Ön nyelvész, és a nyelvészet egyik elágazásával, az úgynevezett neurolingvisztikával foglalkozik. Mit takar valójában ez a tudományág?

A neurolingvisztika latin neve mutatja, hogy a lingvisztikát, vagyis a beszédet idegi, azaz neurális alapon vizsgálja. Tudományágunk tehát alapvetően az agykutatás része, a beszédet az emberi szervezet egyik végtermékének tartja. A kimondott szó ebben az értelemben nem különbözik a széklettől vagy a vizelettől, hiszen a megfelelő elemzés alapján, a végterméket előállító szerv vagy szervrendszer működésére, illetve működési zavaraira következtethetünk belőle. Esetünkben az agy a beszédet előállító szerv. A magatartást, a viselkedést is az agy szabályozza, s a beszéd szorosan kapcsolódik hozzájuk. Munkám során tehát nem tudok eltekinteni a gesztusok vizsgálatától sem.

Akkor nézzük, hogy milyen agyi működésre lehet következtetni a kormányfő beszédéből és gesztusaiból. Amióta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lett, javulást vagy visszaesést tapasztalt megnyilvánulásaiban?

Kivételes Gyurcsány Ferenc teljesítménye. Még nem volt ugyanis eddig példa arra, hogy néhány hónap alatt ennyire drasztikusan romoljon egy politikus retorikai és viselkedési teljesítménye. A televízióból mindenki nyomon követheti beszédeit, viselkedését.

Mi az, amit egy szakember rögtön hibának lát?

Szembetűnő, hogy rosszul méri fel egy-egy szituációban, miként is kellene viselkednie. És ez nemcsak a beszédhelyzetre vonatkozik, hanem arra is, amikor csendben a háttérben hallgat, vagy szótlanul ül a parlamentben. Csak figyelje meg ilyenkor a gesztusait! Mintha nem is lenne önkontrollja, folyton "pofákat" vág. Egyébként minden szerepet túljátszik. Amikor szerény, összekulcsolt kezével, mint egy ájtatos manó, rettenetesen erőlködve mutatja, hogy most ő szerény. Amikor határozott, akkor túlontúl az, szinte megfeszül a szerepben.

Milyen hibákat vett észre a beszédeiben?

Idegesítően hosszú szüneteket tart, majd ezután hadarni kezd, felpörgeti a mondandóját. Hosszú szövegeket egy huzamra, ekkora szünetekkel tarkítva elmondani csak bizonyos panelek, bevett sémák alapján lehet. Meglehet, ez a múlt rendszer KISZ-titkáraként, huszonévesen még elfogadható volt, de ma már kormányfőként, túl a negyvenen, egyáltalán nem az. Disszonáns az is, ahogy egyik pillanatról a másikra megkeményíti a hangját. Észrevehető, hogy tanácsadói felvilágosították: egy összefüggő beszédben a megfelelő helyeken változtatni kell a beszédritmust, a hangszínt. Ugyanis ezzel tudná megfogni a hallgatóságot: néha halkan kell beszélni, néha felpörögve. Ezzel tudjuk ugyanis érzéseinket kifejezni, és mások érzelmeire hatni. Ez ugyanolyan dolog, mint amikor az orvostudományban vagy fájdalomcsillapítást kell alkalmazni, vagy vágni kell, de egyáltalán nem mindegy, hogy melyiket mikor tesszük. Gyurcsány kezében mintha mindig penge lenne: ő akkor is vág, amikor fájdalomcsillapítást kellene alkalmazni, ugyanis nem ismeri, nem érzi a szakma lényegét. Az eszköztárnak már érezhetően a birtokában van, tehát van fájdalomcsillapítója is, csak rosszul és rosszkor alkalmazza.

Miből adódhat, hogy érezhetően mesterkélt a viselkedése?

Azt nem érti meg, hogy hétköznapi emberekhez beszél, akik a normális beszédritmust a megfelelő hosszúságú szüneteket alkalmazzák akkor, amikor egymással társalognak, vagy egy plénum előtt beszélnek. Ugyanis az érzelmeinket a beszéd hanglejtésén túl gesztusainkkal fejezzük ki. Ha valakit, mint Gyurcsányt "megkoreografálnak", akármilyen önfejű is, az esetenként követi az instrukciókat. Arra figyel, amit sulykoltak neki, és aszerint próbál viselkedni, levetkőzve saját természetességét. Ez irritáló hatást kelt.

A kormányfő ön szerint tudja, hogy mikor kell emberként és mikor politikusként megnyilvánulnia?

Igen, ezt tudja. Megnyilvánulásai alapján azonban csak azzal nincs tisztában, hogy mikor kell magánemberi és mikor politikusi arcát mutatnia. Ez az óriási baj. Az az érzésem egyébként, hogy a politikai szereplése ma már bénítólag hat magánéletére. Tehát nem az ember uralja a politikusi szerepet, hanem a politikus hatalmasodott el az ember fölött. Azt is tapasztaltam, hogy egy-egy megnyilvánulása, elnézést a hölgyektől, feminin jegyeket hordoz. Főleg egy-egy váratlan, az ő álláspontjával vitatkozó kérdést mintha személyes sértésnek venne. Ekkor rögtön megszűnik nála a tartalomra való koncentrálás, és érzelmileg próbál reagálni, amit egy politikus nem engedhet meg magának. Vagy megengedheti, csak azt jól megtervezetten kell előadnia. Nála ilyenfajta tudatosságnak nyoma sincs, nem irányítható.

Lát-e valamilyen pozitívumot a miniszterelnök szereplésében?

Az biztos, hogy fejlődni akar, ám a kellemetlen tapasztalat az, hogy ez rossz irányba tartó pálya. Érződik rajta, hogy valakik folytonosan tréningezik, ám az önfejűsége erősebb a tanácsoknál. Valamit érezhet ebből a szakmából, de rosszak a kommunikációs tanácsadói.

Ön mit tanácsolna neki, min kellene változtatnia a kommunikációjában?

Isten ments, hogy beleszóljak a tanácsadók munkájába! Gyurcsány esetében egyébként kisebb felelősség terheli az imidzsformálókat, mivel nem vagy csak alig irányítható emberrel van dolguk. A miniszterelnök egyre inkább megrészegedik a hatalomtól, és így annál kevésbé befolyásolható. Arra már gondolni sem merek, hogy még évekig kormányfő lehet, hiszen nála már most is egyértelműen pszichopatológiás jelek mutatkoznak.

Mire gondol?

A magyar törvények tiltják, hogy egy ember egészségi állapotát nyilvánosság előtt taglaljuk. De azt egyáltalán nem tiltja semmilyen törvény, hogy ne mondhassam ki, ha valakinél kóros tüneteket tapasztalok. Márpedig Gyurcsány Ferencnél ilyeneket látok. Mondok egy példát: nem állíthatok olyat róla, hogy, mondjuk, paranoid pszichopata, tudathasadásos állapottal rendelkező ember, de kijelenthetem, hogy bizonyos kóros tünetek egyre gyakrabban jelentkeznek nála.

Mivel lehet mindezt alátámasztani?

Egyre jobban megmámorosodik a hatalomtól. Ordít róla, hogy rendkívül tetszik neki a közszereplés, és hihetetlenül meg van elégedve önmagával. Ma már olyanokat is tapasztalhatunk nála, hogy metakommunikációjában, gesztusaival, mimikájával szinte sugallja: látjátok, milyen jó vagyok?! A paranoid pszichopátiában szenvedő ember önmaga sem tudja, hogy mi az, amit fontos elmondania, és mi az, ami teljességgel fölösleges. Gyurcsány közlési kényszerben szenved. A baj csak az, hogy nem lehet tudni nála, mikor beszél komolyan, és mikor viccel. Ô ugyanis nem választja szét a két viselkedési és közlési formát. Nála egy vicc ugyanúgy hangzik, mint például az adóreform bejelentése. Ugyanúgy, ugyanazzal a gesztusrendszerrel, hanghordozással mondja el mindkettőt. A vicceinek nincs poénja, milliókat tud megbántani egyetlen mondatával. Gondoljunk csak a szaúdi focicsapatot leterroristázó szavaira. Nincs önkontrollja, de láthatóan semmilyen külső kritikát sem visel el. Teljesen öntörvényű. Olyan, mintha Karinthy Frigyes egyik művében szerepelne, amelyben a beteg vette át az irányítást a pszichiátrián, magát orvosnak képzelve. Csak ez nem bohózat, hanem a valóság.

Pindroch Tamás; Reform - Gyurcsány extra

reform.hu - fideszfrakcio.hu