Mostantól számolni is másként lehet, bár állítólag némi trükkért eddig sem szaladtak Brüsszelig a tagállamok. Most már csak azt kérdezik a megfigyelők, hogyha a németeknek a két ország újraegyesítést követő újjáépítési költségeit nem kell a hiányra terhelniük, akkor mi miért nem írhatjuk le ezt az összeget, és ha nálunk a nyugdíjreform költségei maradnak kívül a hiányszámításon, a csehek miért nem a kutatásra fordított pénzt vonhatják ki a teher alól, mint a franciák. Mindeközben a döntést a magyar miniszterelnök az ellenzék és a kormányoldal közös sikereként kommentálta.

A szerda esti Háttér vendége volt Áder János, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciójának vezetője.

- Valóban siker-e az iménti könnyítés?

- Én sikerről semmiképpen sem beszélnék, ez egy lehetőség, egészen pontosan azt is mondhatnánk, ha szigorúbban fogalmazunk, hogy ez egy átmeneti időre ad arra lehetőséget, hogy másként könyveljen a kormány különböző számokat. Én ezt sikernek nem tekinteném. Siker az, ha a tényleges gazdasági folyamatok úgy alakulnak, hogy ne kelljen ilyen könyvelési trükköket alkalmazni - mondta Áder János.

- De úgy néz ki, hogy az Európai Unió is támogatja ezt a fajta könyvelési rendszert.

- Átmeneti időre, tehát ez véglegesen nem jelent megoldást Magyarország problémájára. Az Európai Unió statisztikai hivatala nyilvánosságra hozta a saját étékelését a magyar gazdaság helyzetéről, két ponton is nagyon jelentős eltérést mutatott ki a kormány által bemutatott számok és az Eurostat által kiszámított számok között. Az államadósság ennek következtében - mondja az Európai Unió erre illetékes intézménye - magasabb, mint amit a kormány vallott, azaz a kormány becsapta az Európai Uniót. Ennél súlyosabb probléma, hogy a kormány becsapta a magyar adófizetőket is, a magyar választópolgárokat is. Az államadósság ugyanis a bruttó hazai össztermékhez viszonyított aránya 60,7 százalék, tehát 60 százalék fölött van. Miért probléma ez? Ez azért probléma, mert részben, 1998-ban, amikor a polgári kormány megalakult, ez a szám 61 százalék volt. A polgári kormány ezt a számot letornázta 53,6 százalékra, ez egy komoly csökkenés, tehát folyamatosan, évről évre csökkentette a bruttó hazai össztermékhez viszonyított arányát az államadósságnak. Most ez a szám ismét ott van, ahol hét évvel ezelőtt volt. Ez már önmagában is probléma. A másik probléma, hogy minden, az Európai Unióhoz csatlakozott ország, így Magyarország is szeretne belátható időn belül az euróövezet tagja lenni. Igen ám, de ennek vannak feltételei! Négy feltétel van. Ezt a négy feltételt kell teljesíteni ahhoz, hogy az Európai Unió valutájához, az euróövezethez csatlakozhassunk. Ma az a helyzet, hogy mind a négy feltételt Észtország és Litvánia tudja teljesíteni, három feltételt teljesít további három ország, Magyarország pedig az egyetlen a tíz tavaly csatlakozott ország közül, amelyik a négy közül egyetlenegy feltételt sem tud teljesíteni. Lépjünk tovább! A magyar államadósság tavaly év végén már 3500 milliárd forinttal nagyobb volt, mint a kormányváltás idején. Ez önmagában is egy drámai mértékű államadósság-növekedést eredményezett. Friss hír, egy héttel ezelőtti hír, hogy az államadósság további, közel 600 milliárd forinttal nőtt az év első két hónapjában, tehát meghaladta immáron a kormányváltás óta a 4000 milliárd forintot. Ez azért probléma, mert az államadósság növekedésének üteme felgyorsult, havonta háromszor olyan gyorsan nőtt az államadósság 2005 első két hónapjában, mint 2004 átlagában, ott havi 100 milliárd forinttal nőtt az államadósság, most pedig közel 300 milliárddal.

- Felvetődött, hogy újabb megszorító intézkedésekre van szükség, amit a Pénzügyminisztérium azonnal cáfolt is, mert hogy a minisztériumok 35 százaléknál történő költségvetési félévhez viszonyított zárolása gyakorlatilag nem jelent újabb pénzelvonást, mert a bevételhez időarányosan tették ezt meg. Tehát gyakorlatilag nem lenne ezzel gond, ha a gazdaság úgy működne, és a bevételek olyan szinten jönnének a büdzsébe, hogy ezeket a hiteleket képes lenne az ország finanszírozni, de egyre inkább be kell látni azt, hogy 2002, úgymond, dupla költekezése ebben a ciklusban, vagy ebben a négy esztendőben már nem pótolható.

- Hát, komoly kormányzati bravúrra lenne szükség. Én ebben egyetértek önnel. Azért azt jó, ha tudjuk, hogy amikor a Medgyessy-kormány megalakult, 2002 tavaszán, akkor 320 milliárd forint volt pluszban a költségvetésben, és ebből tudták az első száznapos programot végrehajtani. Ez egy nagyon fontos különbség a mostani időszakhoz képest. És még egyszer mondom, az Orbán-kormány ideje alatt folyamatosan, négy éven keresztül csökkent a bruttó hazai össztermékhez viszonyított aránya az államadósságnak. Erre egyébként az azt megelőző nyolc évben nem volt példa. Emellett csökkent az infláció, csökkent a munkanélküliség, csökkent a költségvetési hiány is, miközben meglehetősen vonzó ország maradt Magyarország a külföldi befektetések, tőkebefektetések szempontjából. Akkor azt mondták a szocialisták, hogy egy ennél lényegesen jobb gazdaságpolitikát csinálnak. Hát, az eredmény azóta ismert. Csak egy mondattal visszakanyarodva az államadósság növekedéséhez, még egy dolgot azért tegyünk hozzá, mert így kerek a történet. Nem volt olyan fórum az elmúlt fél évben, egy évben, ahol ezt az emberek ne kérdezték volna meg tőlem. Azt kérdezték, képviselő úr, hol van az a rengeteg pénz? Azt látjuk, hogy az állam, a kormány, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány fölvett 4000 milliárd forintot, de mire költötte? Ha látnánk látványos beruházásokat, hídépítéseket, útépítéseket, iskola-rekonstrukciókat, új tornatermeket ebből a pénzből megépülni, akkor talán megértenénk, hogy hol van ez a pénz. De ilyent nem látunk.

- De a miniszterelnök úr azt mondta, hogy benne van az emberek nyugdíjában, a 13. havinak megfelelő részét éppen ezen a héten fogják postázni, megszorítva a postásokat, hogy siessenek.

- Tudja, amikor én ezt a magyarázatot mondom ezeken a fórumokon, a közgazdaságilag kevésbé képzett emberek is harsány kacajra fakadnak, ugyanis azt mondják utána nekem, amit én is a magam józan paraszti eszem után menve megkérdeztem a parlamentben a miniszterelnöktől, hogyha ezermilliárd forintot költött a magyar állam hitelből az államadósság rovására nyugdíjfizetésre, akkor a négymillió munkavállaló nyugdíjjárulékával mi történt, hiszen mindenki, aki kereső foglalkozást folytat, befizeti a nyugdíjjárulékát. Ezzel mi lett? A másik magyarázat úgy hangzott, hogy ezermilliárd forintot költöttek béremelésre. Most itt két megjegyzést hadd tegyek: először is a magánszférában nem az államadósság terhére növelik a béreket, ott az államnak ahhoz semmi köze nincs. De 800 ezer ember dolgozik Magyarországon az állami szférában. Tegyük fel, igazat mondott Gyurcsány Ferenc, és az ő béremelésük az államadósság terhére hitelből történt meg, akkor föl kell tennünk egy következő kérdést, hogy és azokkal az adóbevételekkel, személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó, társasági adó és illetékbevételekkel, amik több ezermilliárd forintot tesznek ki évente, mi történt? Aztán az emberek további kérdéseket is föltesznek, hiszen az elmúlt két évben komoly megszorító csomagok voltak.

- De tényleg, mi történt, hol van a pénz?

- Látja, ez az a kérdés, amire én is szeretném a választ megkapni. Hónapok óta próbálunk ennek a dolognak a nyomára jutni, próbálunk korrekt, kielégítő, tárgyszerű választ kapni a kormánytól. Hosszú-hosszú hónapokig pökhendi válaszokat kaptunk, majd amikor Gyurcsány Ferenc rászánta magát, hogy válaszoljon a kérdésre, akkor ez a válasz kerekedett ki belőle, amit én nem tartok elfogadhatónak, ez nem magyarázza meg azt, hogy hová lett ez a rengeteg pénz. De még ha el is fogadnám Gyurcsány Ferenc magyarázatát, akkor az akkor 3500 milliárdos államadósság-növekedésből még mindig csak 2000 milliárdot találtunk meg, és még mindig hiányzik 1500 milliárd, ami nem csekély összeg.

- De azt mondhatja az újságolvasó, a rádióhallgató, hogy hétről hétre újabb és újabb programok indulnak, a közelmúltban indult a 170 milliárd forintos kollégiumépítési, felsőoktatási intézményi beruházás, az autópálya építésének a tendereit éppen most folyamatosan hirdetik, tehát hogy itt hatalmas, több százmilliárd forintos befektetésekről van szó.

- Ezek nem ebből a pénzből valósulnak meg, ez még külön indokolttá teszi a mi kérdéseink felvetését. Önnek teljesen igaza van, bejelentették, hogy a felsőoktatás keretében egy 170 milliárdos fejlesztési programot hajtanak végre, és mi nem azt kifogásoljuk, hogy a felsőoktatásra költsön pénzt az állam, ez helyes célkitűzés, de most az történik, hogy egy úgynevezett magánbefektetői program keretében kerül sor erre a beruházásra, vagy erre a fejlesztésre. Ez nem növeli a magyar államadósságot, tehát az ön kérdése teljes mértékben jogos, ez a pénz még ezen kívül kerül elköltésre. Tehát, bár fölvették ezt a rengeteg pénzt hitelre, mégsem ebből épülnek meg az egyetemek, a főiskolák, nem ebből épülnek az új kollégiumi helyek, hanem magántőkéből, magánbankok kölcsöneiből. Az állam ezt majd visszabérli, ezért évente egy komoly díjat, összeget kell fizetnie, összességében húsz év alatt ez a magyar államnak, a magyar adófizetőknek egészen pontosan 60 milliárd forinttal többe kerül, mintha az állam hitelből, maga az állam hitelből építette volna meg. És ezért nagyon fontos az ön kérdése, mert ha jól gazdálkodott volna a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány, ha nem adósította volna el ilyen mértékben az országot, akkor most lett volna lehetőség arra, hogy ezt a 170 milliárdot ne ilyen konstrukcióban költsék el, hanem a magyar adófizetők számára egy kedvezőbb, olcsóbb, átláthatóbb megoldás szülessen.

- Azt még nem döntötték el, vagy legalábbis egyértelműen nem fogalmazták meg, hogy a lejárat után az intézményeknek a tulajdonába kerül-e, vagy adott esetben továbbra is a magánbefektető kezében marad, akinek többé kevésbé szintén hitelből van pénze, mint ezt ön is említette.

- A hétfői ülésnapon Pokorni Zoltán ezt a kérdést napirend előtt föltette Magyar Bálint oktatási miniszternek, és Magyar Bálint a következőt válaszolta erre, itt van nálam a szó szerinti jegyzőkönyv: megegyezés hiányában könyv szerinti értéken történik, történhet meg húsz év múlva a visszavásárlás. Azaz, a magyar állam visszavásárolhatja. Hogy mi lesz ez a könyv szerinti érték, ezt nem tudjuk. Magyar Bálint utána kifejtette, hogy ez lehet nulla forint is, de azért mindannyian tudjuk, hogy az egyetemek épületei meglehetősen központi helyen vannak a különböző városokban, és ezek az épületek nagyon-nagyon ritkán szoktak nullára amortizálódni. Én nem is nagyon tudok olyan ingatlant, ami húsz év után ne többet érne, mint a beruházáskori értéke, hanem nulla forintot érne. Ez nem túl életszerű, ráadásul a húsz év alatt még különböző fejlesztéseket, beruházásokat végrehajthatnak ezeken az épületeken a szerződések szerint, és ez további költségeket rak az adófizetők vállára. Ezért javasoltuk azt, ezért javasolta azt Pokorni Zoltán és kérte az oktatási minisztertől, hogy hozzák nyilvánosságra a szerződéseket, hogy lássa mindenki tisztán, hogy milyen konstrukcióban kívánják ezt a 170 milliárdot elkölteni.

- Erre elhangzott az ígéret?

- Nem, nem hangzott el, Magyar Bálint ezt a kérdést mintha meg sem hallotta volna, és még egyszer mondom, az a válasz, hogy majd esetleg húsz év múlva akár nulla forinton is megvásárolhatjuk, azt pontosan tudjuk, hogy ez nem valósulhat meg, hiszen csak az ingatlanok értéke ennél lényegesen magasabb lesz.

- Ilyen körülmények között épülnek az autópályák is értelemszerűen, ami azt jelenti, hogy az adófizetők pénzére apellál a mostani kormány, de nem az idei befizetésre, hanem a 15-20 év utáni befizetésre, tehát a következő kormány, vagy kormányok időszakára.

- Ráadásul a helyzet még súlyosabb, az autópálya-építéseket, ha már szóba hozta, mert ugyanezen konstrukción belül, amit ön említett is, volt például az M5-ös autópálya-építés kapcsán egy olcsóbb konstrukció. Tehát, ha most eltekintünk attól, hogy építhetné a magyar állam is, ha nem ilyen rossz gazdaságpolitikát folytatott volna a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány, és nem adósította volna el így az országot, akkor építhetné a magyar állam, lehetne a magyar állam a hitelfelvevő, alacsonyabb kamatra vehetné föl a hiteleket, és kevesebbe kerülne mindannyiunknak ezeknek az autópályáknak a megépítése és üzemeltetése. Nem ezt az utat választották, hanem azt, amit ön mond, magánbefektetők építik. Igen ám, de például az M5-ös autópálya esetében két társaság versengett az útépítés jogáért, és hogy, hogy nem, a drágább ajánlatot tevő nyert. Nem akármennyivel volt drágább, 150 milliárd forinttal volt drágább az a cég, amelyik végül is a nyertes pályázatot letette.

- De nemcsak a kormány működésével kapcsolatban vannak gondok, hanem a parlamentével is, és ebből már az ellenzéket sem lehet kivonni. Itt van az alkotmánybírák megválasztásának ügye. Kilényi Géza, korábban alkotmánybíró, ismét a nyilvánosság elé állt egy elképzeléssel, hogy ki kellene a parlament hatásköréből vonni az alkotmánybírák megválasztását, mert akkor legalább haladna a dolog. Ön korábban volt az Országgyűlés elnöke is, mi a véleménye erről?

- Én nemcsak a parlament elnöke voltam, hanem voltam az alkotmányügyi bizottságnak is a tagja, ma is az vagyok, voltam az alkotmánybírákat jelölő bizottságnak is korábban a tagja és bizony emlékszem arra, hogy volt olyan időszak, két és fél évig tartott ez, amikor az SZDSZ akadályozta meg azt, hogy új alkotmánybírókat válasszunk. Annak valahogy nem volt olyan nagy hírértéke akkor. Most nem azt mondom, hogy ez bármire is indok, csak mondom, a történeti hűség kedvéért jó, ha ezt rögzítjük. Fontos tudni azt, hogy nem a törvényi szabályozással van a baj, szó nincs erről, eddig minden alkalommal megállapodtunk, amikor alkotmánybíró-jelölésre került sor. Hol hosszabb, hol rövidebb idő kellett ehhez. Most is megállapodtunk, lényegében, decemberben. Ugyanis az történt, hogy két alkotmánybíró személyében valóban már viszonylag korán létrejött az egyetértés, és a harmadik személyt illetően valóban nagyon sokáig nem tudtunk közös nevezőre jutni, mígnem Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke egy személyi javaslatot tett. Egy szegedi jogász-professzort javasolt, nagytekintélyű, komoly polgári jogászról van szó, akit mi is elfogadtunk. Még egyszer mondom, az MSZP akkori ügyvezető alelnökének, azt hiszem akkor még ügyvezető alelnök volt Szili Katalin, de mindenképpen az MSZP meghatározó politikusának, a parlament jelenlegi elnökének javaslatáról volt szó, amit ott a jelölőbizottság ülésén a szocialista delegátus, a korábbi igazságügyi miniszter, Vastagh Pál is támogatott. Miután mi nem ismertük a személyt közvetlenül, legalábbis a tárgyaló delegációnknak a tagja nem ismerte, két nap gondolkodási időt kért, és utána jelezte, hogy támogatjuk az illetőt, mert kiváló szakmai referenciákat hallottunk róla, és jó alkotmánybíró lesz belőle a mi tudásunk, vagy a mi ismereteink szerint is. Eltelt újabb két nap, és a szocialisták bejelentették egy frakcióülést követően, hogy mégsem támogatják ezt a jelöltet. Azóta patthelyzet van valóban, de ezért nem a Fideszt kellene hibáztatni. Önmagában a kérdésfelvetést is kicsit furcsának és tréfásnak gondolom, ha három üres hely van, akkor miért nem három bírót választunk meg? Most azért hibáztatni a Fideszt, mert hogy a három üres helyre három alkotmánybírót akar megválasztani, azt megint csak mókásnak gondolom, hát miért ne választhatnánk! Volt erre példa. Én sem vagyok elégedett ezzel a teljesítménnyel, kicsit szégyellem is magam, hogy nem tudtunk idáig zöldágra vergődni.

- Egyes folyókon még mindig árhullám vonul le, aztán nem lehet tudni, hogy mi lesz az elkövetkezendő napokban, hetekben. A kormány szerdán foglalkozott az árvízhelyzettel, a környezetvédelmi miniszter bejelentette, hogy hozzáfognak a tárolók építéséhez, mert ezzel a gátépítést ki lehetne váltani. De mintha már évekkel ezelőtt is szó lett volna erről.

- Olyannyira szó volt erről, hogy 2002-ben Medgyessy Péter azt ígérte, hovatovább a szavát adta rá, hogy 2004 végére a Tisza mentén és a Tisza teljes vízgyűjtő területén meg fogják építeni, ahol még hiányzik, vagy megerősítik a meglévő gátakat. Ezt a munkát 2004 végére befejezik - mondta az akkori miniszterelnök-jelölt.

- De most már másik kormány van.

- Ettől még ez az ígéret köti a szocialistákat. 2004 elmúlt már, túl vagyunk ezen a határidőn, és nemhogy a teljes védvonal nem lett megerősítve, tudja mennyi töltéserősítéssel végeztek az elmúlt három esztendőben? 25 kilométert erősítettek meg. Tudja mennyit kellett volna? 600-at. Most a Tisza mentén élő másfélmillió ember csak a jóistenben bízhat, de nem a Gyurcsány-kormányban. Abban bízhat, hogy lassú lesz az olvadás, esetleg egy hűvösebb, szelesebb, kevés csapadékot hozó időjárás következik a következő hetekben, és így szép lassan a folyók le tudják vezetni azt a hólémennyiséget, ami most még a Kárpátokban, illetve a hegyekben van. Ebben bizakodhatunk csak, de a kormány semmit sem tett meg azért az elmúlt években, hogy a Tisza mentén élők nagyobb biztonságban érezhessék magukat. Semmit! A polgári kormány - csak azért, a rend kedvéért ezt is tegyük hozzá - négy év alatt 205 kilométernyi töltést épített vagy erősített meg, miközben három országos rekordot döntő árvízzel is meg kellett birkóznia. Még egyszer mondom, a Gyurcsány-kormány felelőssége a tekintetben, hogy a gátak megépítése és megerősítése elmaradt, elvitathatatlan.

Németh Miklós Attila, Kossuth rádió, Háttér

fideszfrakcio.hu