Az államadósság alakulása jó indikátora annak, hogy az aktuális gazdaságpolitika mennyire tekinthető hosszabb távon fenntarthatónak. Ha az államadósság a gazdaság teljesítményéhez, vagyis a GDP-hez viszonyított nagysága tartósan nő, akkor az azt jelzi, hogy a költségvetés túlköltekezik, és a jövő felélésével, elzálogosításával finanszírozza a jelenlegi kiadásait.
2002-ben megfordult az államadósság dinamikája: a korábban csökkenő államadósság elkezdett gyors ütemben növekedni. Az államadósság a 2001. év végi 53,5 százalékos GDP-arányos szintről 2004 végére 60,7 százalékra nőtt. A számok milliárd forintban még elrettentőbbek: az államadósság a jelenlegi kormányzás első két és fél évében mintegy 3700 milliárd forinttal nőtt, 2005 első két hónapjának adataival együtt a növekedés megközelíti a 4300 milliárd forintot. Ez azt jelzi, hogy a korábban fenntartható, felzárkózó pályán haladó magyar gazdaság egy a jövő terhére költekező gazdaságpolitika irányában mozdult el.
Mivel az államadósságot a költségvetés a lakosság és a vállalatok adóbevételeiből tudja visszafizetni, a rövid távú politikai célokért a jövőt feláldozó költségvetési politika az embereket is érinti. Ezért mindenkit sújt az a gazdasági tény, hogy az egy főre eső államadósság szintje 2005 elején már közel egymillió- háromszázezer forintot tesz ki.
Rejtett hiány és államadósság
Sajnos a valós adóssághelyzet még annál is rosszabb, mint amit a hivatalosan publikált adatok mutatnak. A hiány és az adósság egy része ugyanis nem jelenik meg a publikált számokban, hanem állami tulajdonú vagy az államhoz szorosan kapcsolódó vállalatok mérlegében rejtve marad. A rejtett adósság, amelynek nagysága 2005 végére meghaladhatja a 800 milliárd forintot, alapvetően két forrásból származik: a veszteséges állami és önkormányzati tulajdonú vállalatoktól és a költségvetési körön kívül megvalósuló állami költekezésből.
Több olyan államháztartási (p1. állami és önkormányzati) tulajdonban lévő vállalat van - ezek közül a MAV és a BKV Rt. tekinthető a legjelentősebbnek -, amely évről évre jelentős veszteséget könyvel el. Ezen veszteségeket az állam nem téríti meg, hanem a vállalatok állami garanciavállalással megtámogatott hitelfelvétellel, vagyis eladósodással finanszírozzák veszteségeiket. Ez az adósság előbb-utóbb szintén az államadósság része lesz, hiszen - ahogy a múltban többször is előfordult - ha a vállalatok adóssága meghalad egy bizonyos szintet, akkor az állam kénytelen lesz ezt az adósságot átvállalni.
Ugyancsak rejtett államadósságnak tekinthetők azok az autópálya-építéseket ún. PPP-program keretében finanszírozó hitelek, amelyeket a statisztikailag a magánszektorhoz tartozó vállalatok - például az Állami Autópályakezelő Rt.-, vesznek fel. Ez az év végén 500 milliárd forintot is meghaladó hitelállomány ugyanis ugyanúgy jövőbeli fizetési kötelezettségeket jelent a magyar államnak, mint a hivatalos államadósság, hiszen a jövőben majd állami pénzeket kell pumpálni a hiteleket felvevő vállalatokba, hogy azok a felvett hiteleiket vissza tudják fizetni. Ezzel a kozmetikázással a kormányzat úgy tudja folytatni költekező politikáját, hogy az - legalábbis egy ideig - nem látszik a publikált hiány- és adósságszámokban.
Éllovasból sereghajtó
Az államadóssággal kapcsolatban többféle szám is napvilágot látott a közelmúltban. Ennek az az oka, hogy több ország - köztük Magyarország - kérésére az európai statisztikai hivatal lehetővé tette: az államadósságból a tőkefedezeti nyugdíjrendszerre való átállással kapcsolatosan keletkezett adósságállományt átmenetileg le lehessen vonni. Az átmeneti engedmény degresszíven csökkenő mértékben 2009- ig tart, és nem jelenti azt, hogy az euró bevezetési feltételeinek teljesítésekor is a nyugdíjreform hatásával csökkentett számot lehet figyelembe venni. Ha az államadósság alakulását az ún. maastrichti kritériumok teljesítése szempontjából nézzük, akkor tehát nem a nyugdíjreform hatásával csökkentett 57,6 százalékos 2004 év végi szám, hanem a 60,7 százalékos CDP-arányos szám az irányadó.
Az államadósság 2004. év végi nagysága azért is különösen fontos, mert az elmúlt időszakban az államadósság volt az egyedüli mutatószám, amely esetében Magyarország még teljesítette az euró bevezetésének feltételeként szabott 60 százalékos szintet. Most már sajnos ez sem igaz, az újonnan csatlakozott országok közül egyedüliként Magyarország az euró bevezetésének egyetlen feltételének sem felel meg.
A továbbra is gyors ütemben növekvő államadósság jól mutatja, hogy a jelenlegi gazdaságpolitika nem folytatható. A magyar gazdaság a sodródó gazdaságpolitika miatt egy olyan eladósodási pályán halad, amely nem felzárkózást, hanem lemaradást eredményez versenytársainkhoz, az újonnan csatlakozó országokhoz képest. Ezen mielőbb változtatni kell.
Varga Mihály
a Fidesz országgyűlési képviselője,
az Országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke
forrás: Világgazdaság
fideszfrakcio.hu