Tehát képzeljük el azt a helyzetet, hogy a Fidesz szavazói, és úgy általában a jobboldali szimpatizánsok többsége valamiféle ördögi erőnek engedelmeskedve Gombár Csabát nevezi meg, mint a legnagyobb ellenzéki párt kívánatos köztársasági elnök-jelöltjét. És képzeljük el azt is, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége állja a szavát, vagyis a parlamenti voksolás első körben és később sem szavazza meg Szili Katalint. Vagyis a gondolatkísérletünkben ott tartunk, hogy Szili nem, ezért jön a második forduló, mire a Fidesz előrántja saját jelöltjét - mert hogy a nép akarata előtt illik fejet hajtani -, aki történetesen az SZDSZ favoritja is egyben.
Szóval a verseny immár kétszereplős, az Országgyűlés elnökére szavaznak a szocialisták, a többiek meg Gombárt támogatják, aki így a harmadik, ötven százalék plusz egy fős menetben könnyed rohammal beveszi a Sándor-palotát.
És akkor próbáljuk meg kitalálni, hogy ebben a helyzetben milyen sajtótájékoztatót tartana Suchman Tamás, aki előzetesen is a pokolba kívánta a liberális (baráti) pártot, és olyan gondolatokat fogalmazott meg a szabad demokraták jövőjéről, amelyekbe még egy ultrajobboldali publicista is belepirulna. De a Gyurcsány Ferenc rendkívüli sajtókonferencia is megérne egy misét, főleg, ha a miniszterelnökből kontrolálatlanul törne elő az úriember álarc alatt lapuló "Mi az hogy!".
A nép persze elcsodálkozna az események láttán, és jó sokan kiábrándulnának a politikából; a következő közvélemény-kutatáson még többen jeleznék passzivitásukat, és a "Le a Politikusokkal Párt"-on kívül valamennyi szerveződés népszerűsége a mélybe zuhanna. Nyilván a legtöbbet a Magyar Szocialista Párt veszítené, mert mit kezdjen a választópolgár azzal a kormányerővel, amely egy életképes államfő-jelöltet sem bír életre küszködni. A liberálisok pedig a nyugdíjasok elsőszámú közellenségeivé válnának, és egyetlen szocialista érzelmű honpolgár sem nevetne soha többé Kuncze Gábor viccein.
Persze a Fidesz-táborból is távoznának azok az elszánt szavazók, akik a haza, a nemzet, a Kárpát-medencei és az összmagyarság árulásának tekintenék a Gombár Csaba melletti ellenzéki kiállást, ám mivel alternatívaként csupán Csurka Istvánt találnák a közéleti palettán, hamar visszatántorodnának a konzervatív politizálás mezejére.
Az MDF-nek meg már úgy is mindegy lenne.
Az MSZP-SZDSZ együttes mindenesetre csúful megbukna a 2006-os választáson, de annyira, hogy Suchman Tamás elégedetten dőlhetne hátra a foteljában. A kétpárti Országgyűlésben pedig elkezdődhetne a valóságos munka, amely a gazdasági növekedés közepette végre nem csupán a költségvetési hiányt növelné. Csupán Gusztos Péter hozzászólásai hiányoznának, de a cél érdekében ehhez azért hozzászokna valahogy az ember.

Dévényi István

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu