Sokkal faramucibb produktum az úgynevezett luxusadó, amit a 100 millió forintnál értékesebb ingatlanokra vetnének ki, mértéke pedig a 100 millió forint fölötti összeg fél százaléka lenne. Helyes, fizessenek csak a gazdagok! Akinek ennyi pénze van fészekrakásra, az igazán áldozhat a közteherviselés oltárán. Már csak az a kérdés, hogy hogyan? Egy ingatlan ugyanis annyit ér, amennyiért el lehet adni. Mert ha például a Rózsadomb 1. alatti 300 négyzetméteres palotát még 1989-ben ügyeskedte össze kevésbé újgazdag tulajdonosa tanácsi alapon 5 millióért, a Rózsadomb 2. alatti 300 négyzetméteres vadonat palotát meg tavaly a nagyon újgazdag vállalkozó 250 millióért, akkor közöttük ki tesz igazságot? Az APEH? Na az pont nem.
Mint ahogyan az is érdekes helyzetet eredményezhet, ha egy nyugdíjas házaspár a múlt században épült családi fészkükben öregedett meg, amely időközben ősfás parkostul, vendégházastul galád módon átlépte a 100 milliós értékhatárt. Mert hogy körbenőtte a budai villanegyed. Ráadásul a tervezet szerint az önkormányzatoknál maradó luxusadóra érett ingatlanok leginkább két budapesti kistérségben, a II. és a XII. kerületben, illetve néhány idegenforgalmilag kiemelt helyen halmozódnak, így az igazságosság elve újfent zátonyra fut, mert például Nógrád megyében gyaníthatóan mérsékelt számú luxusvilla-lakó befizetése gyarapítja majd a helyhatósági kasszát.
De még ennél is súlyosabb társadalmi feszültségeket rejt magában a differenciált minimálbér ötlete. A kormányfő bejelentése szerint 2006. január elsejétől 63 ezer forintra emelkedne az alapfokú, 70 ezer forintra a középfokú, és 77 ezer forintra a felsőfokú végzettségűek minimálbére. Vagyis az állam ily módon kívánja elismerni a tanulmányokat, amely törekvés dicséretre méltó, egyben hülyeség. No nem általánosan hülyeség, mert a nálunknál szerencsésebb sorsú országokban kiválóan tudna működni a rendszer, csupán Magyarországon az. Kis hazánkban ugyanis a minimálbér amolyan szükséges rossz; a szürkegazdaság határán imbolygó vállalkozói tömegek ennyit hajlandók papíron kimutatni maguknak és alkalmazottaiknak, mert vagy megszokásból vagy valós kényszerből nem akarják a reális bér után fizetendő kötelmeket teljesíteni.
Azokban a régiókban pedig, ahol 20-30 százalék körüli a munkanélküliség, még az ilyen féllegális álláshelyekért is vérre menő küzdelem folyik. Kenyérharc. Amely mérkőzésben tökéletesen mindegy, hogy kinek mi a végzettsége, egyáltalán van-e neki olyan, vagy csak azért végezte el az általános iskolát, mert életkora okán egyszerűen kikopott a padból. A lényeg, hogy a melót - legyen akármilyen aljamunka - minél olcsóbban elvégezze, ami tulajdonképpen nosztalgikus érzéseket is ébreszthetne akár, hiszen boldogtalan körülmények között megteremtődik a munkás-paraszt-értelmiségi hármas egység, pontosabban egyenlőség.
Na most az új szisztéma szerint a minimálbérre hitelesített munkaadóknak adott esetben a következő döntést kell meghozniuk: ugyanarra a kulimunkára 63 ezerért alkalmazzák Józsit, vagy dr. Kováccsal lapátoltatnak havi 77 ezerért. Félő, hogy nem lesz számukra nehéz a döntés.
És ha már a zűrzavaros Medgyessy Péterrel kezdtük, akkor fejezzük is be vele. A Medgyessy-kabinet ugyanis még 2002 őszén vezette be a diplomás minimálbért, amit akkor 100 ezer forintban határozott meg. A munkaügyi szakértő szerint persze nincs itt semmi kavarodás, mert "...a diplomás minimálbér nem arra vonatkozik, hogy bármilyen munkakörben dolgozik is, de ha van diplomája, akkor annyit kell kapnia, hanem ha diplomás, és alkalmazzák, akkor ennél kevesebbet nem kaphat."
Mondom én, hogy útelágazódás.

Dévényi István, hetivalasz.hu

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu