Csak ez tart vissza, tényleg. Napok alatt lepleződött le egy központilag irányított, politikai alapú őrjöngéskampány, amelyben megint a magyar társadalmat nevezték rasszistának és fasisztának, nem először, és vélhetően nem is utoljára. A tombolás maximális hőfokon zajlott a médiában, a közéletben és a parlamentben. Most talán kicsit lehűti a hölgyeket és urakat a hideg zuhany.

Bűncselekmény történt, ami rendkívül sajnálatos, ám mégsem szokatlan esemény züllött fővárosunkban. A sérült gyógyul, a tettes vall. A rendőrség némileg megszeppenve, ám kitartóan ismételgette eddig is, hogy semmi jel nem utal rasszista indítékokra. De a rendőrséggel senki nem törődött. Felháborodott újságírók, értelmiségiek és politikusok harsogták a vádakat, beleszőve színes hipotéziseiket a tények akkor még aprócska szőttesébe. Ez a legszörnyűbb ebben a szánalmas történetben: ezek az emberek arra vágytak, hogy igazuk legyen. Ezért írtak, vonultak és szólaltak fel. Kell nekik a rasszizmus, mert belőle élnek. És ha nincs, akkor majd ők leírják és elmondják, hogy van, és akkor fel tudnak lépni ellene.

És szerintük most kellett volna, nagyon kellett volna, hogy legyen. Újságoldalak és adásórák telnének meg és el vele. Fogyna a felület, szaladna az idő. És akkor nem kellene másról írni és beszélni. Például az érettségibotrányról. Például a köztársasági elnök megválasztása körüli bolhacirkuszról. Például a költségvetési hiányról, ami elérte az egész évre tervezett szintet. Például az államadósságról. Sőt... Ez a kormány odáig jutott, hogy nyugodtan leírhatom: akkor nem kellene írni és beszélni bármi másról.
Gyurcsány Ferenc ismét mesteri időzítéssel égette magát faszénné a parlamentben. Egy beszéden belül magyarázta el, hogy az érettségibotrány ügyében meg kell várni a rendőrségi nyomozás eredményét, másrészt viszont a kardos támadás kapcsán a napnál világosabb, hogy térdig gázolunk a rasszizmusban és a feltámadó fasiszta eszmékben.

A miniszterelnök állapota sajnos egyre aggasztóbb. Gyurcsány Ferenc felelőtlen és alkalmatlan. Ez azonban nem ok arra, hogy ne tegyünk fel néhány kérdést. Tehát. Ki a kerület polgármestere? Ki Budapest főpolgármestere? Ki a kerület rendőrkapitánya? Ki a főváros rendőrfőkapitánya? Ki az országos rendőrfőkapitány? Ki a belügyminiszter? Ki felügyeli a Nemzetbiztonsági Hivatalt? Mely pártok alkotnak koalíciót, és kormányoznak ma Magyarországon? Ki a miniszterelnök? Kiknek a feladata garantálni a közbiztonságot? Ki védi meg a polgárokat a kardoktól?

Ezek a kérdések és a rájuk adandó válaszok azért érdekesek, mert hatályos törvényeink szerint közterületen a nyolc centiméternél hosszabb pengéjű kést rendőreinknek azonnal el kell kobozniuk a tulajdonostól. Másrészt viszont aligha az történt, hogy a másfél méteres karddal mászkáló cigány gyerek otthon állig felfegyverkezve szétoszlott a levegőben, a busz fedélzetén pedig materializálódott. Ez szinte kizárható. Hanem úgy történhetett, hogy fogta a katanát, és sétálgatott a városban, egészen a buszig, ahol viszont döfött.

És akkor Gyurcsány Ferenc odaáll, és ájtatos arccal, elcsukló hanggal rasszizmussal vádolja az ellenzéket. Persze az is igaz, hogy Gyurcsány Ferenc egy... Na, mi is?

Csermely Péter;
agyar Nemzet, 2005. május 21.