Az interjút Kercza Imre készítette az Axel Springer - Magyarország lapjai számára. 2002. 09. 07.
Mi a dolga az ügyvezető alelnöknek a Fideszben?
Irányítania kell a párt apparátusát és a pártszervezteket.
Ki a főnök?
Az ügyvezető alelnök, jelen esetben én. Vannak döntések, amelyeket egyedül hozok meg, s vannak, amelyek esetében ki kell kérnem az elnökség véleményét.
Orbán Viktor hol van a párthierarchiában?
Ő az elnökségi ülések szavazati joggal rendelkező állandó résztvevője. Az alapszabály szerint a volt miniszterelnököt a mindenkori alelnököknek járó jogosítványok illetik meg. Így a Fidesz döntési folyamataiban ugyanúgy részt vesz, mint korábban.
Ki értékelte a kormány első száz napját?
Közös munka eredménye. A parlamenti frakció mellett 12 kabinet működik. Ők értékelték az elmúlt száz nap kormányzati tevékenységét. Ezt követően pedig a szakmai osztályok munkatársait, a politikai elemzést végzőket kértem, hogy készítsék el értékelésüket. Az ennek alapján készült előterjesztést az elnökségi tagokkal megvitattuk, és kialakítottuk az álláspontunkat.
Miért pont ötvenszázalékos a kormány teljesítménye?
Jó, ha megvan az ötven százalék. Ha végigvesszük a 13 plusz egy pontos ígéretcsomagot, kiderül, mennyit teljesítettek. Teljesítették például a nyugdíjasoknak ígért 19 ezer forintos egyszeri juttatást, kifizették a kéthavi családi pótlékot, a televízió-előfizetési díjat eltörölték, és a főiskolai, valamint az egyetemi ösztöndíjakat 30 százalékkal emelték. Ezek tehát azok, amelyek teljesültek.
A pedagógusok, illetve egészségügyi dolgozók béremelése?
A szocialisták azt vállalták, hogy szeptember 1-jétől 50 százalékkal emelik a pedagógusok fizetését, október 1-jével az egészségügyi dolgozók és a többi közalkalmazott munkabérét. Kiderült azonban, hogy ez nem minden - a szocialisták választási ígéreteiben bízó - érintett számára jelentett ekkora béremelést. Ráadásul a pedagógusok esetében ez csak az alapbérre vonatkozott, pedig a bérük jelentős részét a különböző pótlékok teszik ki. Ezek emelése elmaradt. A hitoktatók pedig kimaradtak a béremelésből.
Abban egyetértés van, hogy erre a béremelésre már régóta rászolgáltak, és régóta hiába várták a pedagógusok és az egészségügyiek.
Ezt nem is vitattuk. A vita arról szól, hogy a szocialisták a korábbi ígéretüknek megfelelően százszázalékosan teljesítették-e a választási programjukat. Nincs oka annak, hogy a kormány ünnepelje magát, mert nem azt költötték el, amit ők teremtettek elő, hanem azokat a pénzeket osztották szét, amelyeket még az Orbán-kormány sikeres gazdaságpolitikája biztosított.
Azért azt nem alap nélkül állítják a kormányzó pártok, hogy tudatosan alultervezett infláció következménye a többletforrás.
Ez teljesen téves értékelés. A 2002-es költségvetésben 4-6 százalékos inflációt terveztünk. Ma az infláció 5,7 százalék, és már 5 hónapja 6 százalék alatt van.
Miből származik a többlet?
A bruttó és a nettó keresetek 1990 óta ebben az évben emelkedtek a legjobban. Ez természetesen a fogyasztás emelkedését is eredményezte. Ebből - mind az szja, mind pedig a forgalmi adó vonatkozásában - többletbevétel keletkezett. A Széchenyi Terv minden egyes állami forintja négy forint magántőkét mozdított meg. Ennek nemcsak a munkahelyek számát, hanem a költségvetés bevételeit is növelő jótékony hatása lett. A lakáshitelkamatok leszorítása jelentős élénkülést eredményezett az építőiparban. A gazdahitelek pedig pezsdülést hoztak a mezőgazdaságban. Az export látványosan nőtt: az 1998-as 18 milliárd dollárhoz képest 2002-re 30 milliárd dollárra emelkedett. Ezekhez a gazdaságpolitikai döntésekhez a szocialistáknak semmi közük nem volt, sőt, ellenezték azokat. Emlékezzünk csak! Két és fél évvel ezelőtt, amikor egy recessziós időszak köszöntött a világra, azt hallottuk, hogy Magyarországon is megszorításokra, újabb csomagokra - éppen csak azt nem mondták, hogy Bokros-csomagra - van szükség. A jó emlékezőtehetséggel megáldott olvasók tudják, hogy az Orbán-kormány erre határozott nemmel válaszolt. Megszorító csomag helyett beindította a növekedés belső hajtómotorjait. A cél az volt, hogy a kedvezőtlen külgazdasági környezet ellenére is Magyarországon tartós, 4-5 százalék körüli növekedés legyen. A Széchenyi Terv, a lakáshitelezési és a lakásépítési program, az infrastrukturális fejlesztések beindítása - autópálya-építések, hídépítések, és más fontos informatikai fejlesztések - ezt a célt szolgálta. Ennek köszönhetően a magyar gazdaság tartós növekedési pályán maradt. Ezt nevezte az akkori gazdasági miniszter magyar modellnek. A program eredményes volt: csökkent a munkanélküliség, amely 8,7 százalék volt, amikor az Orbán-kormány munkába állt, amikor pedig átadta a kormányrudat, mindössze 5,6 százalék. Ez a mutató azóta 5,9 százalékra emelkedett. Arról se feledkezzünk meg, hogy négy év alatt 236 ezer új munkahely jött létre, és 3 százalékkal csökkent a munkanélküliség. Ha pedig valaki 1998-ban lakást akart építeni, még messze 20 százalék fölötti kamatra kapott kölcsönt, most pedig már van, aki három százalék alatti kamattal tud felvenni lakáshitelt. Ezért is mondhatjuk azt, hogy a szocialisták beleültek a készbe. De nézzük csak tovább a szocialisták ígéreteit! Azt mondták, adómentessé teszik a minimálbért. Ez azt az érzetet keltette, hogy aki minimálbéren van, az 50 ezer forintot visz haza. Ez azonban nem igaz, mert a járulékokat továbbra is levonják. Sőt, ebből a kedvezményezetti körből több százezer embert kizártak: az egyéni vállalkozókra, a betéti társaság beltagjára, az egyszemélyes kft. tulajdonosaira ugyanis nem vonatkozik a döntés. A szocialistáktól folyamatosan azt a kritikát kapta az Orbán-kormány, hogy nagyon sok a kényszervállalkozó Magyarországon. Most ezeket az úgymond kényszervállalkozókat is kirekesztették a számukra kedvező lehetőségből. A választási programban nem az szerepelt, hogy az előbb felsorolt vállalkozókat kivéve adómentessé teszik a minimálbért, hanem azt mondták, hogy kivétel nélkül minden minimálbér adómentes lesz. Azt mondták továbbá, hogy kezdeményezik az Orbán-Nastase paktum újratárgyalását. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a szocialisták nyolc hónappal ezelőtt még több millió romániai munkavállalóval riogatták az embereket. Ehhez képest amikor Medgyessy Péter a román miniszterelnökkel találkozott, mégsem tárgyalták újra a korábbi Orbán-Nastase megállapodást. Az ok egyszerű: nem is volt mit újratárgyalniuk. Az egész riogatási kampány ugyanis puszta politikai blöff volt. Nemhogy több millió, de még több tízezer romániai munkavállaló sem érkezett Magyarországra. A megállapodás újratárgyalása bekerült ugyan a 13 pontba, de a szocialisták maguk is tudják, hogy nincs szükség az újratárgyalására. Hiszen a veszélynek, amivel két hónapon keresztül riogatták az embereket, és amivel megítélésem szerint nem kevés szavazatot szerzett a szocialista párt, semmi valóságalapja nem volt. Az is szerepelt a szocialista programban, hogy a magyar mezőgazdasági termelők érdekében haladéktalanul tárgyalásokat kezdenek az Európai Unióval a csatlakozás pénzügyi feltételeinek javításáért. Történt ilyen lépés? Nem, mert nem is volt rá szükség, hiszen a magyar delegáció, Juhász Endre vezetésével évek óta végzi ezt a munkát. Ez megint olyan választási blöff volt, amelyet nem kellett teljesíteni. Összefoglalóan azt mondhatjuk tehát, ha az Orbán-kormány 1998-ban fele akkora többletforrással kezdhette volna meg a munkát mint a szocialista-szabaddemokrata kormány, az első száz napja sokkal könnyebb lett volna.
Alaptétel az, hogy az új kabinetnek gazdaságpolitikai céljai megfogalmazásakor figyelembe kell venni elődei döntését, a folyamatosság érdekében. Az viszont ízlés kérdése, hogy hova helyezi a súlypontot. Nem ilyen súlypont-áthelyeződésről volt csupán szó?
Most, amikor elköltöttek 320 milliárd forintot? Itt nem súlypont-áthelyeződésről van szó. Ennek a gazdaságpolitikához semmi köze, hiszen a talált pénzt mindig könnyű elkölteni. A baj nem a költekezéssel van, hanem azzal, hogy a száz napon túl nyúló ígéret is megbicsaklik, inflálódik.
Kovács László mondta, hogy a kormányprogram négy évre szól, és ebből száz nap telt csak el.
Ez igaz, de már most látszik, hogy nem fogják teljesíteni. Az egyszerűsített vállalkozási adóval kapcsolatos fizetett hirdetésben az szerepelt, hogy egymillió vállalkozónak teszi könnyebbé az életét a kormány. Most azt halljuk, hogy jó, ha 10-15 ezer vállalkozó bekerülhet ebbe a körbe. Medgyessy Péter választópolgároknak küldött kampánylevelében személyesen tett ígéretet arra is, hogy az általános iskola első nyolc osztályában ingyenes lesz a tankönyv. A kormány legutóbbi döntése azonban arról szólt, hogy ezt az ígéretét a ciklus végéig sem kívánja teljesíteni.
Ha így lenne, nagy adu volna az a következő választáson a Fidesz számára.
Igen, de ezzel a választókat becsapó politikával négy évig mégis kormányon tud maradni a szocialista párt a Szabad Demokraták Szövetségének segítségével. Ami még hab a tortán: vannak döntések, amelyeket még az Orbán-kormány hozott meg, de a Medgyessy-kormány úgy tesz, mintha ezek az ő érdemei lennének. Mondok erre három példát. Az egyik az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem. A megnyitón az Oktatási Minisztérium szocialista államtitkára hosszasan méltatta az új intézmény nagyszerűségét. Csak a történeti hűség kedvéért jegyzem meg: az egyetem felállítását az Orbán-kormány kezdeményezte, és az erről szóló törvényt az Országgyűlés 2001. július 19-én fogadta el. Ezt a törvényt akkor sem az MSZP-, sem pedig az SZDSZ-frakció nem támogatta. A másik példa erre a Széchenyi-hitelkártya. A hitelkártyarendszert teljes egészében az Orbán-kormány dolgozta ki. A Gazdasági Minisztérium közigazgatási államtitkára múlt heti bevezetésekor mégis úgy mutatta be, mintha ez a jelenlegi kormány egyedi, kizárólagos terméke, ötlete lenne. Egy szó sem hangzott el arról, hogy maga az ötlet és a munka oroszlánrésze is az Orbán-kormányé volt. Így igyekszik a Medgyessy-kormány a dicsőséget és a babérokat learatni. És a harmadik példa: Lamperth Mónika belügyminiszter nemrég átadott egy másfél kilométeres gátszakaszt Tiszadobnál, miközben úgy tett, mintha az az elmúlt két hónapban épült volna meg. Attól tartok, hogy ez nem lesz másképp a következő hónapokban sem.
Mivel lehet akkor magyarázni azt, hogy a Fidesz a népszerűségi listákon hátracsúszott, az MSZP 20 százalék körüli különbséggel megelőzte?
Az április 7-i választások óta elég nagy fenntartással olvasom a közvélemény-kutatók adatait, hiszen egyik sem lehet büszke a teljesítményére. A szokásos "győzteshez húzás" jelenségén túl a mostani eredményt nyilván az is befolyásolja, hogy a Medgyessy-kormány, beleülve a készbe, jókora összegeket tudott többletforrásként felhasználni és szétosztani. A harmadik ok pedig az lehet, hogy a kormány az első száz nap intézkedései kapcsán sikeres propagandát folytatott, amit az egyébként is túlsúlyban lévő baloldali sajtó hatékonyan támogatott. Így azok is, akik egyébként nem voltak haszonélvezői ezeknek a döntéseknek, úgy gondolhatják, hogy a Medgyessy-kormány hivatalba lépésével elérkezett az az idő Magyarországon, amikor már a kerítéseket is kolbászból lehet fonni.
Kolbászt a Fidesz-politikusok szoktak tölteni.
Igen, de nem kerítésfonásra. Azt gondolom, a költségvetési vita során, amikor a következő év gazdasági döntései születnek, elérkezik a kijózanodás pillanata. Ennek már látható jelei vannak, hiszen a kormány már most kezdett visszakozni. László Csaba pénzügyminiszter például egy óvatos jövedelempolitika szükségességéről beszél. Egy általa készített feljegyzésben azt olvasom, hogy 2003-ban az energetika, a közlekedés, a vízgazdálkodás területén az inflációt meghaladó áremelkedés lesz. Medgyessy Péter egyik konferencián mondta: "A következő években nem tudunk olyan nagy elosztási csomagokat vállalni, mint 2002-ben. A nagy elosztási csomagok olyan makrogazdasági kockázattal járnának, amelyek csökkentenék az ország versenyképességét." A Pénzügyminisztérium az szja-t csökkenteni, míg a tb-járulékot növelni akarja. A kormány azonban október 20-ig mindent megtesz azért, hogy ezeket az információkat elzárja a nyilvánosság elől. Október 20-át követően pedig "utánam az özönvíz!" felkiáltással jön, aminek jönnie kell. Ekkor végre megtudjuk, hogy a Medgyessy-kormány hosszú távon pontosan mit is gondol a magyar gazdaságról, és ennek megfelelően milyenek is valójában a gazdaságpolitikai elképzelései.