A hagyományos naptárak a természet ritmusához igazítják az időszámítást, aszerint szabják meg a munka, a pihenés, a felkészülés, az ünneplés idejét, de a modern, felvilágosult ember állítólag a természetet is uralma alá hajtotta, ennek köszönhetjük, hogy modern és felvilágosult társadalmunkban már az időszámítás is természetellenes. Nálunk eleve a kormányzati ciklus lett mindenféle kronológia alapegysége, s annak kezdete és vége közötti reménykedés meg várakozás tölti ki életünket. Majdnem úgy történik ez, mint a mesében, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ott három nap, itt meg négy év egy esztendő.
Nemrég még ennek az újfajta kalendáriumnak is volt valami kiszámítható belső ritmusa. Tudtuk, hogy az első három év a kuporgatásé, a gyűjtögetésé, a felhalmozásé, majd a negyedik évben eljött az osztogatás ideje. Ám a szocialista-liberális koalíció ezt a kézenfekvő ütemezést is felrúgta, s 2002 nyara óta esetlegessé, véletlenszerűvé vált köröttünk minden.
Ők a ciklus elején osztogattak egy keveset - így is többet, mint amennyijük volt -, majd szisztematikusan visszavették mindazt, amit adtak, meg annak sokszorosát, hosszú koplalásra kényszerítve az állam kiszolgáltatott polgárait. Jóléti rendszerváltásnak titulálták ezt a lelketlenül pitiáner átverést. Mint tapasztaljuk, a beetetésnek nagy lett a böjtje.
Aligha élvezi a jóléti rendszerváltás áldásait az a közalkalmazott vagy köztisztviselő, akit azért hajítanak ki a munkahelyéről, mert az osztogatás idején ötven százalékkal megemelték a fizetését. Cseppet sem vigasztalja, hogy mielőtt munkanélküli lett, néhány hónapig magasabb volt a jövedelme. A pokolba kívánja az ilyen "jólétet", kiagyalóival és végrehajtóival együtt. Még a rendszer elvakult híveitől sem várható oly magasrendű öntudat, hogy elégedetten nyugtázzák: az ő feláldozásuk árán legalább a kollégáik megkapják a járandóságukat. Ha megkapják egyáltalán.
Mert a kormányzat az egyre fogyatkozó számú megmaradottak bérét sem képes összegazdálkodni. Tavaly a közszférában elmaradt a 13. havi bér. A 13. havi bér nem valami nagylelkű adomány, nem emberbaráti gesztus, hanem a fizetés szerves része.
Az éppúgy jár, mint a fizetett szabadság, a táppénz vagy a munkaeszköz. A kormány naptári trükkel nulladik havi bért varázsolt belőle, megígérvén, hogy idén kifizeti. Ezen mutatvány következtében sokan már eleve elestek tőle, de a többiek sem nyugodhatnak meg. Félő, hogy a nulladik hónapra a bér is nulla lesz, hiszen a költségvetésben is pontosan ekkora összeggel kalkuláltak. Az is kiszámítható, hogy az idei kötelező béremelések kiizzadásához újabb nyolcezer dolgozót kell elbocsátani a közszférából, lenullázva őket az akárhányadik bérüktől függetlenül.
Jóvátételként jut majd nekik is sikerpropaganda. Ebben az évben 1,4 milliárd forintot fordít a kormány önmaga ünneplésére és népszerűsítésére. 1,4 milliárd forint éppen nyolcezer közszolgálati dolgozó 13., ha úgy tetszik, nulladik havi bérének felel meg. Ennyibe kerül, hogy a növekvő jólétről szóló maszlaggal hülyítsék a népet. Nem sokáig, mert jövő ilyenkorra kitelik az idejük, s új időszámítás kezdődik a megreformált naptárban.

Ugró Miklós; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu