Gyurcsány Ferenc még csak hagyján, ő valóban nagy lendületet vett parlamenti megválasztása után, de Hiller István bizony semmivel nem büszkélkedhet néhány rendkívül gyenge színvonalú, esetenként nevetésre ingerlő médiamegszólaláson kívül. El kell ismerni, hogy a kormányfő egyedül rángatja a pártját előre. Ez persze jelleméből fakad, kormányát is gondosan úgy válogatta össze, hogy gyakorlatilag nem létezik. Gyurcsány Ferenc kormányoz, Gyurcsány Ferenc viszi az MSZP-t.
Kérdés persze, hogy hová. Ez az, amit nem lehet előre látni. Az idei költségvetés már most romokban hever, a közhangulat inkább elégedetlen, egyre többen ítélik meg negatívan a miniszterelnök munkásságát, az MSZP népszerűsége megint leolvadt az abszolút magig. Nagyjából ugyanaz a helyzet állt elő, amely végül Medgyessy Péter bukását is kiváltotta. De újabb kormányfőcsere szóba sem jöhet, a koalíciónak ebben a felállásban kell ráfordulnia a 2006-os választásokra. Az esélyeik nem túl biztatók.
Ám nem azért szocialisták és szabad demokraták, hogy ne látnák a kiutat. Ez amúgy nem túl nagy teljesítmény a részükről, az utóbbi években mindig, minden kutyaszorítóban ugyanezt a kiutat látták meg. Az egyetlen ellenfelet kell rombolni, szavakkal, tettekkel és mesterséges eseményekkel. Orbán Viktort kell besározni, démonizálni, Orbán Viktor mellől kell elmarni a szavazókat. 2002-ben bevált a terv. A szocialisták azóta sem találtak jobbat. Csak gyűlöletből, irigységből és félelemből tudják kikeverni azt az alapot, amelyre aktuális kampányaikat felfalazzák. Téglát téglára még soha nem tettek, de mindenki másnál jobban bontanak. Ha kell, huszonhárommillió román beözönlésével, ha kell, a határainkon túl élő magyarok rohamával fenyegetik a kiszolgáltatott magyar munkavállalókat. Ha a gazdák tüntetnek, a városlakókat uszítják ellenük. Szavaik savával cseppenként ugyan, de kitartóan maratják szét a természetes szolidaritás társadalmat összefűző kötelékeit.
Orbán Viktor esetében semmi nem drága. Volt már diktátor, miniduce, farkasvigyorú törpe, volt már milliárdos bányatulajdonos, kifejezték már likvidálása szükségességét, kértek már rá árajánlatot feltételezett bérgyilkostól, volt már gyermekét elvesztő, felelőtlen apa, volt már feleségét összeverő, őrjöngő férj, keresték már hasonmásait kampányreklámokhoz, ábrázolták már maffiafőnökként, nevezték már antiszemitának, nacionalistának, populistának, irredentának, fasisztának és kommunistának, keltették már visszavonulása hírét, vádolták már a demokrácia felszámolásával, fejére olvasták már, hogy a törvényes hatalom törvénytelen eszközökkel való felszámolására törekszik, a tolerancia neves vagy névtelen élharcosai pedig a közbeszéd középszintjein rendszeresen cigányként emlegetik. Legújabban senki által nem hitelesített, a hivatalos iratoktól tartalmukban alapvetően eltérő, mondandójukban megmásított, kiegészített, magyarán meghamisított úgynevezett taggyűlési jegyzőkönyvekkel törnek politikusi hitelére, egy szakállas kergebőrke pedig egy politikai rendezvényen egyenesen Tokaj hímvesszejének titulálta a Fidesz elnökét.
Orbán Viktor népszerűsége mindazonáltal állandónak mondható, a Fidesz pedig utcahosszal vezet a közvélemény-kutatásokban. Bár a kérdés durva, mégis logikus: hol fejeződik be a koalíció kampányforgatókönyve? Valahol a végén benne van-e Orbán Viktor fizikai likvidálása?
Halálbiztosan csak így nyerhetnek.

Csermely Péter, Magyar Nemzet, 2005. március 26.