Mostani beszélgetésünk alaptónusát persze némiképp sötétítette - jókora játékvezetői nyomással elveszített - az Euroliga-döntő eredménye, az olasz Posillipótól elszenvedett egygólos vereség. Pista realitásérzékét, visszafogottságát dicséri, hogy még így sem próbálta a Borrell, Sztavropulosz bírókettős nyakába varrni a 8-9-es eredményt.
"Nem használtuk ki a kínálkozó lehetőségeinket, ha bedobjuk a helyzeteket, akárhogyan fújhattak volna a bírók, akkor sem tudnak lenyomni minket. Ettől persze még tény marad a tény, hogy a végén nem mértek egyenlő mércével", mereng a dunaszerdahelyi születésű, de ifjúkora döntő részét a Duna túlsó partján, Révkomáromban leélő olimpiai és világbajnok.
- Nem érzi úgy, hogy a pólóvilág megunta a magyar uralmat?
- Lehet, hogy ez is benne van. De ha egyszer egy csapat a legjobb a világon, akkor nem szabad mesterséges eszközökkel útját állni. Lejtett, persze, hogy lejtett a medence - ha ez nem képzavar -, látni kellett volna, mit megengednek a bírók. Összekarmolva, -harapdálva kászálódtunk ki a végén a vízből...
- És ahhoz mit szól, hogy idehaza sokan megelégelték a Domino-Honvéd csapatán keresztül a T-Mobile "túlhatalmát"?
- Ezt butaságnak tartom. Csapatunk főtámogatójának rengeteget köszönhet a magyar sportélet, alighanem a legbőkezűbb szponzor a mi mobiltársaságunk. Ettől függetlenül érzem, hogy megszaporodtak az irigyeink, azt is tudom, hogy nem mindenki szomorkodott idehaza a vereségünk láttán.
- Hogyan fogadta Benedek Tibor lemondását a válogatottságról?
- Nekünk már korábban elmondta Tibi, mire készül, ezért volt időnk megemészteni a hírt. Szerintem helyesen döntött, élete felét válogatott vízilabdázóként élte le, mindent megnyert, amit csak lehet - olimpiát kétszer is -, nincs értelme kockáztatnia egészségét.
- Meddig szól a szerződése a Domino-BHSE csapatához?
- Mármint nekem? 2007-ig, azaz még van két évem. De a 2008-as pekingi olimpiáig mindenképpen szeretnék a válogatottban védeni. A magyar válogatottban.

Rokonszenves szlovák sajtó

- Odahaza hogyan fogadták, amikor megkapta a magyar állampolgárságot, és elkezdett Kemény Dénes válogatottjában védeni?
- Érdekes módon a sajtó nagyon rokonszenvesen írt az "átigazolásomról", a régi játékostársaim viszont egyik napról a másikra "elfelejtettek". Valahogy pont fordítva gondoltam volna...
- Azért egy Gergely még így is maradt a szlovák válogatottban...
- Igen, Misi öcsém. Vele természetesen továbbra is kifogástalan a kapcsolatom.
- Milyen volt magyar gyereknek lenni a hetvenes-nyolcvanas évek Szlovákiájában?
- Nézze, akadtak kisebb súrlódások, de mivel beleszülettem abba a sajátos közegbe, nem tűnt furcsának. Magyar nyelvű iskolába jártam Komáromban, ott is kezdtem el pólózni, 16 évesen már védtem a felnőtt bajnokcsapatban, a KVP Komarno együttesében. Aztán Pozsonyba kerültem a főiskolára, ott az UK Bratislavával is szlovák bajnokok lettünk, majd a harmadik szlovák klubommal, a Novakyval is. Aztán jött a légiósélet: Szardínia szigetén a Cagliari - olasz másodosztály -, majd a Barcelona melletti Terrassa, ahol két évet töltöttem. A Domino-BHSE 2002-ben szerződtetett, egy pillanatig sem haboztam, tudtam, hogy a földkerekség legjobb pólócsapatához írok alá.
- Egyébként miért pont a vízilabdát választotta?
- Nem azt választottam, az édesanyám vitt le az uszodába, beíratott egy úszótanfolyamra, a jelenlegi pólós szövetségi kapitány, Ondrej Gajdács volt az egyik első mesterem. Nagydarab gyerek voltam már akkor is, néhány év után elkezdtem unni az úszást, szerencsére azért a holtidőben mindig találtunk labdát, és az felpezsdítette az életünket. Szép lassan átszoktam a pólósokhoz, beállítottak a kapuba, aztán most itt tartok, ahol...
- Azt nyilván kiszámolta, hogy korábban sohasem tudta megvédeni világbajnoki címét a magyar válogatott, ha Montrealban győzne, ezzel is történelmet írna...
- Persze, hogy kiszámoltam. És mindent el is követünk, hogy megvédjük. Tibi lemondása persze érzékenyen érinti a válogatottat, nem beszélve arról, hogy van egy olyan érzésem: egy-két társunk rövidesen követni fogja őt.
- Esélyesek vagyunk?
- Persze, de nagyon fenik a fogukat az ellenfelek. Egyébként visszatérve Benedek visszavonulásához: azért minden rosszban van valami jó. A mindenkori magyar válogatott mellett van legalább hat-nyolc olyan - fiatal vagy nem is olyan fiatal - pólós, akit nyugodtan berakhatna a szövetségi kapitány, és fikarcnyival sem gyengülne a csapat. Na, most itt a lehetőség a kapun dörömbölő sztárjelöltek előtt...

Ch. Gáll András

hidlap.hu - fideszfrakcio.hu