2002. augusztus 14.
Azt gondolná az ember: egyenes adásban csakis külhoni tévéshowkban szoktak pofozkodni. Immár ez a tabu is megdőlt a magyar nyilvánosságban: a Fehérvár Televízióban Krasznai József, a strasbourgi romák etnoturizmusát szervező cigány vezető ragadtatta tettlegességre magát. Önbíráskodása nélkülöz mindennemű rasszista mellékízt: a kárvallott is roma (önkormányzati vezető) volt, a fizikai megtorlás reflexét pedig az a kijelentés váltotta ki, miszerint Krasznai gyereklányokat rontott volna meg. Miközben e spontán médiaeseményt egyszerű dúvad megnyilvánulásként könyvelhetjük el, azon is eltűnődhetünk, hogy a pislogó riporternő ijedelmén túl nem szolgál-e ez a hamisítatlan akciófilm némi - társadalmilag hasznosítható - tanulsággal is? Nem felelős-e valamicskét az uralkodó tömegmédia azért, hogy önös politikai érdekektől és számításoktól vezettetve egy ilyen önkontroll nélküli közszereplőt hozott sztárhelyzetbe; olyannyira, hogy "negyven magyar értelmiségi" egységfrontja sorakozott fel mögötte? A bíróság dicséretesen gyorsan ítélkezett, s könnyű testi sértésnek minősítve az affért, százezer forintra taksálta a médiapofont. De ki kárpótol bennünket az illetőtől korábban elszenvedett, nagy nyilvánosság előtti "könnyű lelki sértésért"?
Ilyesmiről szoktak fantáziálni a zabolátlan kamaszok: a ZTE futballcsapata tétmérkőzésen, a találkozó 90. percében szerzett remekbe szabott akciógóllal megveri a világ talán leggazdagabb és egyik legjobb csapatát, a Manchester Unitedet. Ennek a valószínűsége körülbelül annyi volt, mint George Bush és Szaddám Huszein közös Nobel-békedíjának. Úgy látszik, a sport világában tényleg minden lehetséges. Vajon elképzelhető hasonló bravúr a mi NB III-as belpolitikai csataterünkön is?
2002. augusztus 15.
Két hír egy napon: Wisinger István MÚOSZ-elnök nem érti, miért fáj Orbán Viktornak a televíziós sajtószabadság (hisz nem volt benne része soha); a Jobbik szervezet viszont azt nem érti, miként közölhette következmények nélkül Tasnádi Péter őrizetes az ATV műsorában, hogy egyenként fogja levadászni a csekély számú jobboldali újságírót. Lehet, hogy maradi vagyok, de jobban tetszene az a hír, hogy Wisinger a célponttá vált kollégáiért aggódik, s nem próbálja elhitetni, hogy több évtizedes televíziós múlt ellenére is elkerülte a figyelmét a köztévé szisztematikus kormányzati megszállása. (Bár amióta Pető Ivánnak nem probléma Sugár Ágnes kulturális igazgatói kinevezése, mert ez a végtelenül kulturált hölgy szétkampányolta ugyan magát az MSZP piros dzsekis haknijain, ezt kereskedelmi tévésként tette, ezért liberális szemüveggel nem számít pártkatonának - maradiságom mellé a skolasztikus gondolkodásmód teljes hiánya is társul.)
A Medgyessy-féle kutyakomédia stílszerű befejezés felé halad: az általa vezérelt két párt szépen felolvassa az előre megírt felmentő ítéletet, Balogh László bizottsági elnöknek meg nem kell törnie négy évig a fejét az azonnali kérdéseken, amíg az immár szigorúan nyilvános kormányfőtől megkapja azt az eltussolt nyolcvan választ. A közvélemény-kutatások pedig azt mutatják: az istenadta nép helyesli, hogy Medgyessy bohó ifjúkorában Dr. Jekyllt és Mr. Hyde-ot játszott: nappal fedetlen keblű pénzügyes volt, éjnek évadján meg fedett belügyes. Pótkérdés: mi a különbség a tiszttartó meg a tartótiszt között?
Csontos János, Heti Válasz