Így van ez rendjén. Az öreg, rutinos politikusok tudják, a nagy és aktív tagság csak nyűg az alkotni, szárnyalni, világot megváltani akaró profik nyakán, mert a tagok minduntalan beleszólnak a nagyok ügyeibe, követelőznek, sajátos vágyaikat, céljaikat, elképzeléseiket, érdekeiket akarják megjeleníttetni és képviseltetni, szóval nem hagyják kibontakozni a hivatott élgárdát. Kilenc évvel ezelőtt is a nyughatatlan, csak a saját rövidlátó távlataiban gondolkodó tagság volt az egyik oka a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Demokrata Néppárt szétválásának, de lám, a bölcs idő az akkori egységbontókat igazolta, mert néhány napja újra egybeforrt mindaz, ami a maradékokból összeillett. Ehhez csak a tagságot és az autentikus MDF-eseket kellett leépíteni, de aki nem képes ilyen egyszerű műveletek végrehajtására, az nem érdemli meg a politikus jelzőt, vagy rangot...? Fuzionált a két párt, ami történelmi jelentőségű tett a magyar rendszerváltás hányattatásokkal teli históriájában, főleg hogy az egyesülés legfőbb indítékaként a többpártrendszer megőrzését jelölték meg. Logikus, minél kevesebb párt van, annál izmosabb a többpártrendszer, ezt csak a borzalmas tagság nem fogja fel. Ám mint mondottuk, borzalmas tagság már nincs az MDF háza táján, elkódorgott más populárisabb pártokba, nem háborgatja okvetetlenkedésével a kiváló keveseket.
Az MDF és az MDNP frigye bensőséges, meghitt hangulatban, szűk körben történt meg, ami nem zárja ki, hogy széles tömegeket akarjanak boldogítani. A Magyar Demokrata Néppárt szerteágazó tapasztalatokat és hatalmas szavazóbázist vitt a házasságba. Az egykori elnök, Szabó József szerint az egyesülés nyolc százalékkal több szavazatot jelenthet az MDF-nek, s ez dicséretes optimizmusra vall, csak azt nem értjük, hogy ezt a félmilliónyi voksot az önálló MDNP eddig hol dugdosta. Persze az MDF-nek is vannak rejtett tartalékai, ha jól számoljuk, tizenhét százaléknyi választópolgár, de ők csak 2010-ben kívánnak előhozakodni velük. Hock Zoltán 2010-re huszonöt százalékos támogatottságot ígért. Az több, mint amennyit 1990-ben az MDF az első fordulóban elért (24,7 százalék), de akkor még nyomasztó terhet jelentett a pártnak a lakiteleki alapítók nyüzsgése, a sokat emlegetett borzalmas tagságról nem is beszélve. Mert azokkal a lakiteleki sátorverőkkel meg a híveikkel kizárólag a gond volt. Belegondolni is szörnyű, hogy a lakiteleki összejövetelen szinte valamennyi akkori (egy volt, az MSZMP) és későbbi jelentősnek mondható párt reprezentánsa megjelent, csak a mai MDF-ből nem volt ott senki. (Bégány Attila volt az utolsó mohikán, de a napokban őt is sikerült kigolyózni.) Bizony, az a heterogén társaság alapította a Magyar Demokrata Fórumot, és határozta meg annak céljait, lelki és szellemi arculatát. Minő fáradságos munka volt az összes hiteles személyt kirugdosni, elhajtani, lemondásra kényszeríteni, hogy a mai pártalakulat végre a Magyar Demokrata Fórum szellemiségének egyetlen hivatott és törvényes örökösévé nyilváníthassa magát. Megesett már, hogy tékozló örökösök kezén gazdagabb hagyaték is semmivé vált.

P. S.: Ifjabb olvasóink tájékoztatása végett megjegyezzük, hogy a "borzalmas tagság" kifejezés Szabó Ivánnak, az MDF vezette kormány pénzügyminiszterének, a pártból kiszakadó MDNP első, alapító elnökének szellemi terméke.

Ugró Miklós; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu