"A gyes mellett ma tilos dolgozni" - mondta Gyurcsány Ferenc a Népszabadságnak adott interjújában (április 30.). A valóság az, hogy a hatályos jogszabály szerint a gyes mellett a gyermek egyéves korától ma is lehet dolgozni. Az igazi probléma nem a tájékozatlanság, hanem az, hogy a tervezett módosítás a gyes második és harmadik évében lecsökkentené a juttatást. Így a munkalehetőségből munkakényszert csinálna, ami ellentétes a gyes szerepével, a gyermeke mellett 3 évig otthon maradni kívánó anya szándékával. A családtámogatási rendszer jól átgondolt, egymásra épülő támogatásokból áll, ehhez ötletszerűen hozzányúlni nem szabad. Az sem hátrány, ha a döntéshozóknak hiteles család- és társadalomképük van.
Az alkotmány a házasság és család védelmét rögzíti, azét a két intézményét, amelyek korunkban igen sérülékenynek bizonyultak, pedig mindkettő pótolhatatlan, és mással nem helyettesíthető.
A családot érdemes a gyermek szempontjából értelmezni, akinek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen a biztonságérzet. Ez pedig a szülők érzelmi stabilitásából táplálkozik, a férfi és a nő bensőséges kapcsolatából, a fenntartás nélküli önátadásból és a feltétel nélküli elfogadásból. Az ilyen kapcsolat feltételezi a véglegesség szándékát is. A működő család tehát nemcsak a gyermeknek, hanem a szülőknek is biztonságot és védelmet ad.
Senki előtt nem lehet kétséges, hogy a család nemcsak az egyén, hanem a társadalom egésze számára is nélkülözhetetlen. Csak a közösségekre épülő társadalom lehet egészséges, a legkisebb természetes közösség pedig a család. Ezért a politikusoknak - akik a társadalom állapotáért felelősséggel tartoznak - kötelességük a családok megerősítéséért dolgozni. Az a családpolitika hatékony, amely a családok helyzetén túl a társadalom egészséges szerkezetét és normáinak érvényesülését is figyelemmel kíséri.
Helytelen, ha az egyébként igen fontos szegénypolitikát a családpolitika rovására gyakorolják. A kormány tervei sajnos erre utalnak. Pedig a család önmagáért támogatandó. A gyermekért a szülő visel felelősséget, de nevelése és biztonsága mindnyájunk érdeke. Ezért sem szabad a családpolitika egyetlen szempontjává tenni a rászorultság elvét. Tévedés, vagy - ha úgy tetszik - félretájékoztatás, hogy a jelenlegi támogatási rendszer - amelyet még a polgári kormány épített ki - a gazdagok érdekeit szolgálja. Nem a gazdagokét, hanem a dolgozókét. Ez különösen érvényes a gyedre és az adókedvezményre. A gyermekek utáni adókedvezmény a legnagyobb terhet viselő, vagyis dolgozó és egyben gyermeket nevelő szülőkön próbál segíteni. Nyilván a kisjövedelműek vagy átmenetileg munka nélküli szülők gondját is meg kell oldani. Ez a családtámogatási rendszer továbbfejlesztését, illetve különböző szociálpolitikai intézkedéseket igényel. A kormányzat napvilágot látott szándékai azonban a rendszer feldúlásával fenyegetnek. E szerint az adókedvezmény megszűnne a rendszeres gyermekvédelmi támogatással együtt, és a forrásukkal megnövelt családi pótlék a jövedelem függvényében differenciálódna, illetve az adózott jövedelmek közé kerülne. Így a munkajövedelemmel rendelkezőktől a nem dolgozók, illetve a kis jövedelemmel rendelkezők felé tolódna el a juttatás.
A változtatás látszólagos igazságossága mellett megjelenik egy nagyobb igazságtalanság. Aki nem igyekszik, aki nem akar dolgozni, annak nagyobb támogatás jut. Jutalmazzuk az ingyenélést, amikor azt az üzenetet küldjük: ne dolgozz, így többet kapsz. Ismét csökkenni fog a munkabér és a segély közötti különbség, pedig az előző ciklusban eredményesen dolgoztunk ennek növelésén, munkavállalásra késztetve a nem dolgozókat (lásd a minimálbér 250 százalékos emelése).
A demográfusok véleményét is érdemes meghallgatnunk. Szerintük a gyermekvállalási kedvet azok az intézkedések növelik, amelyek a biztonságot erősítik, a gyermekvállalás előtti életszínvonalat próbálják megőrizni. Ilyen például a gyed. Ha viszont korlátozásokkal, megszorításokkal terhelünk egy-egy társadalmi réteget, az tartós és később nehezen befolyásolható negatív hatást eredményez. A gyermekvállaláshoz szükséges a jövőbe vetett bizalom, a biztonság ígérete. A középréteg reagál a legérzékenyebben ezekre a hatásokra, az ő gyermekvállalásuk a legbizonytalanabb. Mivel adófizető polgárként döntő szerepük van a társadalom fenntartásában, helyzetük befolyásolja annak állapotát. Nem gyengítenünk kell ezt a réteget, hanem erősítenünk azzal is, hogy a leszakadtakat segítjük a visszakapaszkodásban. Ennek eszköze pedig a munka, általában normál munkahely, de sok esetben támogatott munkahely vagy közmunka.
A szociális juttatások egész rendszerét újra kell gondolni, és a családtámogatást fejleszteni szükséges, de nem a kormány jelenlegi terve a megoldás. A munkajövedelemhez kötött támogatásokat meg kell őrizni, a kisjövedelműeket az adókedvezmény szabályozásának korrigálásával, a krízishelyzetben lévőket támogatott munkahelyekkel - kivételes esetben segélyezéssel -, a dolgozni nem kívánó szülők gyermekeit pedig a természetbeni juttatások arányainak növelésével kell támogatni.

Harrach Péter
az Országgyűlés alelnöke (Fidesz),
1998-2002 között szociális és családügyi miniszter

forrás: Népszabadság

nol.hu - fideszfrakcio.hu