Csabai Lászlóné, a szocialisták lakásügyi szakértője a közelmúltban azt mondta: a lakosság bízik a jövőben és az MSZP által vezetett kormányban, amit az is kifejez, hogy az előző év első hat hónapjához viszonyítva nyolc százalékkal nőtt az új lakásépítési engedélyek száma. Ön mit olvas ki ebből a mutatóból?

Én ezt másképpen értékelem. Az Orbán-kormány által bevezett kedvezmények és támogatások olyan ingatlanpiaci boomot indítottak el, amelyre a rendszerváltás óta nem volt példa. A mai napig ezek generálják az eredményeket. A nyolcszázalékos növekedést viszont elég szánalmas egy olyan kormány által learatni, amely az otthonteremtésben még semmit nem tett. Véleményem szerint a bővülésben az a félelem is benne van, hogy az emberek úgy ítélik meg: veszélyben vannak a kedvezmények és támogatások, így azokat még az utolsó pillanatban ki akarják használni. Számos jel ugyanis arra mutat, hogy az előző kormányzati ciklusban kidolgozott, a családokat kedvezően érintő adókedvezményt és kamattámogatási rendszert meg fogják nyirbálni. Ennek következtében az építési kedv drasztikusan visszaeshet. Éppen úgy, mint a Bokros-csomag idején, amikor családok tízezreinek álmát, terveit húzták keresztül a megszorító intézkedések. Úgy látom: a parlamenti választásokra tálalt száznapos ígérvénynek az önkormányzati választások végeztével nem lesz folytatása, s ezután komoly szigorításokra kell számítani a lakáspolitikában is. Ez pedig komoly probléma, hiszen az otthonteremtés szociális feladatköre mellett kiemelten fontos gazdaságfejlesztési eszköz is, amely - egyebek mellett - elősegíti az ország versenyképességének növelését is. Ezért a támogatásokat nem megnyírbálni, hanem növelni kellene, valamint újabb hitellehetőségeket biztosítani.

A lakáspiaci vásárlásoknál a hitelek aránya még mindig alatta marad a nyugat-európai és észak-amerikai átlagnak. Amíg a gazdaságilag fejlett államokban ennek mértéke eléri a hetven-kilencven, sőt akár a száz százalékot is, addig hazánkban ezt - a korábbi hat-tíz százalékról - negven százalékra sikerült feltornászni. Ön szerint mit lehetne tenni?

Az elmúlt évek kedvező változásainak ellenére még mindig vannak olyanok, akik jövedelmi viszonyaik miatt nem képesek hitelt felvenni. Ha a mostani pénzügyi kormányzat valóban azt szeretné, hogy azok az emberek is lakáshoz jussanak, akik ezt önerőből nem képesek megvalósítani, akkor két dolgot tehet. Egyfelől meg kell emelnie a hitelösszegeket, másfelől tovább kell javítania a hitelfelvételi rendszeren. Ennek következtében szélesebb kör előtt nyílik meg a saját otthon megteremtésének esélye. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy az alacsony jövedelműeket, rossz szociális helyzetűeket nem szabad hitelfelvételre kényszeríteni. Számukra az igazi megoldás a Széchenyi-terv szociális alapú bérlakásprogramja, amely alapján az önkormányzatok, egyházak nyolcvanszázalékos állami támogatásban részesülnek. Ennek részeként csaknem nyolcezer bérlakás építésének támogatásáról hozott pozitív döntést még az Orbán-kabinet. Ezzel áll szemben, fölöttébb elgondolkodtató módon, hogy a bérlakásépítés kérdését miért csak kampányidőszakban tartja fontosnak a szociálliberális kormány.

Ön szerint az új kabinet nem folytatja a programot?

Ha a kisember valóban fontos lenne számukra, akkor a múlt év végén megszavazták volna a zárszámadási törvényt. Ennek segítségével ugyanis ötmilliárddal többet szántunk bérlakásépítésre. Ők mégis nemmel szavaztak. Az pedig egyenesen felháborít, hogy a pótköltségvetésben erre a feladatra egyáltalán nem biztosítanak pluszforrást. A Széchenyi-terv kivégzését követően pedig elég keveset hallani a bérlakásépítésről.

Bár nem igazán a lakáspolitikához tartozó a kérdés, de ha már szóba került a Széchenyi-terv, meg kell jegyezni: számos kritika érte önöket a baloldalról, mert annak hatékonyságát nem vizsgálták. Ön miként látja ezt a felvetést?

A gazdaságfejlesztő programmal az Orbán-kormány az egész kis- és középvállalkozói szféra, a magánszemélyek, illetve a nehéz helyzetben lévő ágazatok problémáira próbált meg választ találni. A pályázatok bírálatát pedig független bizottságok látták el. A visszaélések felvetése éppúgy kacsa, mint az, hogy a bérlakásépítés kapcsán csak fideszes települések kaptak volna támogatást. Utóbbi esetében, ha ez így lett volna, akkor egyebek mellett sosem épülnek bérlakások Pécsett, Győrött vagy Nyíregyházán. Ami az otthonteremtést illeti, a szociálpolitikai kedvezménnyel tömeges visszaélések nem a polgári, hanem a szocialista kormányzás idején történtek. Ismeretes, hogy nem kis számban voltak olyanok, akik temérdek településen kezdték meg lakások építését, majd a szociálpolitikai támogatás felvétele után továbbálltak, s a már beépített téglát máshol felhasználva, újabb otthonok felhúzásába fogtak. Ezáltal természetesen többször is learatták az állami támogatást. Ezeket az anomáliákat az Orbán-kabinet számolta fel, s ez tett komoly lépéseket a gazdaság kifehérítéséért. Ezek közé tartozott például a viszszaigényelhető áfa négyszázezer forintra emelése, amely után a vevők, beruházok érdekeltté váltak a számlakérésben. Kérdem én, akkor melyik kormány idején nem ellenőrizték a lakáspiacot?

Térjünk vissza a jelenlegi helyzethez: a szocialisták azt ígérik, hogy az év végéig elkészül a nemzeti lakásprogram, amelyről a társadalmi vita után májusban hoz döntést a kormány. Ön szerint ez nem hozhat eredményeket?

A Medgyessy-kabinetnek nem koncepciókat kellene készítenie, hanem otthonokat, illetve újabb támogatási formákat kialakítani, hogy a társadalom mind szélesebb rétegei lakáshoz jussanak. Aki átlát a hangzatos bejelentéseken és szlogeneken, az észreveheti, hogy az áprilisi választások utáni egy esztendőben semmiféle pozitívum nem várható az otthonteremtés terén. Eközben folyamatosan a fejünk fölött lebegnek a várható szigorítások, s készülhetünk a kedvezmények csorbítására. Sajnálatos, de úgy tűnik: a Medgyessy-kabinet nem képes újabb, a lakáspiac növekedését kedvezően befolyásoló döntéseket hozni, és a kihívásokra válaszolni. A kormánynak nincs lakáspolitikája, s ígéreteik csupán hangzatos frázisok maradnak. A fejetlenséget és az elképzelések hiányát jól mutatja, hogy a kampány idején a szocialisták még azt hangoztatták: egy szakminisztériumba kell vinni az otthonteremtés, az építésügy és a területfejlesztési feladatok összehangolását és irányítását. A választási szavazatok belapátolása után ez az elképzelés is elhalt, s ma már ködös a tervezés és felelősség megosztásának kérdése is a lakáspolitikában. Egyáltalán nem helyes lépés, hogy az otthonteremtésben korábban eredményesen dolgozó Gazdasági Minisztériumból az önkormányzati szemlélettel gondolkodó Belügyminisztériumhoz került a terület. Ráadásul a feladattal a gazdasághoz nem értő, azzal nem szoros kapcsolatot ápoló politikai kinevezetteket bíztak meg, ami rendkívül nagy felelőtlenség.

Az eddigi bejelentések szerint négy év alatt a lakásépítésre fordított állami eszközök megduplázását szeretné elérni a kormány, a felújításra költött három-négymilliárd forintos forrást pedig tizenöt-hússzorosára kívánja emelni.

Hangsúlyozom, hogy a Fidesz maga is kiáll a lakástámogatási rendszer kiszélesítése mellett. Szeretnénk azonban már konkrétumokat is látni, ami révén a lakáspolitika továbbfejlesztésében, bővítésében az ellenzék partnere lehetne a kormánynak. Azt viszont a Fidesz nem tudja elfogadni, hogy a lakosság és a vállalkozók számára korábban bevezetett, lakásépítéshez kapcsolódó kedvezmények sérüljenek, s az esetleges - ma még ugyan nem ismert - újabb programokhoz a forrást a már meglévő kedvezmények megcsonkításából biztosítsa a kormányzat.

Csákó Attila, Magyar Nemzet