A legeslegelső hír puritán egyszerűséggel arról szólt, hogy egy tizenöt éves fiút leszúrtak a 21-es buszon. Az ország egyemberként döbbent meg, háborodott föl, és dühöngött, hogy micsoda világ az, ahol fényes nappal lekardoznak egy gyereket. A második hír már bővítményesebbre sikeredett, mert a tizenöt esztendős kisfiúról azt is közölte, hogy Józsikának hívják, és roma származású. És az ország továbbra is egyemberként háborgott, amiért a buszon, az ország szívében valakibe belemárthatnak egy kardot, csak úgy.
A harmadik hír már egyértelműen a roma húrokon játszott, és nem zárta ki, hogy szegény, szerencsétlen Józsikát - vagy a híradások másik felében: a kisfiút - csupán a származása miatt mészárolták majdnem le.
Ekkor már szervezôdött minden idők legrasszistább antirasszista tűntetése, Horváth Aladárral, Tamás Gáspár Miklóssal, a fasiszta országból való elvágyódással, rettegéssel, bőröndpakolással, utcán masírozó náci alakulatokkal (láthatatlan légió), ahogy az már ilyenkor lenni szokott. Amely összejövetelnek egyenes következménye lett, hogy Horváth Aladár a mélymagyar igényeknek megfelelni kívánó, önrasszista cigány fiatalembereket öltöztetett virtuális barna egyenruhába, csak hogy ne kelljen azt mondania: ismét tévedtem.
Aztán a sokadik hír már arról szólt, hogy Józsika picinyt összeszólalkozott a fakardosokkal, és legnagyobb szerencsétlenségére az egyik fakard vasból volt. Ellentétben Józsika bizonyosan jóféle acélból készült bicskájával, amelyről a legfrissebb híradások értesítették a közt, méghozzá úgy említve az eszközt, hogy az az áldozat kezében billegett, hegyével a tettesek felé mutatva.
A bulvármédia pedig még előrébb jár, ugyanis az RTL Klub Józsikáról, a kisfiúról kinyomozta, hogy a valódi neve József, a korához képest - ami mellesleg tizenhat, és nem tizenöt - nem is annyira kicsi, egyébként pedig a rendőrséggel is akadt már dolga, valami zsarolás késsel, vagy mi, bár az apja szerint csupán egy biciklicsere discmanre, és némi pénztárcácska ügyecske volt az egész.
Mindeközben a másik bulvártelevízió meg a tettesről hozta nyilvánosságra, hogy alias Mortimer tulajdonképpen áldott jó gyerek, messziről köszön, és ugyan az egri vár sikeres ostromához elegendő mennyiségű fegyvert rejteget a szobája falán, de igazából normális cigánysrác. Vagy Józsika után szabadon: kisfiú.
Az első hírnél egységesen háborgó nemzet pedig csak kapkodja a fejét, és egyáltalán nem tudja, hogy most akkor kinek szurkoljon. Néhány negatív szereplőt persze mindenki egységesen meg tud nevezni a történetben, de haragudhatunk, avagy röhöghetünk a kisebbségi jogok önkéntes bajnokainak felsülésén, attól a Józsika kontra Mortimer párviadalban még nagyon nehéz kiválasztani a pozitív figurát.
Marad a rendőrség: hajrá Gergényi!

Dévényi István, Heti Válasz, 2005. május 19.