Az időközi miniszterelnök azonban úgy építgeti politikusi személyiségét, úgy próbálja a szocialista tábort a saját képére formálni, hogy eközben rendre - ösztönösen vagy nagyon is tudatosan? - a polgári kormány vezetőjét majmolja. A véleménydeformáló médiaértelmiség pedig azt tapsolja meg Gyurcsánynál, amit Orbánnál mint antidemokratikus attitűdöt a pokolba kívánt vagy nevetséges gesztusként parodizált.
A kormányfő ugyanúgy visszatérő panelmondatokkal zárja beszédeit (A köztársaságért! Magyarországért!), mint rettegett riválisa (Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!), ugyanúgy interjút ad hetente a közszolgálati rádióban, s ugyanúgy próbál emlékezetes kijelentéseket tenni mondjuk a neki rendelt ellenzékről. Szokásos rádiónyilatkozatában tegnap Gyurcsány Ferenc - Történelmi interjú volt, Klára! - kormányát szerényen az országgal azonosítva utasította vissza a Fidesz gazdaságpolitikai bírálatait. Gondolatait ekként összegezte: a kormánynak szüksége van ellenzékre, az országnak nincs. Emlékszünk, micsoda perpatvar keveredett az Orbán Viktor száját miniszterelnökként elhagyó mondatból, miszerint a parlament ellenzék nélkül is működik. Holott ő e szövegkörnyezetéből a hírmagyarázók, véleményvezérek által gondosan kiragadott szavakkal csupán azt a tényt rögzítette, hogy az Országgyűlés az ellenzéki képviselők kivonulása után is határozatképes maradt. Gyurcsány ellenben az óhaját formálta szavakká: az ellenzék, mint a demokrácia szükséges zavaró tényezője ne játssza már el a kormány alternatívájának szerepét! Ez a mondat abból a lelkében mocorgó indulatból fakad, ami nemrég azt mondatta vele: Orbán Viktor fogja be a száját! Nem a legjobb felvezetés az általa kezdeményezett vitára.
Ennél is meghökkentőbb, ahogyan az ellenzék helye után a sajtóét is kijelölte a gyurcsányi álomállamban. - A közmédiának nem az a felelőssége, hogy visszhangozza a politikusok szavait, hanem az, hogy keresse az igazságot, és ha úgy látja, hogy valaki nem mond igazat, akkor azt mondja, hogy többet hazugsághoz nem adok teret. Adóügyben hazugság azt állítani, hogy ez a kormány adót emelt - szólt az eligazítás. Miután a szóban forgó ügyben Gyurcsány szerint neki van igaza, szavai praktikusan azt jelentik, hogy az ellenzék ne szólalhasson meg többet adóügyekben a költségvetési köldökzsinóron függő közmédiában. Csakhogy feltehetőleg szerinte mindenben neki van igaza, így útmutatásait követve közel a perc, amikor az ország kirobbanó sikere fölötti kollektív örömöt nem zavarja meg ellenzéki hangoskodás, a rossz (értsd: hazug) hírek eltűnnek életünkből. Kizárólag az övé lesz a szó, s ha elfárad, legfeljebb mutánsa, Kóka János sikerminiszter beszél majd lyukat a hasunkba. És végre Orbán sem felhőzi többé demokráciánk kék egét. Vége a burzsoá relativizmusnak, az egyrészt-másrészt dialektikájának.
Az igazság keresése gyönyörű, életre szóló feladat, de egy demokráciában a miniszterelnök meg az ellenfele szava is csak egy vélemény, a sajtó pedig akkor teljesíti küldetését, ha mindkettőt híven tolmácsolja. Egyébként én szégyellem magam, hogy ilyen evidens dolgokat kell leírnom egy miniszterelnöki nyilatkozat kapcsán, tizenöt évvel az első szabad választás után. Ha pedig Gyurcsány Ferenc tényleg komolyan tervezi a hírkommandó felállítását, javaslom, kérjen tanácsot Lendvai Ildikótól.

Szerető Szabolcs; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu