"III/x, jelentkezz! Ha nem adod fel magad, majd mi bemártunk!" Az ügynökviták országában ilyen mondatok uralják az étert. Az "érintett személyek" szégyenkeznek, magyarázkodnak, az állampárti struktúra fenntartói, működtetői viszont háborítatlanul "teszik rendbe az országot". A múlttisztázó szocialista képviselők nem fájlalják, hogy parlamenti frakciójukban a volt MSZMP-, illetve KISZ-felsőapparátus nyolcvan fővel képviselteti magát. Nem rengeti meg őket, hogy - a 29/1990. számú országgyűlési határozat tanúsága szerint - Medgyessy Péternek még 1989. október 23., tehát a köztársaság kikiáltása után is (törvénysértő módszerekkel megfigyelt szervezetekről szóló) belügyi jelentéseket kézbesítettek. Nem elevenítik fel, hogy az ügynökbírák 1998-ban felszólították a mai kormányfőt: mondjon le pénzügyminiszteri tisztségéről, mivel MSZMP KB-tagként hivatalból szemezgethetett a besúgók irataiból. Az MSZP-frakció prominensei nem emlékeznek arra sem, hogy egészségügyi miniszterük, Csehák Judit 1986-tól tagja volt az ellenzéki tevékenység visszaszorításáért felelős konzultatív (párt)bizottságnak.

A baloldaliak lezárták tehát saját múltjukat. Csak arra figyelmeztetik a közönséget, hogy Medgyessy Péter a rendszerváltozás előtt részt vett a bankreform előkészítésében és az európai szerkezetű adórendszer kialakításában - vagyis már akkor piacpárti demokrata volt, amikor az ellenzék csak tankönyvből tanulhatta a jogállamiság alapelveit. Elfelejtik, hogy a reformműhelyként számon tartott Pénzügykutató Intézet felszámolása is az ő nevéhez fűződik. Bár a szintén központi bizottsági tag Nagy Sándort ugyan - érdemei elismerése mellett - a Miniszterelnöki Hivatal területfejlesztési államtitkári székébe "száműzték", a szebb napokat látott egykori szakszervezeti vezért sem a múltja miatt állították félre. Pedig akár erre is hivatkozhattak volna a koalíciós egyezkedők, hiszen Nagy egy évvel az első szabad választások előtt még kárhoztatgatta a Népszabadság című pártorgánum szerkesztőit, amiért a lap nem szolgálta maradéktalanul az MSZMP céljait, és tudósítani mert a Munkásszolidaritás '89 elnevezésű konferenciáról.

A tőke vonzásában

A sors fintora, hogy a teljes demokratikus fordulatért kiálló egykori MSZMP KB-tagok - például Pozsgay Imre és Szűrös Mátyás - ma csak a partvonalon túlról figyelhetik a politikai arénát, míg a hatalomélményre bukó volt elvtársaik zöme már "szociáldemokrata" erőtérben mozog. Ez utóbbiak - köztük Medgyessy Péter, Csehák Judit, Horn Gyula, Katona Béla, Kiss Péter és Kovács László - a központi bizottság 1989-es ülésein Vastagh Pál-i mentalitás lázában égtek, mely szerint: "Az én gondolkodásomban hónapok óta minden politikai döntés, minden koncepció annak alárendelten kerül értékelésre, hogy az MSZMP miként fog a választásokon szerepelni. Olyan értelemben is mint pártvezető, olyan értelemben is mint kommunista, és olyan értelemben is mint magyar állampolgár, mindent csak ennek tudok alárendelni." Vagyis a ma "szociáldemokratái" a szabadság, a demokratizálódás és a jogállamiság kiteljesítése helyett mindent a hatalommaximalizálásnak (-átmentésnek) rendeltek alá.

A pártállami hatalom nem vész el, csak átalakul - így foglalható össze a kormányt ide-oda váltogató Magyarország legújabb kori históriája. Medgyessy Péter kormányfő legbefolyásosabb tanácsadója és ideológiai trénere, Gyurcsány Ferenc először a KISZ központi bizottságának titkáraként (és az MSZMP KB üléseinek meghívottjaként) merítkezett meg a nagypolitikában, majd 1992-től magára vállalta a szocialista párt háttérintézményének tartott Altus-cégbirodalom vezetését. A KISZ KB volt szóvivője, Szilvásy György ma szintén az Altus-csoport egyik nagyágyúja, de - mivel az ifjúságmozgalmi hevület nehezen hagy alább - a kormányváltás óta az ifjúsági tárca közigazgatási államtitkári székét is uralja. A hazánkat korábban a KGST színe előtt is képviselő miniszterelnök-helyettes, Marjai József sem áll fényévnyire a Gyurcsány-körtől. Erre utal, hogy az MSZMP veteránja a Gyurcsány anyósa, Apró Piroska által irányított Hungexpo felügyelőbizottsága élére kerülhetett a Horn-érában (ma üzletviteli tanácsadásban utazik). Ezek után már-már magától értetődik, hogy az idősödő pártnemzedékhez tartozó egykori Taurus-vezér és gazdasági kamarai alelnök, Tatai Ilona ugyancsak az Altus Befektetési Rt. felügyelőbizottságában találkozhat övéivel.

A pénzügyes-cégügyes-technokrata beállítottságú egykori MSZMP KB-tagok közül persze szinte mindenki megtalálta a számítását a piacgazdasági viszonyok között. A Magyar Nemzeti Bank 1988 és 1990 közötti elnöke, Bartha Ferenc például a Horn-kormány privatizációs kormánybiztosaként is megmutatta magát, majd Demján Sándor szárnyai alatt - mint a Gránit-Pólus Rt., illetve a TriGránit Rt. vezérigazgatója - megépítette Budapestnek a Pólus és a West End City Center nevű bevásárlómonstrumokat. (Az MSZMP politikai bizottságának volt tagja, Maróthy László szintén a "skálás Demján" munkatársaként igyekezett alkalmazkodni az új világrendhez.) A közelmúltban Bartha az Inter-Európa Bank elnöki irodáját is belakta - így töltve be - azt az űrt, amit a kormányfővé váló Medgyessy Péter hagyott maga után.

Titkárok, pajtások

Az állami cégek közül - miként 1994-ben is - a leglátványosabban a privatizáció előtt álló Hungexpo Rt.-t szállták meg a múlt kísértetei. Az új igazgatóság tagja lett a Caola magánosítását bonyolító volt KISZ-, illetve Demisz-főtiszt, az MSZMP KB prominenseként is elhíresült Nagy Imre. (A válságokon, cégnéveladáson, majd egy sikeres reorganizáción túljutó, az arab, az angol és a hazai piacra termelő Caola-Alfa Kozmetikai Rt. másik húzóembere Benkő László, a labdarúgó-szövetség volt elnöke.) A Hungexpo Rt. vezérigazgatói székébe delegált Barabás János neve szintén feltűnik a Nagy-Benkő-Caola-céghálóban, és nem mellékesen a KISZ, valamint az MSZMP központi bizottsági üléseinek jegyzőkönyveiben. (Az állampárt agitprop osztályának helyettes vezetője a közelmúltban - a József Attila Alapítvány kuratóriumi elnökeként - már az utódpárt, az MSZP programjának előkészítését koordinálta.) Nagyon és Barabáson kívül ugyancsak a Hungexpo igazgatóságába küldték az egykor kizárólag a KISZ KB-titkári hivatásnak élő, majd a szocialista párt irodavezetőjeként, illetve az ÁPV Rt. vezérigazgató-helyetteseként regnáló Szandtner Ivánt, aki kabinetfőnökként Lamperth Mónika belügyminiszter munkáját is segíti.

A KISZ-, illetve MSZMP KB-különítményes Caola-Alfa Rt. vezetői nem csak a Hungexpónak kötelezték el magukat. A részvénytársaság felügyelőbizottsági tagja - az úttörőszövetség 1981-1988 közötti főtitkár pajtása -, Varga László a Zala megyei közgyűlés elnöki teendőit is ellátja, sőt a választás óta a parlamentben képviseli a szocialista érdekeket. Az egykori ifjúsági és pártmozgalmárok ugyanakkor a Gyurcsány-féle Altus-házból, a Caola-családból és a Hungexpo-elitből is kihagyták a KISZ KB volt első titkárát, Hámori Csabát. Az MSZP baloldali tömörülése alelnökeként tevékenykedő Hámori "csak" a sportmecénás-stadionépítő Stadler Józsefen keresztül találkozhatott a nagytőkével - manapság azonban már a szocialista irányítású egri önkormányzat új bérlakásainak kivitelezésével foglalatoskodik.

Struccos politika

Az állampárt nagy öregjei manapság hol az eszmét, hol már csak a zsákmányt védik. A 70-es évek agrárminisztere, Romány Pál (aki közel húsz éven át koptatta a központi bizottság bőrfoteljeit, és a Politikai Főiskola rektori székéig is eljutott) a közelmúltban például "a szociológus érzékenységével és a tudós képességével foglalta össze a magyar mezőgazdaság legfontosabb kérdéseit". Legalábbis a földművelésügyi tárca vezetője, Németh Imre így értékelte korábbi elődje - egyébként az MTA doktora - mai írásos munkáját. Az 1980-1989 közötti mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Váncsa Jenő eközben csak egykori bizalmasa, az FVM politikai államtitkára, Szanyi Tibor "képében" van jelen a jelenben, míg mások teljes valójukban. A Népszabadság rendszerváltozás előtti (és mai) főszerkesztője, Eötvös Pál 1989-ben például az MSZMP központi bizottságában is építgette karrierjét, ám a régi (elv)társak ma már legfeljebb "független" médiamogulként tartják számon Eötvöst. Ormos Mária történész ugyan az 1989. február 10-i MSZMP KB-ülésen óvta Magyarországot a valódi többpártrendszertől - mondván: "nem érett erre az ország, nem érett erre a társadalom, nincsenek ilyen hagyományai, és ráadásul végképp nem ilyen a jelenlegi helyzet, amikor ezzel lehet próbálkozni, hogy úgy mondjam szórakozni" - most viszont arról értekezik, hogy a Terror Házában nem a terrort, hanem az áldozatot kellett volna a középpontba állítani. A Horn Gyula exminiszterelnök tanácsadó-testületét is megjárt volt MSZMP KB-s író, lapszerkesztő, Ördögh Szilveszter pedig a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumában óvja-védi a szocialista tanokat. Vele ellentétben nem bíbelődik holmi ideologizálással a KISZ és az állampárt vezetői szintjeit korábban bejáró üzletember, Kovács Jenő - inkább együtt bizniszel Fejti Györggyel, a központi bizottság állambiztonsági ügyekkel foglalkozó egykori titkárával.

A piacgazdaság szele Berecz Jánost, az egypártelvű Magyarország propagandafelelősét is megcsapta, ám az általa irányított, strucctenyésztéssel foglalkozó részvénytársaság csakhamar "kifutotta magát". Berecz megmaradt ideológusnak. A rendszerváltozás után asszisztált az MSZMP újjászervezéséhez, 1998-ban belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd egy tavaly májusi lapinterjúban kijelentette, hogy valójában az MSZP a szíve csücske. Néhány hónapja, Kádár János születésének 90. évfordulóján aztán előtört Bereczből egy - a fentiek tükrében cáfolhatatlan - alapigazság is: "Kádár János szelleme ma is jelen van a politikában, öröksége napjaink életét is meghatározza."

***

Rendszermegtartó gondolatok 1989-ből

"Énszerintem nincs és nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel."

(Horn Gyula az MSZMP KB 1989. február 10-i ülésén)


"... a többpártrendszer felfogása nem mond ellent annak, hogy az MSZMP ezen belül a vezető szerep megőrzésére törekszik. És ez a kulcskérdés."

(Horn Gyula az MSZMP KB 1989. február 10-i ülésén)


"Egy dologgal nem tudok egyetérteni (...), mégpedig az, hogy követeljük vagy tegyük hivatalos politikai törekvéssé a semlegességet, az ország semlegességét."

(Horn Gyula az MSZMP KB 1989. február 21-i ülésén)


"Az az érzésem, (...) hogy ezt a népfelkelést már nem tudjuk kitörölni a nép szótárából. Ez mindenképpen benne fog maradni, de nagyon jó lenne, ha határt szabnánk, megmondanánk, hogy tovább nem megyünk, hiszen alighogy ez a népfelkelés szó elhangzott, a következő héten már különböző ellenzéki csoportok gyűlésein ez úgy aposztrofálódott, hogy jó-jó, ez egy első lépés, hogy a népfelkelést elismeri a párt, de ez nem népfelkelés, hanem forradalom meg szabadságharc volt. Nekünk ebben viszont valóban nagyon keményen le kellene tenni a határt, hogy eddig és ne tovább."

(Katona Béla az MSZMP KB 1989. február 11-i ülésén)


"A "felkelés" minősítést, mint érték nélküli formát, melyen belül forradalmi és erősödő ellenforradalmi tendenciák is voltak, én elfogadom."

(Nagy Imre, a KISZ KB titkára az MSZMP KB 1989. február 11-i ülésén)


"... az a berendezkedés, amelyet mi igenelünk, az magába ötvözi az egyetemes emberi fejlődés értékeit, és magába foglal olyan értékeket, amelyeket már a szocializmus fejlődése vagy a munkásmozgalom hozott létre."

(Barabás János az MSZMP KB 1989. február 20-i ülésén)


"Én úgy hiszem, hogy az a görcs, az a belső pszichikai feszültség, ami most a párttagokban, a pártszervezetekben mindenütt tapasztalható, ha mi eredményesen tudjuk ezeket az ütközeteket a belpolitikában megvívni, akkor talán túlzó a kifejezés, de kiegyenesedhet a párt és a párttagság gerince, és egy egészen új helyzetet teremt számunkra, hiszen egy olyan szakaszt nyit meg, ami valóban egy korszerű szocialista társadalomra jellemző politikai berendezkedést és államszervezetet kínál a társadalomnak."

(Vastagh Pál az MSZMP KB 1989. február 20-i ülésén)


Bódis András, Heti Válasz