A miniszterelnök két hónappal ezelőtt neves szakembereket ültetett egy asztalhoz, azzal a megbízással, hogy bátor javaslatokat dolgozzanak ki egy igazságosabb, a gazdaság versenyképességét segítő adórendszer megteremtése érdekében. Az úgynevezett adóreform-bizottság tagjai bizonyára bánják már, hogy ezt a feladatot komolyan vették. Rövid idő alatt kiderült, hogy efféle bátorságról szó sem lehet. Szigorú tekintetű minisztériumi tisztviselők torpedózták meg rendre a sorjázó elképzeléseket, arra hivatkozva, hogy komolyabb változtatásokat nem tesz lehetővé az ország költségvetési helyzete. Vagyis úgy ötleteljünk, hogy közben mégse maradjon több pénz az embereknél. A bizottság végül olyan dokumentumot tett le az asztalra, amilyenre lehetőséget kapott. Javaslataik leginkább arról szólnak, hogy az állam hogy tehetné át egyik zsebéből a másikba a költségvetési forrásokat.
A gazdasági folyamatokat ismerők számára nem okozhatott meglepetést ez az időközben már üzengetős komédiává fajult reformmunka. A számtalan riasztó vészjelzés közül elegendő felidézni az első negyedéves államháztartási hiány mértékét. Röpke három hónap alatt sikerült megközelítenünk a fél esztendőre tervezett adatokat. Adósságunk szintén gyors ütemben dagad, olyannyira, hogy egyes vállalkozói szervezetek már kidurranás előtt álló luftballonhoz hasonlították a magyar gazdaság növekedését. Ugyanígy minősíthetők ebben az államcsőd közeli helyzetben Gyurcsány Ferenc szemforgató bejelentései és nagyotmondásai, mikor azzal akarja megtéveszteni az embereket, hogy az ezer sebből vérző büdzsének nincs szüksége minden aprópénzre, és a polgárok kedvéért jelentős bevételekről is hajlandó lemondani. A produkció kedvéért a miniszterelnök még attól sem riadt vissza, hogy az általa felkért bizottsági tagok szakmai hozzáértését a nyilvánosság előtt kétségbe vonja. Pont azzal - bátortalansággal - vádolva meg őket, amit a bizottság a kormányapparátusnak köszönhetett. Erre mondják azt, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Gyurcsány Ferenc bárkit felhasznál, és utána eldob, ha politikai céljai éppen úgy kívánják meg.
Sok hűhó semmiért: ezt a darabot játsszák a kormány színházában. Most véget ért egy újabb felvonás, szünet van, a függöny lement. A polgároknak még várniuk kell a feladvány megfejtésére: miképp lesz igazságosabb az adórendszer, és hogyan marad több pénz a zsebükben. Elment megint két hónap azzal, hogy egy tét nélküli, felelőtlen bejelentésen rágódhatott a közvélemény. Nem baj, mert addig sem esett szó mindarról, ami a színház kulisszái mögött történt. Például arról, hogy a színpadon zajló műsor sikeréhez egyre több feltétel hiányzik. A színház fűnek-fának tartozik, megkoptak a jelmezek és a díszletek, a színigazgatónak egyre nagyobb erőfeszítésébe kerül, hogy egyben tartsa a társulatot. S a közönség is egyre fogyatkozik, mert folyamatosan nő a belépődíj. Nagyon drága és sokba kerül már mindenkinek az a mulatság, amit a kormány csinál. Több pénz maradna a zsebünkben, ha befejeződne az előadás.

Forrás: Nánási Tamás, Magyar Nemzet, 2005. április 15.