Hát hogyne, persze, fuvolázik a műsorvezető, akinek a "színházi műfajok" című fejezet kiesik a fejéből, és készségesen elfelejti, hogy a monológ nem egyenlő a dialógussal. A média még aznap mindent összehordott Gyurcsány fényezésére és Orbán pocskondiázására. Minden jelentéktelen mozzanatot óriásira nagyítva igyekeztek Orbán Viktor szavahihetőségét, bármifajta jó szándékát kétségbe vonni. Még a protokollosokat is felvonultatták, szólnának néhány rossz szót Orbán kravátlijáról. Szóltak. A berendező lehet, hogy már ki van rúgva, mivel elfelejtett Orbán feneke alá rajzszögeket szórni. Sőt, a széklábak sem lettek lefűrészelve, pedig operatőrök álma a délceg Fletó mellett a törpe Orbán.
Volt itt azért más is, ami rejtve maradt. Először is az uborkafáról érkezett miniszterelnök minden Orbán Viktorra tett acsargó megjegyzéséből, minden Orbán-kormányt fitymáló, minden jobboldalt és annak vezérét csepülő zavaros mondatából kitetszik szakmai féltékenysége. Gyurcsánynak ez a vita úgy kellett, mint sivatagi vándornak a víz. Ő azáltal lesz valaki, miniszterelnök, felelős államférfi, ha meghívja magához Orbánt, és megmérkőzik vele. Nem is akart ő vitát, dehogy érdekli őt a mai magyar gazdaság helyzete. Orbán három javaslata mint a lakmuszpapír bizonyította ezt. Ő egy monológra készült, tirádára, az önimádó dölyfös Ferike most törleszt. Meglásd, Klára...
A meglepetés erejével hatott, hogy a "kellék" nem érte be a fejrázással, hanem visszakérdezett, cáfolt és érvelt. Pedig Gyurcsány Ferenc milyen jól felkészült - az előző négy évből. Nem akadt egyetlen józan tanácsadó, nem járt arra egy épelméjű szóvivő sem, aki figyelmezteti: ne csináljon magából hülyét, ne azon kérődzzön, hogy 1999-ben mit tett a másik oldal kormánya, és azzal se vesződjön, hogy folyton azt bizonygassa, mit kellett volna Orbánnak tennie ekkor meg akkor. Ez ugyanis csak az őt hűségesen szolgáló sajtó témája, de gyengeségének tanúsítványa is. A néző, aki a tévére meresztette a szemét, arra lett volna kíváncsi, mit tettek szoclibék az elmúlt három évben? Mert azon kívül, hogy a miniszterelnök sűrű pislogások, drámai kézröptetések és nyaktekergetések közepette folyamatosan és agresszívan személyeskedett Orbánnal, annyit sikerült elcsípnünk a zuhogó számadatok szüneteiben, hogy Gyurcsányék a jobbak.
Hát persze, ne hagyjuk a tényektől megzavartatni magunkat, Gyurcsány és Kóka elvtársak, amíg a sajtó velünk, ki ellenünk? Kirobbanó Magyarország, minket irigyelnek az olaszok, a németek, a spanyolok. Halkan hozzátenném még Amerikát is. Ha nekik összejönne egy Blaha Lujza terük vagy lenne egy Juhász Ferencük...
Nehéz a régi bőrt levetni. Amikor Gyurcsány elkezdte oktatni az ellenzék vezérét, hogy milyen jelzőket és szavakat használhat beszédeiben, és ne mondjon rosszat róla, azonnal az MSZMP KB Agit. Prop. Osztályának, az APO-nak dohos levegője csapta meg az orromat. Ebben nekik gyakorlatuk van: "Elvtársnő, tartózkodjék az olyan minősítésektől, hogy..."
Gyurcsány elvtárs, hát önök még mindig itt tartanak?
Végül is kibírtuk. A tigris ült a fán, a fajdkakas pedig körbetáncolta a fát.

Seszták Ágnes; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu