Vigyázzunk, kopói a nyomunkban lesznek, most már minden lépésünk számít. Ha netán arra vetemedünk, hogy várandós rokonunknak adjuk át méltányos áron a gyermekünk által már levetett babaruhát, vagy megunt holmijainkkal netán a bolhapiacra tévedünk nyerészkedni, innentől egészségügyi hozzájárulást kell fizetnünk. A hibbant terv szerint nincs tovább, minden fillérünkre igényt tart az állam, és ha nem fizetünk, mindnyájan, egytől egyig bűnözők leszünk.
Nézzük tehát, micsoda tébolyító helyzeteket teremthet az új kormányintézkedés! Azoknak a szerencsétleneknek is egészségügyi hozzájárulást kell majd fizetniük, akik valami kis pénzt vesznek át az utcán összeszedett papírért. Egy megunt kerékpár, de minden használt ingóságunk értékesítését is be kellene vallanunk. Kérdés persze, hogy ki fogja mindezt regisztrálni. S ha nem vallunk, akkor vajon ki ellenőrzi majd mulasztásunkat? Hány embert vesznek fel erre a munkára azok a hatóságok, amelyek a mi pénzünkből élhetnek? Egyáltalán: mennyit kell még fizetnünk azért, hogy bennünket is hatékonyan ellenőrizhessenek? És akkor még mindig ott lapul bennünk a kétség, hogy vajon a nyomában járnak-e majd a kormánytagoknak, például Kóka Jánosnak, amikor megunja majd, és eladja helikopterét, lecseréli méregdrága karóráját? Ráadásul a gazdasági miniszternek a légi jármű esetében csak a plafont, négyszázezer forintot kell fizetnie, mert a vagyonosokat védi az új rendelkezés, egy adott összeg felett már nem növekszik a járulék mértéke.
Az sem világos, hogy a szerzői jogvédelem alá tartozó tevékenységeket az össznépi őrület miért csak 2007-től éri el, mert csak akkortól lép érvénybe ugyanis e fizetési kötelezettség. S ha ez így van, akkor vajon ezt miért jelentik be pont most? Ez is a kormányzati logika fejre állásának újabb bizonyítéka, hiszen 2007 a választások után lesz. Vagy arról van szó, hogy a kabinet a gyors bejelentéssel inkább magára szerette volna haragítani az érintetteket?
A hír hallatán nem kap levegőt az ember, és döbbenten kérdezi: mi zajlik itt? Csak egyvalamivel magyarázható ez az őrültség: pánikrohamban vergődik a Magyar Köztársaság kormánya. A hazugság és az igazság összepárosításával próbálkozik, ami eddig tartósan még senkinek nem sikerült. Nem lehet jólétet hazudni a népnek, amikor végképp agyonadóztatják és letiporják. Nem lehet odafigyelést, törődést, az állami segítség és támogatások növelését hazudni, amikor az iszonyatos helyzetbe került államháztartás, a fékezhetetlenül növekvő adósságunk az igazság. És nem lehet építkezést, fejlődést sem hazudni, amikor a kormányzat kalandor szerencsejátékán eljátszott jövőnk a valóság.
Inkább arról van szó, hogy most már fizetni kell valakinek nagyjaink mulatságáért. A dáridó szörnyű számláját most kivetik ránk, megkapja a rá eső részt minden magyar állampolgár. Nem érdekes, hogy kuporgatunk, egyik napról a másikra élünk, napjaink minden percét családunk holnapja és boldogulása tölti ki, mégis nekünk kell törlesztenünk a milliárdos kabinet hatalomimádatáért és féktelen önzéséért.
A sok duma és az álnok mutatvány a szolgálatról és a választóiért felelős kormányról még számos, nekünk nagyon drága díszletet és hamis kelléket igényel. A cirkusz pedig egyelőre folytatódik.

Nánási Tamás, Magyar Nemzet, 2005. május 25.