Mert a várva várt reform nem született meg. A kormány által kitűzött célok és ígéretek nem teljesültek. Az újabb apró lépések nem hoznak érdemi változásokat mindennapjainkban. Legfeljebb arra jók, hogy elhitessék velünk: nemcsak a helyén ül, hanem serényen dolgozik is a kabinet.
E látszat fenntartása létkérdés a kormány számára, mert kínos volna bevallani, hogy abból a gazdaságpolitikai zsákutcából, amibe vezette az országot, nem leli a kijáratot. Már az adóreform beharangozásának pillanatában nyilvánvaló volt, hogy a merész terveknek semmilyen alapjuk sincs, mert hiányzik a költségvetési mozgástér. A dagadó hiány és államadósság közepette azonban Gyurcsány Ferencnek nem esett nehezére, hogy a közterhek valódi csökkentését ígérje, amikor útjára indította januárban a reformcsomag kidolgozását. Az emberek hónapokig azt hihették, hogy valóban komoly a cél, hiszen a kormányfő április végén még miniszterváltásra is hajlandó volt azért, hogy félrevezesse az országot. Az azt követő hetek a fokozatos visszavonulásról és beismerésről szóltak, mert nem lehetett tovább húzni az időt. Tegnap pedig elérkezett az igazság pillanata.
Az adóreform vitájában az érintettek zöme részt vett, de semelyikük sem javasolta azt, ami most megszületett. A nyilvánosságra hozott elképzeléseknél mindenki többet akart, mert komolyan vette, hogy a vállalkozásokat béklyóba kötő elvonások oldásáról van szó, és arról, hogy az adócsökkentés mértékében követjük a jelentős változtatásokat életbe léptető, a versenyben már több területen elénk kerülő szomszédainkat. Ez utóbbi szempontból is kulcskérdés az áfa mértéke, ám a kormány nem vállalkozott arra, hogy a legfelsőbb kulcsot olyan mértékben csökkentse, hogy a térség államaival valóban felvehessük a tőke megtartásában és idecsalogatásában a küzdelmet. A tegnap bejelentett, ötszázalékos mérséklés csak arra jó, hogy visszaszorítsa a határ menti bevásárlóturizmust és kereskedelmet. Biztosra vehető, hogy a fogyasztói árakban nem tükröződik majd vissza az áfacsökkentés, mert ezt a pár százalékot a szakértők előrejelzései szerint lenyelik a gyártók és a kereskedők.
A kilátásba helyezett adóváltozások halmazából érdemes még kiemelni a luxusingatlanokra kivetendő elvonást, főként azért, mert ebből az elképzelésből különösen kilóg a lóláb, árulkodik a kampánycél. A költségvetés számára érdemi bevételeket nem jelent ez az új adónem, az érintettek számára sem vállalhatatlan a teher: az egész csak arra jó, hogy az igazságos Mátyás király szerepét eljátszhassa a milliárdosokat is felvonultató kabinet. A javaslatok többsége mindemellett a messzi távlatba helyezi át a kívánatos lépéseket. A kormány tehát már nem is vállalkozik arra, hogy végrehajtsa saját javaslatait. Azt viszont sokszor halljuk még, hogy a Gyurcsány-éra jelentős reformokkal segített az állampolgárok helyzetén. Nem kell hozzá sok idő, és a kormányzati kommunikátorok teljesen átcsomagolják a mostani csődhalmazt. A köddé vált adóreformot felelős és bátor cselekedetként, díszkötésben tálalják a polgárok elé, hátha elhiszik, valójában könnyebb és jobb lett az életük, miközben egyre nehezedik.

Nánási Tamás, Magyar Nemzet

fideszfakcio.hu