Némi bizonytalanságot csak az okoz, hogy nem tudjuk eldönteni, a beígért adóreform is létünket tovább nyomorgató fenyegetés volt, vagy hasznos és szükséges intézkedés lett volna, a kormánypropaganda dagályosságával élve: felemelkedésünk záloga. Eldönthetetlen, hogy most örüljünk-e, vagy búnak eresszük fejünket.
Induljunk ki abból, hogy radikális adóreformra égető szükség van. Ehhez képest Veres János pénzügyminiszter egy üzleti reggeli jóízű elfogyasztása után bejelentette: a következő évben nem kerül sor radikális adóreformra. E szavak hallatán néhány üzletembernek cigányútra ment a kapucsínó, hiszen épp arra voltak kíváncsiak, hogy mit is takar a nagy garral beharangozott radikális adóreform, de ők ahhoz, a ma már csak külföldön fellelhető embertípushoz tartoznak, akik mindent bevesznek, amit a magyar szoclib koalíció mond.
Veres János meg is indokolta a kiérlelt kormányzati döntést, mondván: a radikális adóreformhoz és a hozzá szükséges radikális költségvetési reformhoz sem a társadalmi, sem a politikai konszenzus nincs meg Magyarországon. Ez gyökeresen új szempont a kormány döntéshozó mechanizmusában, mert az elmúlt három év harminchárom adóemeléséhez nem volt szükségük társadalmi konszenzusra, politikaira se nagyon. Azt mégsem tekinthetjük társadalmi konszenzusnak, hogy a "független" médiumok rendszeresen adócsökkentésként "kommunikálták" az adóemelést.
Ám ne nyugodjunk meg, s ne sóhajtsunk fel, hogy anyagi hányattatásaink végre befejeződtek, vagy átmenetileg lanyhultak. Veres János azt is tudtunkra adta, hogy az elmúlt évek döntéseinek folytatásaként változik egyes adónemek szabályozása. Hát ez az, amitől rettegtünk. Radikális adóreform nem lesz, csak további sunyi emelések sorozata. Bár meglehet, az úgynevezett radikális adóreform is ezt jelentette volna, csak nem apránként részletezve, hanem egyszerre, szükségszerű sokkterápiának becézve.
A jelek erre mutatnak. A január 21-én bejelentett, készülő adóreform első értékelhető eleme az volt, hogy Draskovics Tibort kirúgták. Ezt még elviselte volna a pénztárcánk, de utódja, Veres János személyében a még radikálisabb reform szószólója lett. Serény ténykedése nyomán javaslat született a feketemunka kifehérítéséről, a baráti segítségek megadóztatásáról, a borravaló megsarcolásáról, az evakulcs emeléséről, a tőke- és osztalékjövedelmekből, az árfolyamnyereségből, az ingóságok eladásából, az ingatlanok bérbeadásából származó bevételek utáni egészségügyi hozzájárulásról, a gyermekek után járó adókedvezmények megnyirbálásáról, a 35 százalékos egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról, népszerűbb nevén az ekhóról, de ez utóbbit, még mielőtt hivatalosan is "kiszivárogtatták" volna, az egykulcsos szjá-hoz és áfához hasonlóan, sebtében elfelejtették.
Gyurcsány Ferenc legutóbb odanyilatkozott, hogy Magyarországnak csak az áfa területén van versenyképességi lemaradása, viszont Veres szerint még nem időszerű behoznunk ezt a lemaradást, ráérünk akkor, amikor teljesítjük az eurózóna kritériumait. Azt pedig, ha így folytatjuk, aligha teljesítjük, így marad az egyes adónemek "szabályozása", magyarul a minden koncepciót nélkülöző, folytonos adóemelés, a kedvezmények, a csökkentő tételek és jóváírási lehetőségek eltörlése. Előfordulhat, hogy az elmaradó, esetleg elhalasztott radikális adóreform "eredményeként" Veres János is idő előtt távozik posztjáról, de valójában ez sem túl vigasztaló perspektíva, amíg a jelenlegi kormány a helyén marad (a méltó helyére nem kerül).

Ugró Miklós; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu