De akkoriban, amikor még megmenthető lett volna a közvagyon, amikor még megelőzhető lett volna, hogy az állam legatyásodjék, nem állítottak pandúrt, őrző-védőt, rohamosztagost minden kontraktus mellé, így az volt a legkevesebb, hogy némelyek még az áfát is lenyelték.
2006. január 1. után már nem lesznek ilyen problémák, felállítják végre az árkommandót, és persze ennek irányítására az árhivatalt, amelyek úgy megvédik a magunkfajta kisemberek érdekeit, hogy attól koldulunk. Mert cudar világ vár arra a szatócsra, amelyik jövőre is húsz forintért ad egy csomag élesztőt, s nem viszi le az árát 19 forint 20 fillérre, miként azt öntudatos kereskedőktől joggal elvárják ötszázalékos áfacsökkentés idején. Az árdrágító feketéző, áfából nyerészkedő neppereket fülön csípi majd a zord kommandós, és kényszerítő eszközök alkalmazásának veti alá. Mesterházy Attila, az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi tárca politikai államtitkára a várható retorziókat is felvázolta, méltó emléket állítva Péter Gábor életművének. A vétkesekkel "elbeszélgetnek", nevüket, nacionáléjukat, bűnös tetteiket feketelistára teszik, tény, hogy kalodáról, körömletépésről egyelőre nem esett szó. Nagyon elszántnak mutatkozik a kormányzat, hogy Gyurcsány Ferenc kósza adóötleteit átültesse a gyakorlatba. Ha már a miniszterelnök előzetesen senkivel nem konzultált, nem osztotta meg elképzeléseit, legalább utólag próbálják elhitetni a jónéppel, hogy a legújabb ötéves terv elmélyült elemzés, kiérlelt szakmai munka eredménye. Jóravaló, hűséges alattvalóként ájultan dicsérik, magasztalják, tömjénezik az összességében silánynak minősíthető szellemi termékeket, sőt egyesek szeretnének rálicitálni. Ez az árkommandó annyira hibbant találmány, hogy még meg is valósulhat. Az áfacsökkentésben az a jó, hogy piaci feltételek között még soha sehol nem járt árleszállítással. Hacsak... Hacsak nem innentől kezdve minden termék és szolgáltatás árát a hatóság állapítja meg. Ez lesz maga az árhivatal, amely majd megállapítja, hogy mennyi lesz a fodrász díja, és talán nincs messze az az idő sem, amikor végre újra jegyre vehetünk tejet és kenyeret.
De félre a tréfával: ha a törvények még számítanak valamit, akkor egyetlen kereskedő sem kötelezhető, hogy áraiban "érvényesítse" az ötszázalékos áfacsökkentést, ez ellen az anyag- és árhivatal álcázott visszaállítása, vagy az ÁVO-s szellemet idéző "elbeszélgetés" sem tehet semmit. A feketelistáról meg az adatvédelmi biztosnak lenne néhány keresetlen szava. Maga Gyurcsány állította nemrég, hogy hazánkban véget ért a kommunizmus, nem ártana, ha ezt ő is tudomásul venné, akkor tán épeszűbb tervezetekkel is előrukkolna. Az árkommandó felállítása nem más, mint a szabad, önszabályozó, a versenyhelyzetet kihasználó piac megtagadása, egyfajta állampárti reneszánsz. De nevezhetjük kampányfogásnak, kormányzati blöffnek, hatalmi túlkapásnak, nosztalgikus agyrémnek, az állampolgárt hülyítő és átverő pofátlan demagógiának is.
Nem a kereskedők mellé kell árkommandóst állítani, hanem a privatizációs ügyeskedők mellé kell, kellett volna. Rendszerváltás címén több ezer milliárdot herdáltak el úgy, hogy a kiszolgáltatott állampolgár, de még az állam érdekeit sem védte senki. Persze akkor nem az ötszázalékos áfalenyelésről volt szó. Egy országot kellett bezsebelni kapitalista szellemben, kommunista módszerekkel.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet