Benita Ferrero Waldner, az EU-bizottság külügyi biztosa az európai uniós külügyminiszterek kétnapos, nem hivatalos luxemburgi tanácskozásának kezdetekor közölte: "nehezen tudná elképzelni", hogy gyors és könnyű döntés szülessen ebben az ügyben. Mint hozzátette, egyelőre nincs semmilyen, előre meghatározott menetrend, s az EU továbbra is Peking engedményeire vár. Például az emberi jogok területén, a Tienanmen téri diákmegmozdulás leverése után bebörtönzöttek szabadon engedésénél, illetve a Tajvannal kapcsolatos kínai politikában.
Jean Asselborn, a soros EU-elnök Luxemburg külügyminisztere, a találkozó házigazdája úgy nyilatkozott, hogy továbbra is reméli a megoldást június végéig, azaz a luxemburgi elnökség befejezéséig, de szó sincs arról, hogy az embargó feloldása bármi áron történjen: azaz vannak bizonyos feltételek, amelyeket a kínai vezetésnek teljesítenie kell. Joschka Fischer német külügyminiszter a luxemburgi tanácskozás kezdetén azt mondta újságíróknak, hogy nem próféta, így nem hajlandó találgatásokba kezdeni az embargó feloldásának időpontjáról, de nyilvánvaló, hogy egy ilyen lépés Peking gesztusaitól függ. S végül Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is úgy nyilatkozott egy német lapnak adott pénteki interjújában, hogy elképzelhető a halasztás. Igaz, rögtön meg is próbálta kicsinyíteni egy ilyen lépés jelentőségét, mondván: a több évezredes történelmű Kína számára az idő nem olyan fontos tényező, s így nincs jelentősége, ma születik-e meg a döntés, vagy holnap...
A Kína elleni fegyverembargót 1989-ben, a Tienanmen téri diákmegmozdulás véres leverése után léptette életbe az Európai Unió, de az elmúlt években Peking, s több EU-nagyhatalom, például Franciaország és Németország heves lobbizásba kezdett a tilalom eltörlésére. Párizs és Berlin azzal érvel, hogy változtak az idők, ma már egy új vezetés áll Kína élén, s az ázsiai ország a világ egyik nagyhatalmává vált, azaz nem lehet úgy bánni vele, mint mondjuk Zimbabwéval. A valóságban viszont legalább ennyit nyom a latban, hogy mindkét állam partneri viszonyt akar kiépíteni Kínával, s hatalmas kereskedelmi üzletekben reménykedik.
Az EU állam- és kormányfői tavaly decemberi brüsszeli csúcsértekezletükön tűzték ki célul, hogy idén június végéig megállapodásra jussanak a kínai fegyverembargó feloldásáról, s néhány héttel ezelőttig úgy is tűnt, hogy tartani tudják ezt a célkitűzést. Akkor azonban a pekingi parlament olyan törvényt hozott, amely a fegyveres erő használatát is kilátásba helyezi Tajvan ellen, s ennek nyomán újra felerősödött az embargóoldást kétségekkel fogadó EU-országok (mindenekelőtt Nagy-Britannia, Hollandia, Dánia és Svédország) hangja. A szankció megszüntetését egyébként az Egyesült Államok is hevesen ellenzi (jelenleg ez az egyik legfőbb külpolitikai vitatéma az Atlanti-óceán két partja között), s Washington ebben az ügyben szövetségesre talált az Európai Parlamentben, amely most csütörtökön maga is a fegyverembargó megszüntetése ellen foglalt állást.
A pénteken kezdődött EU-külügyminiszteri találkozónak ez a téma az egyik legfőbb napirendi pontja, de döntés nem várható: már csak azért sem, mert az EU-külpolitika több fontos alakítója (például Jack Straw brit külügyminiszter) nem jött el a rendezvényre. Megfigyelők mindenesetre valószínűnek tartják, hogy ha június végéig nem születik döntés az embargó feloldásáról, akkor a következő félévben szintén nem lesz előrehaladás: ekkor ugyanis a lépés megszüntetését ellenző Nagy-Britannia tölti majd be az Európai Unió soros elnöki tisztségét.

MTI - fideszfrakcio.hu