Az alakuló összejövetel kerül az újságok címoldalára, mert az eddigi tapasztalatok szerint a nagy felhajtásnak a későbbiekben már nem lesz sok értelme. Nagy a valószínűsége, hogy végül nem készül jelentés, vagy készül, de azt titkosítják, netán készül, és nyilvánosságra is hozzák, de anynyira egyoldalú és elfogult lesz, hogy senki nem veszi komolyan.

Annyit már most kijelenthetünk, a múlt héten indult eljárások sem fogják öregbíteni a parlamenti vizsgálóbizottságok intézményének tekintélyét. A múltbéli gyakorlat nem sok jóval kecsegtet. Hajdan az "olajbizottság" munkájának gyümölcsét azonnal jegelték (titkosították), így Horn Gyula ártatlan magabiztossággal kijelenthette: az olajügyekben nincs egy csepp olaj sem. A Mécs Imre vezette, titkosszolgálati érintettségeket vizsgáló bizottságról menet közben kiderült, hogy törvénytelenül működik, ezért jelentést sem készíthet. Ennek ellenére valaki rendszeresen kiszivárogtatta a gyanúba keveredett politikusok nevét, amiből jókora botrány kerekedett, anélkül, hogy a bizottságnak módjában állt volna tisztázni a megvádolt személyeket. A "brókerbizottságban" fél éven át a napirendről huzakodtak, de nem jutottak közös nevezőre. Ám felidézhetjük számos más bizottság lehangoló történetét, parttalan vitára, kivonulásra, obstrukcióra bőven találunk példát, közösen kialakított véleményre, kézzelfogható eredményre alig. Ne várjunk többet az "Apró-Gyurcsány-érdekkör privatizációból, állami megrendelésekből, illetve állami hitelekből történő meggazdagodásának titkait vizsgáló bizottság" ténykedésétől sem. Feltehető, hogy a koalíciós szakértelem mindenféle ügyrendi, technikai, jogi kifogás felvonultatásával "munkalassító" sztrájkba kezd, bagatellizálja, a politikai kabaré irányába tolja el az ügyet.

Más a helyzet az Orbán család meggazdagodását feltárni hivatott testülettel. Ennek a vizsgálódásnak nincs valódi tárgya, ezért ebből még bármi kijöhet. Természetesen a volt miniszterelnöknek és feleségének van vagyona, de az közel sem akkora, hogy az "üvegzsebűek" ily nagy izgalomba jöjjenek miatta. Amikor Horn Gyula miniszterelnökként - ma sem tudni, miből - házat épített, a szocialisták azt mondták, szégyellje magát mindenki, aki az ország miniszterelnökének gyarapodásán fennakad. Az egész Orbán-vagyon értéke nincs annyi, mint Gyurcsányéknál az éves "kosztpénz", a hitelek és adósságok eredetét meg felesleges ily "rangos társulatnak" vizslatnia. A Fidesz delegáltjai nem kívántak részt venni a méltatlan vájkálásban, kivonulásuk érthető, bár nem helyeselhető. Odahagyták a terepet olyan morális bozótharcosoknak, mint Szabó Zoltán, Török Zsolt vagy Eörsi Mátyás, akiktől korrekt eljárás, tárgyilagos jelentés aligha várható. Mert a vizsgálatnak lehet, hogy nincs valódi tárgya, de nagyon is világos, egyértelmű célja van. Azzal, hogy Molnár László, a bizottság elnöke az alakuló ülés előtt bűncselekmények elkövetésével vádolta Orbán Viktort, nemcsak a prekoncepciót tette közhírré, hanem a várható ítéletet is. Az "Orbán Viktor mindenáron való lejáratására öszszeverődött bizottság" a továbbiakban zavartalanul ügyködhet, s nyilván valami eredményt is felmutat majd.

A fideszesek kivonulása után azt mondta Eörsi Mátyás, hogy a parlamentarizmus megcsúfolása. Most Eörsiék megmutathatják, milyen a parlamentarizmus megdicsőülése.

Ugro Miklós, Magyar Nemzet

fideszfrakcio.hu