Karol Wojtyla volt az első pápa, aki betette lábát mecsetbe és zsinagógába. Csattanós cáfolatát adta Sztálin szavainak is, hiszen karizmatikus hajthatatlanságának köszönhetően neki nem volt szüksége hadosztályokra, enélkül is legyőzte a kommunizmust, katalizátorként gyorsítva a felbomlást. Nem sokkal később a kapitalizmusnak is hadat üzent, majd keményen és kérlelhetetlenül bírálta a világpolitika porondján egyeduralkodóként maradt Amerika birodalmi háborúit. Tette mindezt az általános emberi értékek védelmében. Egyesek azonban még ezt is kevésnek találták ahhoz, hogy II. János Pál Nobel-békedíjat kapjon. Talán nem véletlenül, hiszen ez a világ nem igazán arrafelé halad, amerre Karol Wojtyla szerette volna.
Ennek egyik, a nagypolitika szintjén is megnyilvánuló jele volt, hogy az EU alkotmányából kimaradt az utalás a keresztény hagyományokra. Silány korunkban nem meglepő az sem, hogy sokak számára most az a legfontosabb kérdés, vajon reformer pápa követi II. János Pált Szent Péter trónján, vagy olyan, aki az elhunyt szentatya által megkezdett úton halad. S hogy félreértés ne essék, e kérdés felvetői pontosításként megjegyzik, reformok alatt az abortusz, az eutanázia és a homoszexualitás elfogadását értik. Minderre csak II. János Pál szavait idézhetjük, aki egy újságírói kérdésre kijelentette: "A pápának nem az a dolga, hogy megváltoztassa azt a tanítást, amit Jézus Krisztustól kapott, hanem az, hogy gondosan megőrizze és továbbadja." Így aztán - bármilyen ódivatúan is hangzik egyes füleknek - ki kell mondani, hogy az egyháznak vannak olyan értékei, amelyek mindenkor, minden ember számára érvényesek. Hatványozottan érvényes ez olyan időben, amikor a világ - különösen annak fejlett része - lassan ugyanolyan vallástalan korban él, mint két évezreddel ezelőtt. A nézeteit tekintve valóban konzervatív II. János Pál személyes varázsával, zarándokútjaival, közvetlenségével, ha kellett, a média ügyes felhasználásával ezért erősíteni igyekezett a vallást. S nem azért, hogy a Vatikán világpolitikai hatalmát növelje, mint azt egyesek feltételezték, hanem azért, hogy nekünk, egyszerű halandóknak segítsen. E nemes misszió része volt az is, hogy a pápa a nyilvánosság előtt vállalta szenvedését is, felmutatva ezzel az élet utolsó pillanatig tartó értékét, szépségét. E mindannyiunk előtt zajló passió értékét tovább növeli az a tény, hogy néhány nappal korábban attól volt hangos a világsajtó, miként vették el földünk egy másik pontján, a törvénytől támogatva, Terri Schiavo életét.
II. János Pál úgynevezett konzervatív ellenforradalma tehát nem volt egyéb, mint az egyre inkább érezhető hiány betöltésére irányuló kísérlet. A szabadságot sokszor szabadosságként, a modernitást pedig minden határ lerombolásaként értelmező korunkban Karol Wojtyla azt próbálta felmutatni, hogy a világon mindig kell lennie erkölcsi mércének. Az általa hátrahagyott űr ezért nemcsak azért tűnik oly hatalmasnak, mert egy kivételes egyéniség hagyott itt minket, hanem azért is, mert a mindannyiunk előtt álló feladat nagysága tovább növeli hiányérzetünket.

Stier Gábor; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu