A hosszú menetelés még csak homályos tervezet, de "a 100 lépés több mint 90 százaléka még az idén érvényre jut", állítja Kiss Péter kancelláriaminiszter, amely kilátás oly szörnyűséges, akár egy cunami a Balatonon. Főleg, hogy az elképzelések egyharmadát még nem jelentették be, vélhetően még el sem képzelték. Mindenesetre ily kapkodó munkára a program elkötelezett hívei sem számíthattak, legfeljebb a megrögzött pesszimisták és a folyamatosan sorsüldözöttek rettegték a közeli katasztrófát. A Marketing Centrum felmérése szerint a kormánypártiak 72 százaléka helyesli és támogatja a 100 lépés programját, de csak 44 százalékuk véli úgy, hogy a bejelentett tervek többségéből konkrét intézkedések is születnek. Ugyancsak jól informált, sokat tapasztalt, rutinos kormánypártiak lehetnek némelyek, akik egyetértenek a miniszterelnök agyrémeivel, de nem bíznak azok megvalósulásában. A baloldalon ők számítanak realistának: kiállnak a sületlenségek mellett, de titkon remélik, hogy nem lesz belőlük semmi. Talán ők is érzik, mennyire kínos és visszataszító a kormány törekvése, hogy bemagyarázza a lakosságnak: a népnyúzás a nyúzottaknak és tovább nyúzandóknak javára és érdekében történik. Persze mindig akadnak olyanok, akik bedőlnek az otromba propagandának, nélkülük aligha lenne tömegbázisa a jelenlegi koalíciónak. De még közülük is csak kevesen kíváncsiak a Kérdések és válaszok című kampánysorozatra, amely a 100 lépés programját lenne hivatott ismertetni és népszerűsíteni. A nagy hűhóval előkészített népámító eseményeken nem tolong a tömeg, például Veszprémben ötven érdeklődő hallgatta Rácz Jenő egészségügyi minisztert, ennél még a hétvégi meccseken is többen vannak.

Pedig a nép szereti megbámulni a minisztereket, ha másért nem, hátha valamelyikük felemás zoknit húz, s akkor lesz mit mesélni az unokáknak. Ám a 100 lépés valahogy nem villanyozza fel az embereket, s erre a politika iránt megnyilvánuló növekvő közöny sem magyarázat. Egyáltalán, mi szükség van a népszerűsítésre vagy akár csak az ilyenfajta "ember közeli" ismertetésre, hiszen a polgár nem aktív részese a programnak, csupán passzív elszenvedője. A véleményét nem kérik ki, a döntésekbe nem szólhat bele, s ha majd törvényt fabrikálnak a kósza ötletekből, tetszik, nem tetszik, kénytelen lesz tudomásul venni. Azért, mert egy lakossági fórum keretében közlik vele, senki nem fog tapsikolva örvendezni neki, vagy jó képet vágni hozzá. Az egyetlen pozitívum, hogy a kormány csak 150 millió forintot költ erre a demagóg akciójára, az uniós népszavazási kampány hússzor ennyibe került, jóllehet annak sem volt sok értelme...

Az MSZP rendkívüli kongresszusán azt mondta Gyurcsány, hogy két évvel ezelőtt, amikor maratont futott, majdnem belegebedt. Sajnos azóta sportágat váltott és most 100 lépésnyi ámokfutásra adta a fejét, amibe az ország fog belegebedni. Reméljük, ebből nem lesz olimpiai szám, s négyévenként nem ismétlik meg.

Ugró Miklós; Magyar Nemzet, 2005. június 20.