlt héten Áder János írt magasztaló levelet egy szintén nem filoszemitizmusáról híres szélsőjobboldali újságírónak a Magyar Demokratában. Mindezek alapján jól látható, hogyan és kinek fog politizálni a Fidesz a közeljövőben."

Nem, Szabados Krisztián éppen hogy észnél, eszénél van, és most is ez jelent kicsinyke problamázst éppen.

Mert hát lássuk, mi is e fenti hitelrontó tényállítás története. Történt egyszer, hogy Lovas István nyílt levelet írt Áder Jánosnak a Demokratában. A levél így szólt:

"Tisztelt Frakcióvezető Úr!

Örömmel tölt el, hogy pártja éledezik. Az pedig különösen, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök "évadnyitó" beszéde után szinte azonnal hallhattuk Orbán Viktor, pártja elnökének beszédét és így a kettőt oly sokan össze tudták hasonlítani.

A balliberális sajtó azóta is kínlódik, miként tudja a feketét fehérnek, a fehéret pedig feketének beállítani. Végre szinte kézzel tapinthatóan láthatóvá vált a két ember igazi kvalitásai közötti jelentős, sőt igen jelentős különbség: az egyik egy magakellető szószátyár ficsúr olyan ígéretekkel házalva, amit legjobban talán Kassák Lajosnak Egy történelmi nap címmel ismert, remekbe szabott verse ír le a repülőgépen megérkezett gazdag kucséberről, aki az összegyűlteknek tartott beszédében ígér, mindent ígér, a kolbászból font kerítéstől a mindenki kamrájában lógó sódarig, miközben a gyerekek a türelmetlenségtől bevizelnek, majd a csalódott tömeg egymást taposva menekül saját nyomorult valóságába.

Másik oldalon viszont hallhattak egy jó humorú, tényekről és adatokról beszélő államférfit, aki ugyanakkor - nagyon helyesen - annyi engedményt tett a populizmusnak, hogy "hantaméterekről" is beszélt. Ez végre már a normális politikai élet, amikor az ellenzék válaszol a kormánypártra. De ez csak egy alkalom volt, még ha nem is könynyen felejthető.

Azt viszont nehezen értem, hogy ezzel párhuzamosan miért nem folyik szintén "normális" ellenzéki politizálás pártján belül máshol is?
Nyilván tudja, hogy Gyurcsány rasszista, mélyen sértő és vádló kijelentése miatt ("arab terroristáknak" nevezett szaudi sportembereket, akik barátságos mérkőzést játszottak magyar sportolókkal) a szaudi nagykövetet hazarendelték, ahogyan a diplomácia nyelvén oly finoman fogalmaznak, "konzultációra". Ön tudja jól, hogy Gyurcsány kijelentése páratlan károkat okozott nemcsak a kétoldalú magyar-szaudi, de a magyar-arab kapcsolatokban is. Azt is tudja, hogy Szaúd-Arábia az Egyesült Államok egyik legfontosabb stratégiai partnere és hogy Gyurcsány kijelentése repedést okozott Washingtonnak a nemzetközi terrorizmus ellen vezetett globális harcában.

A másik oldal - az MSZP és az SZDSZ - közben önöket még fiktív, vagyis az ő maguk által kitalált és önökre kent aljasságai miatt is felelősségre vonja a parlamentben.
Árulja el a Demokrata olvasóinak, hogy Gyurcsány rasszista, a magyar nemzeti érdekeket súlyosan sértő kijelentései miért nem "értek" meg önöknek legalább egy napirend előtt felszólalást? És azt is árulja el, hogy melyik országban nem használta volna fel a miniszterelnöknek az ilyen megjegyzését az ellenzéke?

Ha nincs kedve válaszolni (nyilván nincs), ne válaszoljon. De próbálja megérteni, hogy az események átalvásával depolitizálja saját támogatóit, noha 2006-ban minden szavazatra szükségük lesz."

Na mármost felvetődik a kérdés: Lovas azért írta a levelet, mert 1. meg akarta dicsérni Ádert, 2. nem akarta megdicsérni Ádert, 3. Szabados Krisztiánt akarta megdicsérni.

Igaz persze, Áder sem maradt Lovas adósa. Válaszában, ami horribile dictu, meg is jelenhetett a lap olvasói levelek rovatában, ezt írta a Demokrata következő számában:

"Tisztelt Lovas úr!

Ön tétlenséggel vádolja a Fidesz-frakciót. Megértem. Helyzetelemzése joggal aggasztja Önt. Persze tudom én, értünk haragszik, dehogyis ellenünk, és abban is biztos vagyok, hogy az már korántsem tölti el kétségbeeséssel, hogy az elmúlt három évben tucatnyi kormánytag, köztük Medgyessy Péter, Kovács László, Keller László, László Csaba, Csehák Judit, Kökény Mihály, Csillag István, Bárándy Péter, Burány Sándor, Görgey Gábor, Kiss Elemér, Kóródi Mária - és még folytathatnám a sort - kényszerült távozásra.

A magam részéről biztos vagyok abban, hogy az Ön írásai, cikkei, nyílt levelei sokkal nagyobb mértékben hozzájárultak ehhez, mint országgyűlési képviselőcsoportunk, a maga szerény eszközeivel. Ezért arra kérem, a jövőben is tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a Gyurcsány Ferenc és az általa vezetett szocialista-szabaddemokrata kormány tevékenységéről minél sokrétűbb képet kaphassanak a Demokrata tiszteletet és igaz szót érdemlő olvasói. Ha Ön ezt megteszi, nyilván a választási siker sem maradhat el 2006-ban. Biztosíthatom - nyilván Ön is így tartja helyesnek -, hogy ehhez a magunk módján majd mi is hozzá-hozzátesszük a magunkét, miként az elmúlt három évben tettük ezt eddig is nap mint nap, hazánk érdekeit és a 21. századi polgárosodás ügyét szemelőt tartva.

Most is csak válaszképpen írok Önnek, mert Ön azt írta legutóbbi nekem címzett nyílt levelében: "Árulja el a Demokrata olvasóinak, hogy Gyurcsány rasszista, a magyar nemzeti érdekeket súlyosan sértő kijelentései miért nem értek meg önöknek legalább egy napirend előtti felszólalást?"

Nos, bár az Ön figyelmét bizonyára elkerülte, a Demokrata olvasóit megilleti a tények pontos ismerte. Az pedig cáfolhatatlan tény, hogy nyílt levele megjelenése előtt három nappal, sőt mi több, még a lapzárta előtti időben elhangzott a parlamentben az Ön által hiányolt napirend előtti felszólalás, melyet Németh Zsolt, a külügyi bizottság elnöke, a Fidesz frakcióvezető-helyettese tartott. Miként tény az is, hogy a Gyurcsány terroristázó, otromba kiszólására képviselőcsoportunk politikusai sajtótájékoztatón és különböző médiumokban tett nyilatkozatokban is több ízben reagáltak. Ezekről csaknem az összes jelentős médium tudósított, bár kétségkívül tapintható az a kormányzati és bizonyos médiaköröket jellemző szándék, amellyel az ügyet bagatellizálni próbálják. Beláthatja, ez nem a mi hibánk, ezért kérem, ne is írja a rovásunkra.

A további félreértések elkerülése érdekében kérem hadd ajánljam az Ön szíves figyelmébe azt a frakciónk által üzemeltetetett, óráról-órára frissülő, mindig naprakész hírportált (www.fideszfrakcio.hu), amelynek híreit a tavalyi évben is több mint ötmillió alkalommal töltötték le, és amelyen Ön Gyurcsány terroristázása kapcsán is több tucat cikkben, tudósításban lépésről-lépésre nyomon követheti a Fidesz e tárgyban tett megnyilvánulásait.

Tisztelettel: Áder János"


Na mármost, itt is felvetődik a kérdés. Áder azért írta a levelet, mert 1. meg akarta dicsérni Lovast, 2. nem akarta megdicsérni Lovast, 3. fejtörést akart okozni Szabados Krisztiánnak.

És ha Ön, kedves olvasó, mindkét esetben eltalálta a helyes választ, már csak egy kérdés maradt. Hogy lehet, hogy a Szabados Krisztiánnak mégsem sikerült fején találnia a szeget? Pedig közhiteles köztársasági barométerkedéseiért az ő nevével fémjelzett Political Capital Institute zsíros megrendeléseket kap a kormányzattól. Csak nem túl sok már a szeg fején a zsír?

fideszfrakcio.hu