Az egységes 21 százalékos adókulcs bevezetésének terve is jelzi, pénzügyéreink kifogyhatatlanok a sziporkákból, ha az ország túlnyomó többségét kitevő szegényeket, a szegénységi küszöbön egyensúlyozó kiszolgáltatottakat, a terhek nagy részét hordozó, cseppet sem jómódú középréteget kell tovább nyomorgatni és sarcolni. De ez még nem egy kiforrott elképzelés, inkább csak a százlépésnyi útvesztő újabb rossz szándékú tévelygése, megvalósulása a miniszterelnöki jövőkép homályába vész. Ám az adóreformnak nevezett pénzügyi káosz az egységes adókulcstól függetlenül feltartóztathatatlanul nyomul és terjeszkedik. Ennek része, hogy az APEH magáncégeknek is megbízást ad egyének és vállalkozások adóügyeinek ellenőrzésére.

Csak helyeselni tudjuk ezt az intézkedést. A demokrácia erejét mutatja, ha a civil szféra veszi át az állami intézmények feladatait. Miközben elismerően üdvözöljük az APEH újítását, halkan megjegyezzük, az ötlet nem teljesen eredeti. Már az ókori uralkodók is külsős vállalkozókra testálták az adóbehajtás kínos műveletét. A népnyúzás jogát az a menedzsment nyerte el, amelyik a legnagyobb bevételt ígérte, ami azt jelenti, hogy a közbeszerzési eljárás csírái már a civilizáció hajnalán megjelentek. (Állítólag tudós kutatók az "üvegzseb" hieroglifát is felfedezni vélték, ez azt bizonyítaná, hogy a jelenlegi liberális szociáldemokrácia pénzügypolitikája és szociális érzékenysége közelíti a rabszolgatartó Egyiptom szintjét.)

Ha nem is példa nélküli és egyedi az APEH eljárása, mégis grandiózus szellemi teljesítménynek kell minősítenünk a külsős cégek adóellenőrzésbe való bevonásának gondolatát. Persze vannak fanyalgó, ellenséges hangok is, amelyek a korrupciót növelő veszélyről, visszaélések lehetőségeiről, a személyes adatok biztonságáról, magánszemélyeknek adott hatósági bizonyítványokról szólnak, de akik ilyeneket fogalmaznak meg, azok nincsenek tisztában a szociális rendszerváltás lendületesen százat lépő kormányának terveivel, céljaival, működésével. A társadalmi igazságosság megkívánja, hogy ne csak a pénzügyminiszter másoltathassa le az APEH teljes adatállományát, hanem ahhoz részben vagy egészben - természetesen "megfelelő garanciák mellett" - a gondosan szelektált magánszektor kiváltságosai is hozzáférjenek. Különösen nagy haszonnal járna, ha a konkurensek egymást ellenőrizgethetnék, sőt a büntetést is ők szabhatnák ki. Dőlne a lé az államkasszába. Az sem számít, hogy a külsősök közbeiktatása sokszorosa a belsősök foglalkoztatásának, mert legalább tudjuk, hová folyik el az adóbevételek egy része. Tapasztalatok szerint az állampolgárok szívesebben fizetnek adót, ha látják, mire költik a pénzüket.

Már csak az a kérdés, ki fogja ellenőrizni az APEH adóügyeit? Mi a Deloitte & Touche könyvvizsgáló céget javasoljuk, amelyik a Postabank esetében már bizonyított. Vagy a Perfekt Rt.-t, amelynek kivételes rátermettségéhez és megbízhatóságához nem férhet kétség.

Forrás: Magyar Nemzet, Ugró Miklós, 2005. június 3.