fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Járai Zsigmond nem adja a múltját
2002. augusztus 23., 12:52
Nem voltam az előző rendszer beszervezett ügynöke, csupán a külföldi útjaimról írtam beszámolókat a Belügyminisztériumnak. Soha nem jelentettem személyekről, csak azt fogalmaztam meg, mi a véleményük a külföldieknek a magyar gazdaságról - nyilatkozta a Heti Válasznak Járai Zsigmond, az Orbán-kormány első pénzügyminisztere, a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi elnöke.

A Fidesz-kormányból négy embert gyanúsítanak azzal, hogy a rendszerváltozás előtt együttműködött az állambiztonsági szolgálattal. Azt beszélik, ön is rajta van az érintettek listáján.

Én úgy hallottam, hogy először valóban szerepelt a nevem a listán, majd levettek róla.

Most mégis minden lap úgy tálalja: beismerte, hogy együttműködött a Kádár-rendszer titkosszolgálatával.

Többször be akartak szervezni, de soha nem vállaltam el. Azt, hogy van rólam dosszié, elképzelhetőnek tartom, hiszen a nyolcvanas években aláírtam egy nyilatkozatot, amelynek értelmében külföldi útjaimról a munkahelyemnek írt jelentéseket elküldtem a Belügyminisztériumba is. Ezekben arról számoltam be, mit gondolnak külföldön a magyar gazdaságról. Nem tudom, hogy ez érintettséget jelent-e, de arról sincs fogalmam, hogy milyen dokumentumok vannak rólam a Belügyminisztériumban. De azt, hogy beszervezett ügynök lettem volna, akár szt-tiszt, határozottan cáfolom.

Mivel 1951-ben született, az egyetem elvégzése után, akár már a hetvenes években beszervezhették volna. Hiszen a gazdasági szférában jelentős posztokat töltött be. Ekkor még nem próbálkozott senki?

A hetvenes években csak a párttagságra akartak többször is rábeszélni, de az MSZMP-be soha nem léptem be, pedig sokan már az egyetemi évek alatt párttagok voltak. Csupán a KISZ-nek voltam a tagja, de a munkahelyemen egyszerűen kimaradtam belőle. A nyolcvanas évek közepén kerestek meg a gazdasági elhárítás emberei.

Ekkor már a kötvénypiaccal foglalkozott, ami nemigen volt összeegyeztethető a szocialista gazdaságtannal.

A magyarországi kötvénykibocsátásokkal, a kötvénypiac felépítésével foglalkoztam. Ha jól emlékszem, már 1983-84-ben nyilatkoztam a Financial Timesnak és más külföldi újságoknak arról, hogy Magyarországon alakul a tőzsde, és hogy kötvénypiac lesz. Akkor ez nagyon kockázatos dolog volt. Többekkel együtt arra a gondolatra jutottunk, hogy vagy kapitalizmus lesz Magyarországon, vagy börtönbe kerülünk. Mert valahogy a kötvény- és részvénypiac felépítése valóban nemigen fért össze a hagyományos szocialista gazdasággal.

Miért volt hajlandó mégis ugyanebben az időben kapcsolatot létesíteni a Belügyminisztériummal?

Megmondom őszintén: egy kicsit féltem. Akkor már külföldre utaztam, külföldi lapokban publikáltam, a nemzetközi sajtónak nyilatkozgattam. Erre semmilyen engedélyem nem volt. S mint említettem: szerettek volna beszervezni, mondták, hogy kiképeznek, és majd tiszt leszek. Ezt nem vállaltam el soha. De úgy gondoltam, ha még annyit sem teszek meg, hogy külföldi útjaimról beszámolok, nem fogják hagyni a munkámat végezni. Azt akartam, hogy békén hagyjanak. Úgy véltem, nem ártok senkinek sem azzal, ha leírom, milyen a magyar gazdaság a külföldiek szemében.

Ezek az írások jelentéseknek nevezhetők?

Útijelentésnek nevezném, de nevezheti jelentésnek is. Az Állami Fejlesztési Bankban dolgoztam, oda kellett elküldeni, illetve a Belügyminisztériumba is eljuttattam. Ezért nem kaptam semmilyen juttatást, nem neveztek ki semminek, nem vettem részt egyetlen kiképzésen sem.

Emlékszik arra, hogy a Belügyminisztériumban kinek kellett címezni a borítékot?

Két fiatalember volt, a nevük nem érdekes. Többször bejöttek hozzám a munkahelyemre, beszélgettek velem. Azóta nem találkoztam velük.

Leírták a beszélgetést?

Az én jelenlétemben nem, de hogy utána mit csináltak, nem tudom.

Tudott arról, hogy hálózati személyként, társadalmi kapcsolatként tartották nyilván a rendszerváltozásig?

A Népszabadságban olvastam a napokban, fogalmam sem volt arról, hogy létezett III/II-es csoportfőnökség. Nekem annyit mondtak, hogy a gazdasági elhárításhoz kerülnek a jelentések, s úgy gondoltam, nem ártok vele senkinek, sőt jót teszek az ország gazdasági átalakulásának.


Végzett-e más munkát is az elhárításnak?

Nem, soha. Nem csináltam mást, mint hogy útijelentést készítettem, és néha elmondtam, hogyan látom a gazdaság helyzetét. Bár többször célozgattak rá, hogy jó lenne elmélyíteni a kapcsolatot, én ezt elhárítottam.

Medgyessy Péter is azt állította, amikor napvilágra került a múltja, hogy D-209-es szt-tisztként az ország gazdaságát segítette.

Medgyessy Péter esetét nem tisztem megítélni. Az én esetem teljesen más. Nem voltam sem tiszt, sem fizetett ügynök, nekem nem fedőmunkahelyem volt, és nem vettem részt kiképzésen. Nem lehet összemosni a hivatásosokkal, a pártapparatcsikokkal vagy a III/III-asokkal, akik munkatársaikról feljelentéseket írogattak. Az egész bizottságosdi egy politikai bosszúhadjárat része, egy cirkusz, aminek az a célja, hogy a D-209-es ügy után még sokakra sarat dobáljanak, hogy aki sáros, kevésbé tűnjön ki. Egyébként úgy gondolom, hogy azok az igazi felelősök, akik a letűnt egypártrendszer irányítói voltak.

Azt nyilatkozta korábban: a pártfunkcionáriusok elvtelenül kiszolgálták az egykori hatalmat. Ugyanakkor a pártállam utolsó kormányában funkciót vállalt: pénzügyminiszter-helyettes volt.

Ez nem volt pártfunkció, szakmai feladatot végeztem, mert akkor írtuk a tőzsdetörvényt. A bankrendszer átalakításának felügyelete volt a feladatom 1989-ben. A pénzügyi területen és a tőzsde építésében kifejtett múltam miatt tölthettem be ezt a posztot, pártonkívüliként. Németh Miklós akkori miniszterelnök egyébként korábban tanított engem a közgazdaság-tudományi egyetemen, valószínűleg így kerülhettem a kormányba.

Horn Gyula is felkérte 1996-ban, hogy legyen a pénzügyminisztere, vagyis nem volt rossz híre a szocialisták körében sem.

Amikor Horn Gyula felkért, azt is szakmai megtiszteltetésnek vettem. Mondtam neki, hogy én inkább Fidesz-szimpatizáns vagyok, de erre azt válaszolta, hogy nem baj. Végül mégsem vállaltam el, mert voltak bizonyos kétségeim. Mellesleg 1993-ban, amikor visszajöttem külföldről, Orbán Viktor megkért, hogy vegyek részt az általa létrehozott gazdasági tanácsadói testület munkájában. Ott ültünk Chikán Attilával, Hardy Ilonával, Urbán Lászlóval, Matolcsy Györggyel, Surányi Györggyel, és arról beszélgettünk, milyen gazdaságpolitikát kellene Magyarországon folytatni.

Mindenkit meglepett, hogy egykori fideszes miniszterként elsőként adott ki közleményt, amelyben megtiltja, hogy a múltjában kutakodjanak. Nem gondolja, hogy ezzel még inkább gyanúba keverte magát?

Alkotmányellenesnek tartom a bizottság munkáját, és ezt nemcsak én gondolom így, hanem a jelenlegi és a korábbi adatvédelmi biztos is, és - mint a Heti Válaszban olvastam - a köztársasági elnök úrnak is vannak kétségei. Nemcsak ahhoz nem járulok hozzá, hogy közzétegyék a rólam gyűjtött információt, hanem ahhoz sem, hogy információkat gyűjtsenek rólam. Ha bármit nyilvánosságra hoznak rólam, pert indítok. Emellett morálisan sem értek egyet azzal, amit a bizottság csinál. Ha tudni akarnak valamit, kérdezzék meg tőlem.

Átvilágították az ügynökbírák, és kétszer esett át a C típusú nemzetbiztonsági ellenőrzésen. Állítólag Orbán Viktor mindenről tudott.

Az átvilágítóbírák jelentése a kezemben van, ami szerint a titkosszolgálatok, a Történeti Hivatal, a HM és a BM nyilvántartásában nem szerepelek. Igaz, ez a bizottság csak a III/III-as múltat vizsgálta. A C típusú átvilágításon átmentem, annak tartalmáról nem kaptam értesítést. Azt gondolom, most sem a politikusokra tartozna az átvilágítás, hanem a bíráknak kellene elvégezniük a munkát. Döbbenetesnek tartom, hogy úgy hoznak hírbe, hogy velem nem egyeztetnek. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a bizottság rendelkezésére bocsátott adatok nincsenek manipulálva.

Ha törvényt alkotnak arról, hogy a III-as főcsoportfőnökséggel kapcsolatban álló minden személy múltját ki kell vizsgálni, akkor egyetértene azzal, hogy az önről szóló dokumentumokat is nyilvánosságra hozzák?

Természetesen igen, ha az nem ütközne az alkotmányba. De úgy gondolom, mindenkinek a tettét egyénileg kell megítélni.

Különböző mendemondák járnak, ki az, aki szívesen elfoglalná a jegybankelnöki széket. El tudja képzelni, hogy végül enged a politikai nyomásnak, és lemond?

Én nem kaptam olyan jelzést, hogy bárkinek az útjában lennék. Egyébként ha nem lenne tiszta a lelkiismeretem, vagy ha úgy érezném, hogy nem vagyok szakmailag felkészülve erre a munkára, akkor nem csinálnám. Hat évre neveztek ki, és úgy tervezem, hogy ezt a hat évet le is fogom tölteni.

Halász Csilla, Heti Válasz