fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
A mandátum felszabadulása
2005. április 12., 07:30
A koalíció dramaturgjai éppen a feszültség fokozásán ügyködnek. Valamivel táplálni kell a nagyközönség lankadó figyelmét, főleg, hogy mindenki tudja, a poén vérszegény és lapos lesz. Eddig békésen csordogáltak a köztársasági elnök kijelölését célzó harcostársi egyezkedések, de az utóbbi egy-két napban már sértett indulatok is keveredtek bele.

Arról, hogy az államfő a nemzet egységét jeleníti meg, szó sem esik. Érthető, hiszen előbb a koalíció egységét kéne megjeleníteni. Persze a köztársaságielnök-jelölés nem adócsökkentésnek álcázott adóemelés, mert azt a hon szülői munkaközössége (honanyák és honatyák) harmonikus összhangban szavazza meg. Az elnök személye a szövetségesek között is mindenféle fennköltség és emelkedettség nélküli, egyszerű és kicsinyes alku tárgya. Ezt a felek sem titkolják. Egyenes beszédű Toller László szerint a jelölési folyamat valódi tétje a 2006-os választás. Ami alatt azt kell érteni, hogy az SZDSZ 2006 után is parlamenti párt szeretne maradni, még akkor is, ha a választók nem jogosítanák fel erre, ám az MSZP segítségével ezen az apró akadályon túltennék magukat. Erre Kuncze Gábor, a liberálisok ügyeletes lángelméje úgy reagált, hogy a 2006-os választás nyilván az MSZP számára tét. Ezzel azt jelezte, hogy az MSZP az SZDSZ jótékony közreműködése nélkül képtelen kormányozni. Amiben látszólag igaza van, bár a kijózanító valóság az, hogy együtt sem tudnak. Suchman Tamás hajdani privatizációs miniszter a Népszavában megjelent dörgedelmes írásában kifejti: "Egy éven belül nem fordulhat elő, hogy egy 5 százalékos párt mondja meg Magyarországon, ki nem lehet a szocialisták miniszterelnöke, és ki nem lehet a szocialisták köztársaságielnök-jelöltje." A jelölés joga a nagyobbik kormánypártot illeti meg, s mivel a koalíció vezetőjét Gyurcsány Ferencnek hívják, a közvélemény tőle várja a döntő szó kimondását. Az SZDSZ a maga politikai súlyával vagy helyesel, vagy belenyugszik. Nyílt, őszinte beszéd, kár, hogy az elnökjelölés problémájának megoldásához nem visz közelebb. Mert nemcsak a koalíció egysége nem áll össze, az MSZP egységének megjelenítésével is bajok vannak. Jó darabig Szili Katalin volt a kizárólagos szociáldemokrata "alternatíva". A hét végi választmányi ülésen viszont "szabad mandátumot" kapott a tárgyalódelegáció. Magyarán: a továbbiakban nem ragaszkodnak mereven Szili Katalinhoz, ha az SZDSZ-nek inkább megfelelne például Horn Gyula (ő már úgyis bejött egyszer), akkor róla is lehet szó. Tehát Szili árfolyama a szocialista börzén is zuhanni kezdett, és ebben Gyurcsány Ferencnek lehet némi szerepe. A miniszterelnök, aki korábban kijelentette, nem kíván a jelölés folyamatába beleszólni - mondott ő valami hasonlót a kettős népszavazás előtt is -, a lapunk által felcsípett füles szerint értésére adta Szilinek, hogy nem lesz belőle köztársasági elnök. Régebben is rebesgették, miszerint a kormányfő nem rajong Sziliért, mert a házelnök asszonyból többször is feltört az emberi jóérzés, amikor különböző fórumokon Gyurcsányról és (nem létező) ügyeiről volt szó. Szili egy ideje visszafojtja ezeket, de Gyurcsány nem az a feledékeny típus. Mindenesetre, ha bosszúból tenne keresztbe elnöki jelölése elé, azzal csak emberi gyengeségét, államférfiúi kicsinységét bizonyítaná, miként azzal is, ha Szili Katalint támogatja.
Ha minden képviselő szavaz, 194 igent kellene biztosítani a jelölési huzavona eredményeként, hogy a parlament megválassza az új államfőt. Pillanatnyilag ez beláthatatlanul nagy mennyiségnek látszik. Gyurcsány majd két és félszer annyi vokssal lett miniszterelnök. Sajnálatos, hogy a köztársaság leendő elnöke ilyen lenyűgöző támogatottságról, hogy azt ne mondjuk, legitimációról nem is álmodhat.

Ugró Miklós; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu