Márpedig a héten a Merrill Lynch ezt tette. A londoni befektetési intézmény - amelynek jelentéseit nemcsak a piaci szereplők, hanem a világpolitika meghatározó személyiségei is forgatják - friss anyagában bizonytalansági tényezőnek tartja, hogy a statisztikai hivatal "állítólag ellentmondásos módszertani változtatásokat alkalmaz (...), amelyek javították a tavalyi GDP-adatokat".
A Merrill Lynch szerint a tavalyi második félévi tényleges növekedés gyengébb volt a számok által jelzettnél. Az elemzés "kritikusan aggályosnak" nevezi a stabilitás szempontjából, hogy a piacok és a külföldi elemzők már nem hisznek a költségvetési adatok valódiságában. S kétségeket ébresztenek a mérlegbe be nem vett költségvetési tevékenység fokozódó jelei. Azaz Londonban sem tévednek: az adatok kicsinosítása nemcsak a bruttó nemzeti termék "lendületes", azaz négyszázalékos bővülését érinti, hanem bővebb kört. (Mellesleg ezzel a káprázatos, a Merrill Lynch által feltupírozni vélt számmal hazánk és Csehország a többi kelet-közép-európai államnak csak a hátát látja a sorban.) Példának okáért erre az esztendőre tolta át a kormány a közszféra tavalyi esztendőre vonatkozó tizenharmadik havi juttatását, hogy a vállalkozásokat ellehetetlenítő áfavisszatartást már ne is említsük. Utóbbi két tétel azonnal 500 milliárdos eltérést mutat a költségvetésben, ami egy leszegényített országban azért nem semmi.
Az idei költségvetés fő jellemzője az, hogy a pénzügyi kormányzat az elméletileg a statisztikához tartozó állami kiadásokat egyszerűen kiszervezte a büdzséből, hogy eleget tegyen az uniós előírásoknak. Lásd: autópálya-építés. A sztrádafejlesztés azért is visszás, mert az autópályacégek beruházásainak finanszírozása gyakorlatilag állami garancia mellett felvett kereskedelmi hitelből valósul meg - hiába az Állami Számvevőszék figyelmeztetése. Ezzel együtt a deficit már az égig ér; úgy teljesült a pénzügyi tárca áprilisi államháztartási hiányra vonatkozó előrejelzése, hogy a deficit az éves előirányzat 70 százalékára rúgott a múlt hónap végén. Ugyanakkor a hiány 1022,6 milliárd forintos.
Valószínűleg az utóbbi adat láttán jutottak a londoni elemzők arra a következtetésre, hogy a költségvetés eddigi idei teljesítményét drámai romlásnak nevezik ahhoz képest, hogy a tavalyi időarányos hiány az éves cél 40 százaléka volt. Ekkora zuhanás kapcsán csodának kellene történnie ahhoz, hogy tartani lehessen a hivatalosan 4,7 százalékos idei éves hiánycélt. A Merrill Lynch amúgy 5,5 százalékos központi hiányt vár 2005 végére hazánkban.
Tapasztalataink szerint a fenti prognózis korántsem olyan borúlátó, mint amire alig egy esztendővel a választások előtt akár mérget is vehetünk.
Borravalóadó ide, feketemunka-kifehérítés oda, a büdzsét alapjaiban is érintő kiigazító intézkedésekre ebben a parlamenti ciklusban már nem igazán lehet számítani, jövő tavasszal pedig úgyis eljön a nagy állami (választási) osztogatás időszaka. Mert Veres János MSZP-ben élvezett támogatása nem a pénzügyi, hanem a pártpolitikai hátteret erősíti a kormányban.
Egyvalamiben viszont biztosak lehetünk: a visszakerülés a térségi dobogóra immár nem az üzleti szektoron múlik, hanem 2006-ban a választópolgárokon.

Szajlai Csaba; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu