Csodás felvidéki fürdők

2005. június 13., 07:22

A Kárpát-medence mindig bővelkedett gyógyvizekben, a mai Magyarországon szép számmal találunk fürdőhelyeket, és ezen a téren gazdag a Délvidék, Erdély vagy éppen Felvidék is. Évszázadok óta gyógyítják magukat az ott élők. A fürdőkultúra virágkora a XIX. század második felében és a XX. század legelején volt. Erről szól a Felvidéki fürdők című új könyv.

- Milyen időszakot ölel át ez a kötet?
- A felvidéki fürdők fejlődésének egy nagyon jelentős korszakát tárgyalja az 1850-es évektől 1918-ig, gyakorlatilag az első világháborúig, ameddig ez a nagy együttes, az egységes magyar állam része volt, azon belül a gazdasági fellendülést és a fürdőkultúra kiteljesedését - mondta a szerkesztő, Nagy Zoltán.

- Elsősorban a jelentősebb fürdőkkel foglalkozik, vagy minden egyes felvidéki fürdőt feltérképeztek?

- Ez az újdonság a kötetnek, hogy a néhány, mondjuk az emlékeinkben hat-nyolc, maximum tíz ismertebb fürdő mellett a teljes fürdőrendszert és lehetőséget felméri. Több mint hetven fürdőről ad képet és szöveget, és említhetnék olyanokat, amelyeket talán már nem is ismernek, és természetesen a nagy híreseket: Bártfát, Trencsént, Iglót. De az igazi értéke abban rejlik, hogy ezekről a kis feledésbe merült fürdőkről képanyag és tájékoztatás hangzik el azért, hogy a most felnövekvő nemzedék megismerje, hogy milyen gazdag fürdőhely volt a Felvidéken, ami korábban vetekedett az akár Franciaországban vagy Angliában lévő fürdőélettel.

- Elsősorban a Széchenyi Könyvtár anyagából állt össze ez a kötet?

- Egy jelentős része a Széchenyi Könyvtár anyaga valóban, fényképek, képeslapok, plakátok, amelyekből a képanyagot megvillantjuk, de magángyűjtők is bocsátottak rendelkezésünkre eredeti, korabeli fényképeket, ezekkel is gazdagabbá próbáltuk tenni a kötetet. Több mint száz kép van a kötetben, és a borítólapja is egy korabeli magyar-német és szlovák nyelvű kép a teplici fürdőkről.

- Azt hiszem, azon túlmenően, hogy a történetiségről és a gyógyászatról adnak hírt ebben a kötetben, elsősorban nagyanyáink, dédnagyanyáink társadalmi élete is életre kell.

- Így igaz. Kiemelnék egy jó példát: ott van Bártfa-fürdő, ahol 1895-ben Erzsébet királynő eltöltött egy hónapot félig-meddig inkognitóban, de pihenni vonult oda, ennek aztán az lett az eredménye, hogy felkapott hellyé vált Bártfa. Voltak olyan zenei események, amire direkt azért utaztak el, hogy egy-egy fürdőhelyen részt vehessenek. És bizony nagyanyáink szép ruhadarabjai és a kis báli belépők vagy fürdőbelépők a maguk szépségével még ma is csodálatba ejtik az érdeklődőket.

Veres Emese Gyöngyvér, Magyar Rádió

fideszfrakcio.hu