"Uram, jó magot vetettél szántóföldedbe? Honnan került belé a konkoly?
Mire ő azt felelte: Ellenséges ember műve az. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk? Nem, válaszolta, hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön föl mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

A Biblia számos olyan példabeszédet tartalmaz, mely mindennapjainkban is eligazítást ad. Azt hiszem ilyen ez az előbb idézett parabola is, mely egy értékes növényről, az életadó búzáról és egy értéktelen, rossz gyomról szól. Rólunk, akik jók és rosszak együtt vagyunk, akik így vagyunk teljes emberek.
Az ember életében számtalanszor feltesz magában a kérdést, vajon a bennünk lakó jó és rossz közül végül melyik fog győzedelmeskedni, melyik lesz az, ami a másik fölé kerekedik. Ez maga a lelkiismeret, a mindig kérdező és mindig válaszra késztető lelkiismeret és ez maga az életünk, minden egyes pillanata. Sokszor talán a bibliai példázat szereplőihez hasonlóan mindannyian riadtan eszmélünk: vajon nőhet a konkoly, vajon van, aki ezt veti el, létezik gonoszság, eluralkodhat a rossz? És vajon a jó lelkiismeret jó irányba vezet? Nos, kedves barátaim, mi ma azért vagyunk itt, mert nő a konkoly, nő a rossz és csökken a vetés, a tiszta búza. A karrier, a fogyasztói társadalom dőzsölése, az előrejutás, az önzés, a hiúság, a másik elnyomásának konkolya rövidesen ellepi az oly büszke Európa szép mezejét? A kutatók, a statisztikák ezt mondják. Nem a születés és a növekedés, hanem a halál, a pusztulás, az elmúlás kultúrájának évtizedei előtt állunk?

Az Európában zajló demográfiai változások bizony erre utalnak: érinteni fogják életünk szinte valamennyi területét, kezdve a munkaszervezéstől, a városfejlesztésig, a lakások tervezésétől a tömegközlekedésig, a szavazók viselkedésétől a vásárlási szokásokig. Minden korosztályt érintik a változások, mivel az emberek tovább élnek, javul az egészségi állapotuk, a születések száma csökken és kevesebb lesz a munkaerő.
Európa népességének átlagéletkora az orvostudomány fejlődése, valamint a születések számának csökkenése következtében megnőtt. A társadalombiztosítás rendszerét hozzá kell igazítani a megváltozott körülményekhez. Átlátható és határozott családtámogatás, a gyermekvállalást és a gyermekek oktatását ösztönző politikai és gazdasági támogatás szükséges ahhoz, hogy Európát megfiatalítsuk, és fordítsunk a születések számában mutatkozó negatív trenden. A jövőben lehetőséget kell biztosítani a munkával töltött évek meghosszabbításhoz. Az életkor szerinti diszkrimináció, hasonlóan a hátrányos megkülönbözetés többi formájához elfoghatatlan.

Növekvő élettartam - Az EU lakosságának élettartama növekszik, egészségi állapota javul. 2030-ra 34,7 millióra nő a 80 éven felüliek száma, szemben a mai 18,8 millióval. A várható élettartam öt évvel nőtt a nők, négy évvel a férfiak esetében a 60-as évekhez képest.

Termékenység - 2003-ban a mutató 1,48-ra csökkent, miközben a népesség fenntartásához minden nőnek legalább 2,1 gyermeket kellene szülnie. A népességfogyást a következő húsz évben a bevándorlás még kompenzálja, és az Unió összlakossága a jelenlegi 458 millióról 470 millióra nő, azonban a tendencia 2025-től megáll és 2030-ra 468,7 millióra esik vissza. Ezzel szemben, az Egyesült Államok lakossága az évszázad első negyedében több mint 25 százalékkal fog növekedni. Riasztó adat továbbá, hogy az európai régiók harmadában, valamint az új tagországok szinte minden régiójában a népességfogyás már a 90-es évek második felében elkezdődött.

Idősödő munkaerő - 2005 és 2030 között a 65 éven felüliek száma 52,3 százalékkal, 40 millióra nő, míg a 15-64 éveseké 6,8 százalékkal, 20,8 millióra csökken. A fiatal és idős eltartottak száma az aktív lakosság számához képest a jelenlegi 49 százalékról 66 százalékra nő 2030-ra. Az aktív keresők kiesésének kompenzálására a foglalkoztatást 70 százalékosra kellene emelni.

Ezen demográfiai változások érzékenyen érintik a gazdaságot, az életszínvonalat és a generációk közötti kapcsolatokat. A modernkori Európában a gazdasági prosperitás mindig együtt járt a népesség növekedésével. A jelenlegi folyamatok azonban a családok lehetőségeinek beszűkülésének az eredménye: a tanulási folyamat elhúzódásából adódó késői munkába állás, a bizonytalan munkahelyek, a drága lakáshoz jutás és az ösztönzők hiánya, így a családi kedvezmények egyenlőtlensége, a szülési és gyermekgondozási szabadság hossza.
Ezen ösztönzők jótékonyan hatnának a születések számára és növelnék - kivált a női - foglalkoztatottságot, ahogyan ez néhány ország példája mutatja. Mégis, az Eurobarometer 2004-es felmérése szerint a megkérdezett férfiak 84 százaléka nem menne szülési szabadságra, még ha joga is van hozzá.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az Európai Bizottság által rendelkezésre bocsátott dokumentum átfogó képet rajzol a kontinensünkön zajló demográfiai folyamatokról, melynek részleteiről a mai konferencián szakértőinktől még bővebben hallanak, a megoldás azonban az egyes ember, a társadalom, a politikusok, a tagállamok és az EU intézményei kezében van. A témák jó része a tagállamok hatáskörébe tartozik, de az EU egészét érintik.

A mai konferenciának válaszokat kell megfogalmaznia a kérdésekre, a kihívásokra cselekvéssel kell reagálnia. Meg kell határozni, hogy mit tudunk mi magyarok tenni a saját jövőnk és jólétünk biztosítása érdekében, és ezzel hogyan járulhatunk hozzá a közös Európa céljaihoz. Meg kell találni, hogyan békíthetők össze a gazdaság- és adópolitika céljai a népesedés- és családpolitikával.
Minden egyes ember fontos. Az Unió fejlődésének középpontjában az emberi méltóságnak és a szabadságnak kell állnia. Ez az egyetlen olyan álláspont, amelyre széles körben támogatott integrációs folyamatot építhetünk. Olyan Uniót kell alkotnunk, amely megvédi és fejleszti a közös európai értékeket, és ahol teljes körben elismerik az alapvető jogokat és a hátrányos megkülönbözetés egyetlen formája sem megengedett.

Az anyai és apai felelősségvállaláson alapuló családok jelentik társadalmunk alapját. Elismerjük ugyanakkor az egyéb életközösségek létét és azok igényit. A gyermeki szükségletek elsőbbségének, valamint a nők és férfiak egyenlőségének biztosítása érdekében szükségesnek tartjuk olyan jogi és gazdasági eszközök kifejlesztését, melyek lehetővé teszik a szülők számára, hogy megfelelő egyensúlyt találjanak a családi és munkahelyi kötelezettségek között. Az ENP támogat minden olyan eszközt, amely a gyermekek helyzetét javítja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Márai Sándor, egy igazi magyar europer írja egy helyütt, hogy "amit a világ akarhat tőled, az alku és félmegoldás. Csak az számít, amire te szerződtél önmagaddal. És ebben a szerződésben nincs alku!" Ez a szerződés a jóra kötött szerződés, a szeretet, a mások megbecsülése, az áldozatosság, az önzetlenség, a kiteljesedés szerződése. És bizony magunkkal kell először megkötni. A politika, a hivatali adminisztráció szereplői sokszor elhiszik, hogy nagy intézkedési csomagokkal, szabályokkal képesek rendet teremteni az élet bármely területén. Ezek azonban mindig alkuk eredményei. Ezért én azt mondom, nekünk újra és újra az egyes emberhez kell fordulnunk és minden gondolatunkban és cselekedetünkben azt kell keresnünk, hogy egy-egy embernek, hogy lesz jobb. Mert innen, az alkuktól és a félmegoldásoktól mentes erős, hitében, szeretetében elkötelezett, reménykedő embertől vezet az út a családokig, a kisebb közösségekig, a helyes önazonossággal bíró nemzetekig, a közös szellemi, lelki alapokon nyugvó Európáig.
Keserves, hosszú út áll előttünk, gyerekeink előtt. Azért mondom ezt, mert mindaddig nem hihetünk sem az EU, sem az egyes nemzetek "intézkedési csomagjaiban", amíg magunkban nem hozzuk meg a jó döntést, amíg nem szerződünk újra az európai és keresztény értékekkel, az élet kultúrájával.

Magunkon a sor, aztán szeretteinkkel, barátainkkal, környezetünkkel kell egyre szorosabbra fonni a fogyasztói társadalom, a globalizáció által szétszakított kötelékeket.
Mert ahogy a 100 éve született költő, József Attila mondja: "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat." Újra fel kell értékelni emberi kapcsolatainkat, fel kell értékelni az önzetlen szeretetet, újra példaképeket kell adni az embereknek, újra figyelnünk kell egymásra. Meg kell tisztulnia Európának, az európai emberek gondolkodásának, lelkének.

Mi, EU politikusok, szakemberek foglalkozhatunk azzal, hogy minél jobbak legyenek a családi tűzhelyek, de ha nincs bennük tűz, mit sem érnek. A XXI. század nemzeti és európai politikáinak, ahogy azt II. János Pál pápa életútja is sugározta, az egyes ember felé kell fordulnia, hiszen mindannyiunk lelke, szíve adja a tűzhelyek melegét. Így az anyák, a gyermekek, a családjukat eltartó, dolgozó férfiak és nők felé kell fordulnunk. A rohamosan öregedő Európát ugyanis elsősorban a hivatásukat vállaló anyák, akár intézményesítetten főállású anyák, a szeretetben felnövő gyerekek és a tehetségüket kibontakoztatható, munkalehetőséghez jutó férfiak és nők menthetik meg. .
Mind a férfi, mind a nő, saját, egyedi léttel bír. Ahhoz, hogy az ember kiteljesedhessen, szabadságra, autonómiára és felelősségre van szüksége. Mindenkinek biztosítani kell a jogot, hogy továbbfejlessze és használhassa adottságait és képességeit, hogy teljes életet alakíthasson ki a maga, valamint szomszédai és környezete számára.
Ez számunkra nemcsak anyagi, hanem kulturális és szellemi szükségleteket is jelent. Mindenkinek joga van arra, hogy felelősséget vállaljon és ruházzon át, hogy törődjön másokkal és törődjenek vele, legyen szó akár másik személyről, közösségről, vagy társadalomról akár, és ha szükséges, mindezt a kormánynak kell biztosítania. De egyben mindenki felelős is a tetteiért és életéért. Ez a felelősség, amely a szabadságból következik, mindenkit meg kell, hogy illessen, a jövő generációkat is.

Ahogy beszédem elején már említettem: a rossz nem írtható ki se magunkból, sem a világból. A rossz csak úgy győzhető le, ha a jó fölébe nő. Az aratáskor minden növényt levágnak, de csak a búza marad meg, melyet újra elvetve sokszorosát termi meg újra.

Nagy feladat vár ránk, vár a nemzetekre és Európára. Meg kell védenünk mindazt, amit közösen elvetettünk, amit együtt neveltünk, amiért együtt aggódtunk. Meg kell védenünk az ember méltóságát, családjaink, közösségeink egységét, keresztény és nemzeti értékeinket, hagyományainkat. Megvédeni pedig úgy tudjuk, ha fölébe növünk a rossznak. És akkor jöhet az aratás, és hozhat újra Európa a bibliai példázat szerint újra húszszoros, ötvenszeres, százszoros termést. Hosszú az út az aratásig, de ha sokan teszünk hitet az értékek, a jó, a növekedés mellett, akkor talán könnyebben telik és örömünk is nagyobb lesz.

Köszönöm, hogy meghallgattak.