Tisztelt Nézőink! A Hír Televízió mai napi vendége Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke. Köszöntöm a stúdióban.

Jó estét kívánok!

Egy éve Ön azt mondta, hogy már látjuk, hogy megbukott a 2004-es évi költségvetés, újat kell majd csinálni. Most 2005 áprilisában vagyunk, az e heti számok megint azt mutatják, hogy a 2004 és utána a 2005-ös költségvetés sem a valóságot fedi, ugyanakkor a kormány továbbra is a helyén van. Milyen az ország valóságos helyzete, ha valaki ezt tudhatja egyáltalán ma Magyarországon?

Hogy baj van-e vagy sem, azt legkevésbé a kormánynyilatkozatokból lehet megtudni. Hogy egy országban a dolgok rendben mennek-e vagy sem, azt az emberek érzik a saját bőrükön. Ha ma valaki körbeutazza Magyarországot, és nemcsak pártemberekkel találkozik, hanem beköszön ide-oda, és meghallgatja azoknak az embereknek a véleményét, akik nem vállalkozók, nem pártemberek, hanem tanárok, orvosok, vállalkozók, bérből és fizetésből élők, akkor mindenhol azt fogják neki mondani, hogy baj van. Méghozzá a baj meglehetősen nagy. És ezek nem ilyen misztikus államigazgatási számok formájában megjelenő bajok, mert ez az a nyelv, amit mi beszélünk. Ott úgy jelenik meg a baj, hogy 30.000 emberrel kevesebb állást tudnak betölteni ma a dolgozni akarók, mint fél évvel ezelőtt. Tehát nem egy évről beszélek, hanem a mostani miniszterelnök és a mostani kormány hivatalba lépéséről. 30.000 család kenyérkereseti gondokkal küzd azért, mert elveszítette az elmúlt félévben az állását. Sokan azért küzdenek gondokkal, mert az árak az égbe szöknek. És azt az érdekességet is megfigyelik most már az emberek, hogy azok az árak, amelyekhez a kormánynak nincs köze, azok nem is emelkednek elviselhetetlen mértékben, azok az árak, amiket a kormány határoz meg - például a gáz, fűtés, villany, közlekedés, gyógyszer -, azok az árak viszont az égbe szaladnak. Szerintem a szocialisták éppúgy tudják, mint a fideszesek, meg azok is, akik egyetlen párttal sem szimpatizálnak, hogy ennek nem lesz jó vége. De az a fajta éles veszélyérzet, ami indokolt volna, az még nem alakult ki az országban. Meglepődnek, amikor azt mondom, hogy ha ez így megy tovább, akkor rövid időn belül Magyarországnak egy munkanélküli állapottal kell szembenéznie, Magyarország szembe fogja magát találni azzal a helyzettel, hogy Közép-Európa, de könnyen lehet, hogy az egész Európai Unió legnagyobb munkanélküliségével küzdő államává válik. A mai munkanélküliségi adatok emelkedést mutatnak, és ha nem az adatokat nézzük, hanem a valóságos életet, akkor azt fogja Ön látni, hogy a ma aktívan állást keresők, tehát akik nap mint nap próbálnak munkához jutni, azoknak a száma már meghaladta a 10 százalékot. Innen a 15 százalékos lélektani határ nincsen messze. Tehát ha sürgősen nem cselekszünk, ha határozottan nem lépünk, abban az esetben a munkanélküli Magyarország veszélye kézzel fogható valósággá válik. Ez a tétje az előttünk álló hónapoknak.

Lehet, hogy mégis van egy másik dimenzió, amelyikben meg minden rendben van. Csak két gyors idézetem volna: Kóka János gazdasági miniszter úr külföldi sajtóorgánumban nyilatkozta azt, hogy Magyarországon rendben mennek a dolgok, és Veres János, az új kijelölt pénzügyminiszter is azt nyilatkozza, hogy nem tervezi, hogy valami különös megszorítást vagy valami nagy változást végrehajtson, azonkívül az infláció jól alakul, a gazdaság állítólag ugyancsak felfűtött állapotban dohog tovább, és megy. Ezek szerint az ország egyik felében nincs baj, és a másikban meg lenne?

A kormánytisztviselők szerint nincsen baj, az emberek szerint pedig egyre nehezebb az élet, és ez komoly nehézséget jelent a családok számára. Nézze, ha a dolgok jól mennek, nem szokták kirúgni a pénzügyminisztert, ugye. Ha a dolgok jól mennek, akkor világosan megmondják - ha már mégis el kell küldeni a pénzügyminisztert -, hogy mégis mi történt. Tudjuk, mi történt? Miért is kellett menni a pénzügyminiszternek? Egyetlenegy dolgot tudunk biztosan, az az, hogy manipulálta avagy manipulálták a gazdaság állapotáról szóló számokat, és kiderült, hogy semmi sem úgy van, ahogy mondták. Hacsak a költségvetés hiányát nézzük, akkor azt tudom mondani Önnek, hogy ha tisztességesen számolnák, tehát nem lepleznék el a magyar közvélemény előtt a valóságos helyzetet, akkor azt kéne mondanunk, hogy az év végére legalább egy nyolc százalékos költségvetési hiánnyal kell számolni - ami európai méretekben példátlan. Tehát azt hiszem, hogy a különbség az nem politikusok között van a helyzetmegítélést illetően, hanem az emberek és a kormány között. A kormány szerint minden rendben van. Nagy a jólét, talán még ezt is szokták mondani. Az emberek szerint pedig egyre nehezebb az élet.

Annyit mondott a miniszterelnök úr, Gyurcsány Ferenc, hogy Draskovics Tibornak nem a számok miatt kellett mennie - de amit Ön mond, az persze logikus, hogy valószínűleg mégiscsak történt valami, ami miatt mennie kell.

Elfogadom, hogy nem a számok miatt kellett menni, ha megmondják, hogy miért. De ebben a pillanatban nem tudjuk, mármint kormánynyilatkozatokból nem tudunk meg semmit. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy azok az adatok, amelyeket a megelőző három-négy hónapban a magyar költségvetés és a magyar gazdaság állapotáról bemutattak nekünk, azok négy hónap elteltével - tehát mondjuk április közepén - már köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Valaki nem mondta meg az igazat az embereknek. Valaki szándékosan hosszú hónapokon keresztül sokkal jobb képet festett a magyar gazdaság esélyeiről, sokkal jobb képet nyújtott az emberek számára ahhoz, hogy a saját terveiket megfogalmazzák, mint ami a valóság volt. Ez nagyon komoly hiba vagy bűn vagy vétség. Ezt nem lehet büntetlenül hagyni, szerintem ezért kellett menni a pénzügyminiszternek, és jobban tenné esetleg a miniszterelnök úr, ha ezt be is vallaná. Mert valakinek a felelősséget viselnie kell azért, ami történt.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy minden megy tovább. Veres János azt mondja, ha levesszük az egyszeri tételeket ebből az államháztartási hiányból, ami most már majdnem 75 százaléknál tart, április közepére, akkor 33 százalékot kapunk, ami időarányos. Nem vagyok közgazdász, nem tudom komolyan eldönteni, hogy mi történik az országban.

Azt biztosan tudjuk, hogy napról-napra nő a magyar államadósság. Tehát, ha a baj nem lenne olyan nagy, ha a veszély, amiről beszélek, nem lenne olyan kézzel fogható közelségben, akkor nem kapnám naponta azokat a híreket, hogy újabb és újabb milliárdokért vesz föl hitelt a magyar állam. Az államadósság lényegében megfojt bennünket. Ott tartunk, hogy az egy évben befizetendő adóját az embereknek nem tudjuk a magyar gazdaság építésére fordítani, mert annak a tekintélyes része, de talán az egész összeg, úgy, ahogy van, adósság törlesztésére ki is megy az országból. Most képzeljék el, hogy milyen gazdaság az, ahol az emberek adója nem az iskolára, nem az óvodára, nem az egészségügyre, nem az utak építésére, nem a gazdaság fejlesztésére, nem a nyugdíjasok megtámogatására megy, hanem egész egyszerűen a korábban felvett hitelek törlesztése formájában kiúszik az országból. Magyarország ma egy ilyen ország.

Ennek okán voltak is fideszes képviselők nemrég a Magyar Államkincstárban kutakodni. Találtak ott 150 milliárd forintot. Ha jól emlékszem, a nagyságrend valami ilyesmi volt, de valójában hol ez a sok pénz?

Hát ez az.

De ha ők se látják, akkor majdnem reménytelen ügynek tűnik. Valakinek csak kéne látni ezt.

Hát előbb-utóbb majd látni fogjuk, kormányváltásokkor szokás az átadás-átvétel, akkor eljön az igazság pillanata, és akkor meg kell mondani, hogy mi az ország valóságos helyzete. Egész addig ez a manipuláció, propaganda a valóság elfedése hát egy ideig járható út, és sajnálom, hogy így bánnak velünk, mármint Magyarország polgáraival, hogy nem közlik velünk, hogy mi a mi életünket befolyásoló körülmények valóságos képe de majd, amikor az átadás-átvétel eljön, akkor nagyon bele fogunk menni a vízbe, és ki fog derülni, hogy most akkor pontosan hogy is állunk. Én azt tudom mondani Önnek, hogy körülbelül kettőszáz milliárd forint az az összeg, amit már vissza kellett volna fizetni áfavisszatérítés formájában a magyar vállalkozóknak, de a költségvetés még nem fizette vissza. Azt tudom mondani, hogy a MÁV, a BKV korábban fölvett hitelei, amelyekért az államnak kell helytállni, s amelyek görögnek tovább, azok is ki fognak tenni jó néhány tízmilliárd forintot. Azt tudom mondani Önnek, hogy ugyan az Európai Unió lehetővé tette a számunkra, hogy az adórendszer reformja miatti költségek egy részét leírjuk, de azt évente csökkenő mértékben tehetjük meg, tehát a következő évben már kevesebbet, később pedig annyit sem. Tehát ez ugyan könnyít valamit a számok képén, de a valóságos helyzetét a magyar gazdaságnak nem, nem javítja.
Ha szigorúan nézzük azt, hogy az államnak mennyi az adóssága, akkor ehhez hozzá kell számolnunk számos olyan beruházást, kollégiumépítést, de az autópálya-építésnek a könyvelése és fizetése is így zajlik, amely valójában állami kiadás, csak nem holnap, hanem holnapután kell majd visszafizetni. Tehát azt hozzá kell számolni az ország valóságos állapotához; a külföldiek hozzá is számolják egyébként. Tehát ez, amit mi csinálunk, hogy a kormány azt gondolja, hogy a magyar polgárok elől elfedheti a magyar gazdaság valóságos állapotát, az a magyar államhatárokon belül működő trükk; az államhatárokon kívül már nem működik. Az Európai Unió pontosan tudja, hogy milyen a helyzet. Közzé is teszi rendszeresen. Előrejelzéseiket is bemutatják. Külföldiekkel nem merik megtenni kormánytisztviselők sem azt, amit velünk, magyar állampolgárokkal megtesznek. Azt tudom mondani Önnek, hogy ha megkérdezték volna akár Önt, akár engem - de bárkit - ebben az országban mondjuk fél évvel ezelőtt, hogy a kormányváltást követően - tehát én most a mostani miniszterelnök úr és a kormánya hivatalba lépéséről beszélek -, tehát hivatalba lépését mondjuk fél évet követően az ország állapota milyen lesz, azt azért nem gondoltuk volna, hogy rosszabb lesz, mint a Medgyessy-kormány utolsó hónapjaiban volt. Tehát a kormányváltás és a miniszterelnök-csere nem javára vált Magyarországnak, hanem tovább húz bennünket lefelé, tovább taszít egy veszélyes ösvényen. Márpedig a helyzet ez. Sőt, azt kell mondanom, hogy vidéken, ahol járok, MSZP-sekkel is szoktam azért szót váltani. Magyarországon lehet, hogy az MSZP nyerte meg a 2002-es választásokat, de hogy az országnak nincs baloldali kormánya, azt mindenki tudja. A Medgyessy-féle időszakban, bár nem értettünk egyet az iránnyal, amit az a kormány követett, de legalább voltak kísérletek arra, hogy a kormány maga egy baloldali közösséget kiszolgáljon, hiszen valóban Magyarországon vannak ilyen emberek, vannak ilyen szavazók, adtak le ilyen megrendelést az emberek 2002 tavaszán, hogy baloldali kormányt szeretnének látni. Most egy olyan helyzetben vagyunk, hogy erre már fittyet hánynak. A mostani kormányt és vezetőit nem érdekli az a körülmény, hogy elvileg ők egy baloldali pártnak a megbízatását kellene hogy teljesítsék, a választók megbízatását kellene, a baloldaliakét, végrehajtania a párt segítségével a kormányzati munka tekintetében, és egy baloldali kormányzati munkát kellene folytatni. Fittyet hánynak erre, és egy teljesen liberális gazdaságpolitika folyik ebben az országban. Baloldali kormányoknál nem fordul elő, hogy eladják az állami vagyont. Baloldali kormányoknál nem fordul elő, hogy az állam által befolyásolt, meghatározott árak következtében lehúzzák az emberekről a bőrt, és égbe viszik ezeket az árakat. Baloldali kormányoknál nem fordul elő, hogy ne a munkanélküliség elleni küzdelem legyen a legfontosabb feladat. Magyarországon ezeket mind a versenyképesség helyreálltásának, a piacgazdaság törvényszerűségeinek és a jó ég tudja még, mi mindennek becézik. Tehát azt kell mondanom, hogy ma egyszerre van egy gazdaságpolitikai zűrzavar és van egy politikai átláthatatlanság is, baloldali fölhatalmazás alapján, a baloldali emberek akarata ellenére működik Magyarországon ma a kormány.

Magyarországon e percben a legrosszabb valószínűleg Mátrakeresztesen élni, ahol elmosta az egész falut a megáradt víz. Most a kormány államtitkárt küldött oda, és úgy tűnik, hogy vonakodik katasztrófa sújtotta területté nyilvánítani ezt a kis települést, akik pedig milliárdos kárt szenvedtek el, és a saját erejükből nem boldogulnak. Ön mit tenne ebben a helyzetben?

Azért van kormánya Magyarországnak, hogyha bajba jutnak az emberek, akkor tudjanak kire támaszkodni. Tehát ott most nagy baj van, valóban egy egész falut sodort el az ár, ilyenkor a kormánynak az a dolga, hogy segítséget, biztonságot adjon az embereknek, és kilátástalan helyzetükből kihúzza őket, és megmondja, hogy hát akkor hogyan lehet orvosolni a bajt. Nem kell mindig új dolgokat kitalálni. Magyarországnak volt része néhány nagy árvízben, 2001-ben, 2000-ben nem is egyben, nem is egyszer pusztított árvíz Magyarországon. Akkor a magyar államigazgatás lényegében kidolgozta, hogy mit kell tenni. A megoldás ott van az íróasztalfiókokban, azt még Pintér Sándor belügyminiszter idején pontosan kiszámoltak, hogy hogyan kell újjáépíteni a házakat, az mennyibe kerül a kormányzatnak, hogy kell bevonni a biztosítókat, hogyan kell arra garanciát tenni, hogy ne legyen utána manipuláció ezekkel az épületekkel, tehát ezeket átgondoltuk, megvalósítottuk. Az egész Bereget újjá kellett építeni. Most egy falut kellene. Szerintem ez egy megoldható feladat. Remélem, hogy a kormányzat a kezdeti tétovaság után majd a tettek mezejére lép, és újjáépíti azt a falut.

A Nemzeti Konzultációs Testület elkezdte-e már a munkát, és hogy értékeli azokat az idegenkedő hangokat, amelyek mindenhonnan hallatszottak Pozsgay Imre beválasztása kapcsán?

Kezdjük talán a fontosabbal. A Nemzeti Konzultációnak az a hivatása, hogy visszaadja az embereknek azt a hitet, hogy van értelme a közélettel foglalkozni, van értelme részt venni a közéletben, van értelme elmondani a véleményüket és van értelme közös célokat kitűzni. Nemcsak az a baj, hogy a kormányt tapasztalatlan emberek vezetik - mert ugye az igazi baj ez, hogy tanulóvezetők vannak az ország élén, a gazdasági miniszteri poszton is, meg a miniszterelnöki székben is -, és ez a tapasztalatlanság súlyos költségekbe kerül az országnak. Ezért rossz a gazdaságpolitika, ezért van zűrzavar, ezért beszélnek össze-vissza, ezért nem tudunk újjáépíteni egy falut, amit elsodort az árvíz. Nem a rosszindulathoz kötném én ezt a jelenséget, ezt inkább a tapasztalatlanság rovására írnám. Medgyessy Péterrel - mint említettem - volt problémánk, de ott legalább olyan emberek ültek a kormányban, meg a kormány körül, akik el tudtak vezetni egy államot, tudták, hogyan kell működtetni egy állami gépezetet. Fölépíteni privatizáció révén egy magánvállalatot, meg gazdaságpolitikát alkotni és elvezetni egy országot, ez két egészen különböző munka, mint a példa is mutatja. Azt tudom mondani Önnek, hogy a legnagyobb baj ma az, hogy a kormányzati gyenge teljesítmény miatt az emberek elveszítették azt a hitüket, hogy a problémáikra, a gondjaikra, a bajaikra közös megoldást lehet találni. Tehát nem hisznek az összefogás erejében. Mindenki maga próbálja és kizárólag maga próbálja megoldani a problémáit, egyedüli menekülő utakat keres, és az a hit, hogy ha együtt fogalmazzuk meg a közös célokat és együtt mozgósítjuk az erőnket azok elérése érdekében, akkor az egész ország állapota javulni fog - benne az enyém is, a falumé, a városomé és az én családom élete is javulni fog -, tehát ez a hit elveszett. Ha ezt nem adjuk vissza, akkor azt gondolom, hogy lehet itt kormányváltás, de az ország nem fog megváltozni. A valódi kérdés nem az, hogy lesz-e kormányváltás Magyarországon - mert az majd lesz, azt majd, remélem, megadja a jó sors vagy a Jóisten. Az igazi kérdés az, hogy a változás a kormányzatban hoz-e majd változást az ország életében. Ahhoz pedig nemcsak egy jobb kormányra van szükség, hanem arra is szükség van, hogy az emberek megint higgyenek a saját erejükben. 2002 és 1998 között azért történhetett meg sok dolog, mert nem a kormányon múlott - de nem árt, ha az országnak van egy működőképes kormánya. 1998 és 2002 között azért történtek meg a dolgok, mert az emberek elhitték, hogy képesek azokat a dolgokat megcselekedni. Például újjáépíteni egész Bereget. És Magyarország erre képesnek bizonyult. Ez a dolog lényege. A Nemzeti Konzultáció arról szól, hogy győzzük meg az embereket arról, hogy van értelme elmondani a véleményüket. Arra kérjük őket, hogy mondják el, hogyan képzelik a jövőt, mik a gondjaik, mit tartanak fontos, közös kérdéseknek, mik azok a kérdések, amikben mindenképpen szeretnék hallatni a hangjukat, tehát arra kérjük őket, hogy a véleményük elmondása révén vegyenek részt a magyar közéletben. Ha elmondják a véleményüket, van, aki meghallgatja, akkor onnan már csak egy lépés, hogy közösen tudjunk cselekedni. Ez a Nemzeti Konzultációnak a küldetése. És ebből a szempontból nagyon is örülök annak, hogy Pozsgay Imre vállalta az ebben való részvételt, mert nem az ország egyik felének kell csak ezt tennie, hanem azt gondolom, hogy itt most nem pártügyről van szó, hanem mindannyiunk jövőjéről van szó, és Pozsgay Imre utat talál olyan emberekhez is, az ő hangja eljut olyan emberekhez is, akikhez az én hangom például nem jut el.

Mintha kopírozná ezt az okfejtést Gyurcsány Ferenc, mert egyetemi turnéján nagyjából hasonlókat hallani: önbizalmat, fogjunk össze, együtt csinálhatjuk meg Magyarországot, higgyünk benne, hogy ez menni fog; nagyjából ilyesmiket mond ő is, és lehet, hogy ő is valamiféle konzultációt akar...

Közös cselekvéshez közös programok kellenek. Kormányzati eszközök segítségével meg kell hirdetni azokat a programokat, amiben részt tudnak venni az emberek vagy amit magukénak éreznek. Az autópálya-építéstől mondjuk a Nemzeti Színház fölépítéséig, a már sokat emlegetett Bereg újjáépítéséig vagy a Duna-hidak építéséig. Kormányzati pozícióból akkor tudjuk az embereket bevonni a közös cselekvésbe, ha csinálunk valamit. Ha nemcsak beszélünk, hanem cselekszünk. Ha az emberek úgy érzik, hogy valóban megkérdezték a véleményünket, meghallgattak bennünket, és most az történik, amit mi is szeretnénk. Ma az a helyzet, hogy szavak vannak. Szavak, szavak, szavak. Döntések, tettek pedig nincsenek...

Száz lépés készül...

Most halljuk ezt a száz tyúklépést... Szerintem a baj elég nagy ahhoz a gazdaságban, hogy ne tyúklépésekkel próbáljuk orvosolni. Tehát én azt tanácsolnám inkább - ha egyáltalán van nekem ehhez jogom -, hogy gondoljuk ezt át újra, és száz tyúklépés helyett tegyünk két-három-négy lényeges, fontos változást előidézni képes, határozott döntést és lépést.

Elnök úr, köszönjük szépen az interjút.

Én is köszönöm.

hitv.hu - fideszfrakcio.hu