Lamperth Mónika belügyminiszter asszony férjura, Jegesy András is lehet, hogy a véletlenek kiszámíthatatlan játékának, a rossz optikájú látszatoknak az áldozata, de többek között pont neki és a hozzá hasonlóknak találták ki a jogállamot. Lamperth Mónika egyszer s mindenkorra leszögezte, hogy hites ura nem állt kapcsolatban Kulcsár Attilával, a megtévesztésig eredetinek látszó álbrókerrel - koccintani is csak azért koccintottak, mert éppen pohár volt a kezükben -, legfeljebb futólag ismerhették egymást, mert az ügyvéd úr jogi szolgáltatásokat nyújtott a K&H Bank Rt. számára, ahol megfejthetetlen oknál fogva Kulcsár volt valami tótumfaktum. De ebből nem lehet messzemenő, sőt, egyáltalán semmilyen következtetést levonni, aki mégis megteszi, azt sújtsa a törvény szigora és dolgozó népünk megvetése. Jegesy doktor úr is felvilágosította a közvéleményt, hogy soha nem foglalkozott a Britton Kft. ügyeivel, bármilyen jó híre is volt a cégnek üzleti körökben. Aki az ellenkezőjét merészeli állítani, viselje a következményeket. A derék, köztiszteletnek örvendő házaspár kijelentéseit minden kétség nélkül elhisszük és tudomásul vesszük, és csak azért idézzük fel, hogy olvasóink is láthassák, miféle galád támadásoknak vannak ők kitéve.
Mert Kulcsár Attila, aki egy előre kitervelt szándékkal, nyereségvágyból elkövetett gyanúsított, csúnya dolgokat hord össze a belügyminiszteri családról, persze - és ezt nem győzzük hangsúlyozni! - kihasználva a véletlenek keltette látszatot. Hiszen csupán a véletlen számlájára írható, hogy Jegesy doktor a Britton Kft.-vel egy épületben bérelt irodát, véletlenül magától a Brittontól. Véletlenül írott dokumentum is fennmaradt erről a szerződésről, amit a figyelmetlen hatóság lefoglalt. Véletlenül annak is van nyoma, hogy a Britton tanácsadói szerződést kötött Jegesy úr ügyvédi irodájával, havi 300 ezer forint értékben. Kulcsár állítja, hogy Jegesy nem végzett semmiféle tanácsadást, ám tudomása szerint a pénzt felvette. Ez tökéletesen alátámasztja Jegesy kijelentését, miszerint nem foglalkozott a Britton ügyeivel, s ha hozzávesszük, hogy az ügyvéd úr az irodáért egy árva petákot sem fizetett, bizonyítva látjuk Jegesy makulátlan ártatlanságát. Jegesy talán azt hihette, hogy az esélyegyenlőségi minisztériumtól kap ingyen irodát meg havi 300 rongyot munka nélkül, de biztos nem gondolt semmi rosszra. (Főleg, hogy akkoriban még nem is volt esélyegyenlőségi minisztérium.) A lényeg, hogy Kulcsárral, a Britton Kft.-vel nem állt kapcsolatban, sőt még az is bizonyításra szorul, hogy a nejével kapcsolatban áll-e? Ugyanis Kulcsár, a szemérmetlen, üti a vasat, hogy Jegesy neki személyes jó ismerőse volt, aki különböző ügyekben közbenjárt az érdekében, mi több, elintézte a belügyminiszter asszonnyal való baráti találkozóját is. Megnyugtató, hogy Lamperth Mónika kizárólag szakmai kérdésekről tárgyalt Kulcsárral, miként álbrókerekkel mindig is szokott. Véletlenek szülte látszatok láncolata. Az is, hogy Kulcsár és Jegesy akkor pezsgőztek nagy egyetértésben, amikor az ügyvéd úr hiteles tanúsága szerint még nem ismerték egymást, ahogy a fátum ostoba végzése, hogy az átmenetileg külföldön dekkoló Kulcsár Jegesy üzenetének vélte: meg ne próbáljon hazajönni.
Bízzunk mi is a jogállamiság normáiban. Az igazságszolgáltatás nem fog bedőlni holmi látszatoknak és összefüggések felállítására csábító véletleneknek. Talál majd bűnöst, aki elnyeri a méltót. De az, hogy pontosan mennyi közpénzt mostak át, tapsoltak-sikkasztottak el, kinek, minek a zsebébe süllyesztették, kik az igazi felelősök, még véletlenül sem fog kiderülni.

Ugró Miklós; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu