Jellemző a honi közállapotokra, hogy ha egy képviselő kikacsingat, kibeszél, főleg kiszavaz a frakciójából, azonnal azt mondják rá, áruló, beépített ügynök, akit megvettek kilóra. Fel sem merül, hogy lelkiismerete parancsának engedelmeskedve tette, amit tett. Pedig az államfőválasztás ilyesmiről szólna, feltéve, hogy mindegyik jelölt valóban pártok feletti, független személyiség. Akkor nyerne értelmet a titkos szavazás, hiszen mindegy lenne, hogy az alkalmasak közül melyiket választják meg. Ám a jelenlegi rendszerben a független csak díszítő jelző, és legfeljebb a paktumok lehetnek titkosak, a parlamenti szavazások nem. A demokratikus parlamentarizmus első vívmánya volt a frakciófegyelem intézménye, amivel a pártok zsebre vágták a képviselők lelkiismeretét, és értelmetlenné tették az Országgyűlés titkos szavazásait. Beszélhetünk-e titkos szavazásról, ha a frakciók előre kijelentik, hogy tagjaiknak kötelezővé tették az egyik vagy a másik alternatíva támogatását?
A legutóbbi példánál maradva a szocialisták fennen hirdették, ők szocialista - pártok feletti, független - köztársasági elnököt akarnak pajzsra emelni, persze titkosan, ahogy az ellenzék is kiadta az ukázt, az ő választóik Sólyom Lászlóra voksolnak titokban, míg az SZDSZ a titkos nem szavazás álláspontjára helyezkedett. Ettől kezdve a titkosságnak semmi értelme, kizárólag hisztériakeltésre szolgál, ami bizonyos politikai erőknek egyedüli és nélkülözhetetlen társadalmi üzenete. Visonghatnak megengedhetetlen ellenőrzésről, a titkosság elvének megsértéséről, személyeket és pártokat megalázó taktikázásról, ezekkel csak a botrányról terelik el a figyelmet, arról, hogy egyes képviselőket megpróbáltak lefizetni vagy más eszközökkel "jobb belátásra" bírni. Ha a titkosság arra való, hogy lehetőséget adjon a korrupcióra, akkor felejtsük el!
Nem kétséges, Sólyom László pártok feletti, részrehajlás nélküli köztársasági elnök lesz. Hogy függetlenségének imázsát sikerül-e megőriznie, az nem rajta múlik. Az eltelt tizenöt évben jószerivel az volt a függetlenség egyetlen megnyilvánulása, hogy az ország önként és szuverén módon lemondott a saját függetlenségéről. Aki a magyar közéletben bármilyen formában "kommunikál" - saját hite szerint függetlenül és pártatlanul -, az készüljön fel arra, hogy hivatásos mérvadók ízlése és akarata ellenére is besorolják valamelyik szekértáborba. Mondjuk a Heti Hetes vagy az ATV-s Sajtóklub "függetleneit" elnézve jogosan, olykor viszont ok nélkül, csak a "tisztánlátás" végett. A sorból kilépni lehet, de nem érdemes. Aki megpróbálja, az örülhet, ha csak renegátnak bélyegzik, vagy azt mondják rá, összevissza beszél. Még az jár a legjobban, akit a másik tábor befogad, legalább kap valami figyelmet, de a függetlenségről továbbra sem álmodozhat. A független, humán értelmiségi manapság közösségi mítosz, egyéni ambícióként pedig illúzió. A civil szerveződések többsége is a pártok holdudvarának szerepét tölti be, amelyik nem csatlakozik valamelyik oldalhoz, az saját létét veszélyezteti. Nem jó, hogy a pártok ennyire ránehezedtek a magyar közéletre, mert az elkötelezett értelmiségi szerepét még mindenki vállalná, de az "elfogult", "lekötelezett" jelzőt már senki nem viseli szívesen. Mindenesetre a Védegylet hatalmas lépést tett ezen nyomasztó állapot megváltoztatásáért, de ne feledjük, ez valóban százlépéses program.
Lehet, első pillantásra naiv ábrándnak, megalapozatlanul derűlátó jóslatnak látszik "kinyilatkoztatásunk", de meggyőződésünk: ha a függetlenség visszanyeri szerepét, tekintélyét, értékformáló és -teremtő potenciálját a magyar közéletben, akkor többek között lesz értelme a titkos szavazásnak is, és kevesebben, talán egyáltalán nem lesznek megvásárolható képviselők. Sőt még az is elképzelhető, hogy a benzin ára sem emelkedik ily veszett iramban.

Ugró Miklós; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu