Mert egy Zuschlag János ugyanolyan kőkemény a politikai túlélésért folytatott harcban, mint amilyen rendíthetetlen bátorsággal ostorozta általában Orbán Viktort, amikor még az volt a feladata, hogy a Magyar Szocialista Párt előretolt helyőrségeként övön aluli sajtótájékoztatókkal sorozza az ellenzék vezérét. És egy Zuschlag János akár a saját párttársaival is hősiesen szembeszáll, sőt, anyapártjának alelnökével, még sőtebb: elnökével is birokra kel, ha az a tét, hogy ismét lehessen szerepelni a Magyar Televízió Híradójában. No persze pozitív hősként.
És még csak nem is haragudhatunk a fiatal baloldali tehetségre, mert hát ki ne szeretné, ha abból állna a munkája, hogy napi egy lózungot ereszt bele a közéletbe. (Ez még az újságírásnál is sokkal, de sokkal jobb.) Ráadásul képviselő úrnak szólítják, ingyen utazhat az intercity büfékocsijában, nem kell megfújnia a szondát, fityiszt mutathat a sebességkorlátozást ellenőrző közlekedési rendőröknek és a többi, demokratikus privilégium, amiről a rendszerváltás előtt még csak nem is álmodhatott a lakosság, de most legalább álmodhat.
Egyelőre azonban be kell érnie néhány újsággal, megszellőztették, hogy... De előbb egy kis emlékeztető, hiszen oly régen volt már, lassan háromnegyed év is eltelt az ominózus eset óta, amely a szocialisták ifjú reménységének pályafutását galádul derékba törte. Az úgy volt, hogy 2004. október 13-án a Terror Háza előtt gyülekező Fiatal Baloldal Ifjú Szocialisták nácizmus ellen tiltakozó különítményeseként Zuschlag János azon heherészett, hogy a Dunába lőtt honfitársainknak már egyáltalán nem számított a folyó dermesztő hőmérséklete, mivel az ember golyóval a fejében csak a legritkább esetben foglalkozik ilyesféle piszlicsáré dolgokkal.
Remek tréfa volt, nagy kár lett volna, ha épp nem jár arra a Hír Televízió stábja, és nem örökíti meg az utókornak. De épp arra jártak, így az ifjú szocialistának mennie kellett, habár a gesztus pontértékét jelentősen csökkenti, hogy nem önszántából távozott, csupán az elnökség erőteljes nyomására hagyta oda a képviselői széket.
De most itt van újra, szebben, üdébben, lendületesebben, mint valaha. Mert hát a választópolgár ostoba, nyilván, arra sem emlékszik, hogy mit evett vacsorára, és a következő fizetésnap van belekódolva a kicsi agyába, nem holmi Terror Háza, meg pláne valami antirasszista kegyeletsértés.
Így Zuschlag János egyéni képviselőjelöltté választását a kiskunhalasi szocialista alapszervezet zökkenő- és erkölcsi gátlásoktól mentesen, 90 százalékos többséggel támogatta. A történteket az egyik internetes újságnak a megyei szocialisták prominense így kommentálta: "Szeretem Jánost, de kicsit még pihennie kéne, amíg mindenki elfelejti a történteket".
Teccikérteni? Nem ám az a probléma a jelöléssel, hogy országgyűlési képviselő ilyen mélyre még soha sem süllyedt, hanem hogy a mi szeretetreméltó Jánosunk nem pihent eleget. Hogy van, aki még esetleg emlékszik a történtekre.
Személy szerint azonban inkább szurkolok a Fiatal Baloldal egykori kirakatemberének. Hiszen borítékolható, hogy a jobboldal 2006-os győzelme esetén varázsütésre erősödne föl kis hazánkban a náci veszély, publicisztikáiban ismét összecsomagolt bőröndökről fantáziálna néhány önjelölt túsz, és napi nyolc órában kellene elhatárolódnia olyan helyettes államtitkári szintig a kormány valamennyi tagjának mindentől, ami a liberális értelmiség szerint sérti a liberális értelmiség szerinti európaiságot.
Ám mindez menne a levesbe, ha Zuschlag János is ott ülne a parlamentben. Bár tőle például bármelyik jobboldali politikus bárhol, bármikor szívesen elhatárolódik.

Dévényi István, hetivalasz.hu

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu