Mindez akár Gyurcsány Ferenc kamikaze kormányának hangzatos píárkampányáról is eszembe juthatott volna. A miniszterelnök hétfői gyászos parlamenti szereplése azonban kétségessé teszi a szememben: ezekkel a továbbra is homályban maradó lépésekkel fel lehet-e jutni valaha a képletes Nagyamerikába, vagy legalább a köztes Kisamerikába.

Gyurcsány időközben a számmisztikát is feladta: a száz lépést szerinte immár nem konkrétan kell érteni, hogy az kilencvenkilenc meg százegy közé esik, hanem úgy, hogy sokat lépdelünk. Ettől féltem. Ez a linkóci, előremenekülő fiók-Churchill vért, verejtéket és könnyeket ígér, cserébe viszont garantáltan nem jutunk el sehova. Volt ugyebár hangzatos választási program, lett belőle szűkített Medgyessy-féle kormányprogram, abból butított Gyurcsány-kormányprogram, most meg ez a konfúz totyogás, egy évvel a választás előtt. Ha komolyan vennénk, három napra jutna egy tyúklépés. De senki nem veszi komolyan; még a józanabb szocialisták sem - kivéve a blöffölő gyalázathoz az utolsó töltényig asszisztáló, a liberális alapelveket meghazudtoló SZDSZ-t, amelynek a birodalmi lépegető minden újabb napja haladék.

A "Száz nap, száz százalék" szlogenből úgy lett száz apró lépés, hogy a máskor oly bölcs közgazdászhad nem visong: ha összeviszsza lépdelünk, a vektorelmélet szerint akár egy helyben is toporoghatunk. Egy lépés előre, egy hátra: ennek az eredője zérus. Ha ezt beszorozzuk ötvennel, az is nulla. Az ellenzék ezért rosszul teszi, ha transzparenseken követeli vissza Medgyessyt (egy vicc attól még nem jó, ha kínunkban röhögünk rajta): Medgyessy és Gyurcsány ugyanis vállvetve tették tönkre három év alatt ezt a bizakodó országot. Medgyessy csak szerencsétlenkedő amatőr volt, Gyurcsány viszont ripacs. Profi csaló. (Pereljen be, mint a kollégámat, akkor is így van.) Csal a számokkal, és csal az érzelmekkel. Nincs nála tehetségtelenebb kormányzó politikusa a modern Magyarországnak.

A száz lépés legkonkrétabb elemei a választók arculcsapásaként is felfoghatók. Lehessen dolgozni a segélyek folyósítása alatt. Bravó. Fehérítsük ki a ház körüli munkákat. (Lehetne a neve Michael Jackson-terv. Csak aztán le ne essen az orrunk!) A közmunka legyen kék munka. (Nyilvánvaló gesztusként a koalíciós partner irányába.) Bontsuk le a falat a munka világa meg a szociális segély között, de fokozatosan. (Ilyen logikával Honecker még ma is Berlin ura volna.) Legyünk a 15 millió sikerember országa. (Ha ezt komolyan gondolja, az már nem is olyan tyúklépés.)

Négyszázezer új munkahellyel szemben 62 ezer új munkanélküli: ez a kormányzat mérlege. Ennyinek kéne a pápai gyerek szerint fehéren metszenie meg tüzelőt behordania. A nettó államadósság viszont négyezermilliárddal nőtt. Ez ötmillió Tocsik, vagy más valutában több mint huszonöt Postabank. Hiába kapcsolja ki a száz lépés kapcsán az Ezeregyéjszaka meséit emlegető Áder János mikrofonját (a szintén időtúllépő Lendvai Ildikóét meg nem) a nemzet egységét a legnagyobb jóindulattal sem jelképező Szili Katalin - talán inkább a mesebeszédet kéne cenzúrázni. Azt, amely Nagyamerika helyett a nagyotmondáshoz vezet.

Csontos János, Magyar Nemzet, 2005. május 3.