A kormányfő már tavaly augusztusban, amikor még a párt üdvöskéjeként éppen hátba döfte Medgyessyt, határtalan önbizalommal érzékeltette, hogy az ország sorsának jobbítására halovány elképzelése sincs. Akkor azt állította, előbb támogatókat szerez programjához, s csak azután ismerteti. Ez a metódus egyszer már bejött neki, most ismét megpróbálja eljátszani a diszkrét, ám koncepciókban dúskáló államférfit. A száz lépés nagyjából száz fontos kormányzati intézkedést sejtet, de konkrétan még nem kíván róluk beszélni, általánosságban is csak annyit árulhat el, hogy mindenkinek bődületesen jó lesz.
Általánosságban már mi is kisilabizáltunk annyit a homályos nyilatkozatokból, hogy a szociális gondok tüneti kezelése után a kormány belefog a terápiába, magyarán: lefaragja a szociális kiadásokat. Gyurcsány nem említi, de mi sejtjük, hogy ez a közterhek növelésével is jár, hiszen a szocialisták szeretik komplex módon kezelni az állampolgárok pénzügyeit. Az ideológiai hablatyot már hallhattuk néhányszor: az állam rosszul költ szociális célokra, ugyanakkor kevésbé tudja befolyásolni a gazdaságot, a társadalmat, a többség által megélt körülményeket. Ez a jelenlegi koalíció által irányított államra igaz is, ezért nem értjük, hogy a magatehetetlen, az ország vezetésére alkalmatlan társaság milyen alapon szedi be folytonosan növekedő adóinkat, s a kizsarolt pénzeket hová herdálja el. Netán a "trükkös Magyarország" kifejezés alatt Gyurcsány az államot, a kormányt, a koalíciós pártok pitiáner ügyeskedőit s elsősorban saját magát érti, és nem a lakosság egészét? Mert így van valóságalapja és értelme. Ahogy Gyurcsány próbálja beállítani, úgy nincs. Idézzük a miniszterelnököt: "Hogy a trükkös Magyarországból, amely ilyen-olyan módon az életünkké vált, egy igazságos Magyarországot hozzunk létre. (...) Szinte nincs olyan területe az életünknek, ahol ne lenne elfogadott a kisebb-nagyobb normaszegés. (...) Az a kérdés, hogy mit gondolunk magunkról. »Mutyisták« vagyunk a lelkünk legmélyén, vagy utáljuk a kiszolgáltatottságot, ami azzal jár, hogy vagy kényszerből, vagy előnyökért a simli az úr. Én azt gondolom, hogy a többség, ha tehetné, nem kerülné meg a szabályokat, mert szeretne nyugodtan aludni." No, álljunk meg ezzel a kádári, összekacsingató többes szám első személlyel! Lehet, a miniszterelnök úr közvetlen környezetében, baráti, ismeretségi, üzleti, elvtársi köreiben kizárólag simlisek vannak, még soha nem találkozott tisztességes emberekkel, és felfogni sem képes, hogy léteznek ilyenek, ezért kötelességünk felvilágosítani, a magyarok többsége nem "mutyista", nem normaszegő, nem kerüli meg a szabályokat, s ha nyugtalanul alszik, az nem a lelkiismerete miatt van. Rémálmait pont a Gyurcsányéknak oly ismerős simlisek okozzák, akik kockára teszik, veszélyeztetik az ő és családja munkáját, egzisztenciáját, létbiztonságát. Amennyiben a kormányfő az igazságos Magyarország érdekében korlátozni szeretné az ügyeskedők mozgásterét, a saját háza táján kezdhetné a rendrakást, akár visszamenőleges hatállyal is, hiszen nem volna "korrekt eljárás", ha a híveinek és követőinek megtiltaná, hogy azon az úton járjanak, amelyiken ő maga is otthagyta lábnyomát. Annak hiányában a száz lépés legjobb esetben is helyben járás lesz, vagy hisztérikus toporzékolás, de leginkább újabb visszalépés a kontraszelektált, igazságtalan, "trükkös Magyarország" felé, amelyik nekünk az életünk terévé, nekik viszont az életükké vált.

Ugró Miklós; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu