A visszaemlékezések szerint a meglepetés szinte kitapintható volt a Szent Péter téren várakozó tömeg körében is. Este hétkor Felici kardinális bejelentette az új pápa nevét: Károly, a római anyaszentegyház kardinálisa, Wojtyla. Az ünneplésre összegyűlt, százötvenezer fős tömegben csak nagyon kevesen ismerték a vasfüggönyön túlról érkezett lengyel bíborost, aki hamarosan döntő módon járult hozzá a világ átformálásához és a keleti blokk széteséséhez. Személyiségének varázsa azonban nemcsak a Szent Péter téren várakozó, eleinte megrökönyödött és tanácstalan tömeget tudta magával ragadni, hanem az egész világot. Az új pápa közvetlenségéről, emberszeretetéről, hatalmas munkabírásáról, humoráról hamarosan legendák sokasága kapott lábra, s bizonyára nem alaptalanul. A sajtó kedvence lett, szupersztár. Pápaságának első időszaka virágvasárnapi bevonulás volt.
Még be sem zárták a konklávét, amikor másnap reggel a bíborosokkal együtt bemutatott szentmisén II. János Pál már körvonalazta programját: a II. vatikáni zsinat irányelveinek mind teljesebb megvalósítása, de figyelembe véve az azóta eltelt tíz esztendő tapasztalatait is; az egyház egységének megerősítése; a társadalmi igazságosság mielőbbi diadalra jutásának segítése és az ökumené szolgálata. Ezek voltak azok a gondolatok, amelyek oly nagy hatást gyakoroltak a következő évtizedekre...
Néhány nap múlva az is egyértelműen kiderült, hogy a társadalmi igazságosság kérdésében nemigen várható kompromisszum az új pápától. Október 20-án fogadta a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testületek képviselőit, és világossá tette: a diplomáciai kapcsolatok nem azt jelentik, hogy a Szentszék jóváhagyja a képviselt országok társadalmi rendszerét. Programadó enciklikájából, az 1979. március 15-én közzétett Redemptor hominisből is ez az eltökéltség olvasható ki: "Már a század első felében, a diktatórikus és totalitárius, s mint közismert, háborús katasztrófákhoz vezető államok kialakulásakor az Egyház ismételten kifejezte álláspontját ezekről az államformákról, melyek egy nagyobb jó, nevezetesen az »állam érdekének« jelszavával igazában egy párt - az állam általános érdekével azonosított - érdekeit szolgálták" - írta, nem hagyva kétséget afelől, hogy a totalitárius diktatúrák kérdése 1979-ben még egyáltalán nem történelem, s hogy az egyház társadalmi tanítása e tekintetben is egyértelmű.
A hívek ünneplik, sokan egyenesen rajonganak érte, de a diktatúrák fenntartásában érdekelt sötét erők megérezték azt a komoly veszedelmet, amit a lengyel pápa jelent számukra. Az Ali Agca pisztolyából 1981. május 13-án leadott lövések hajszál híján kioltották a pápa életét.
De csak hajszál híján. Szent Péter súlyosan megsebesült utóda hosszú lábadozás után visszanyerte egészségét, és töretlen lendülettel folytatta munkáját. Pápai megnyilatkozások sokasága, szentté avatások tömege, apostoli látogatások az egész földkerekségen, a rendkívüli szentév és a Mária-év meghirdetése mutatták azt a hatalmas alkotó energiát, amelynek forrása aligha lehet más, mint a személyes és töretlen Isten-kapcsolat. A sajtóban leggyakrabban talán a térdelve imádkozó, pásztorbotjának Krisztusát megrendülten magához szorító, a földet megcsókoló pápa képe jelent meg; kifejezve nemcsak a szentatya lelkületét, hanem a megváltásra szomjazó emberek vágyát is. Micsoda elementáris igény van a feddhetetlen, tiszta, hitből élő emberekre!
II. János Pál népszerűsége továbbra is jelentős maradt, de egyre több bírálat érte a tömegtájékoztatás részéről, és nehéz lenne megmondani, hogy a virágvasárnapi ünneplésből mikor lett keresztút. Nem egyszerre, egyik pillanatról a másikra jelentek meg a pápát érő bírálatok, de egyre gyakrabban került a világsajtó vezető hírei közé egy-egy marginális csoport tiltakozása, azt a látszatot keltve, mintha komoly elégedetlenség lenne a szentatya tevékenységével, erkölcsi felfogásával szemben.
Biztosan fájt ez az értetlenség a szentatyának, de az ő feladata nem az igazság elrejtése, hanem a hirdetése. Ugyanolyan határozottan emelte fel a szavát a fogyasztói társadalmak visszásságai ellen, mint az elnyomott, kisemmizett ember védelmében, a totalitárius diktatúrákat bírálva. Nehéz lenne megjósolni, hogy látványos katasztrófával vagy apró változásokkal ér-e véget a fogyasztói világ, de az bizonyos, hogy az összeomlásban szerepe lesz a pápa bátor kiállásának is. Ő ezt már nem érheti meg, de reménységben átvezette egyházát az új évezredbe.
II. János Pál úgy tudott mindenkié lenni, hogy a Megváltó édesanyjának, Szűz Máriának ajánlotta magát. Totus Tuus - Egészen a Tiéd. Most már teljesen és visszavonhatatlanul.

Fáy Zoltán; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu