m1 - Aktuális, 2002. 09. 06. péntek
Műsorvezető: Baló György

Műsorvezető: Jó estét kívánok! Az úgynevezett száznapos program azt hiszem nem volt rossz ötlet a szocialistáktól, már abból a szempontból, hogy segített megnyerniük a választásokat, nyáron pedig tovább növelte a népszerűségüket. Egyúttal azonban megterhelte az amúgy is nehéz helyzetben lévő költségvetést. Igaz, ezt csak néhány közgazdász kifogásolta. A politikai ellenfelek nemhogy sokallnák, éppen, hogy keveslik az egyébként nemes, jóléti célokra elköltött pénzt, és úgy fogalmaznak, hogy a kormány csak félig teljesítette ígéreteit. Az Aktuális vendége Áder János, a Fidesz - Magyar Polgári Párt ügyvezető alelnöke és parlamenti frakciójának vezetője. Jó estét kívánok!

Áder János: Jó estét kívánok!

Műsorvezető: Jól foglaltam össze az álláspontjukat?

Áder János: Apró hiba volt benne, majd elmondom.

Műsorvezető: Tessék!

Áder János: Azt nem mondtuk sohasem, hogy keveselljük ezt az összeget.

Műsorvezető: Azt mondta, hogy csak félig teljesítette az ígéreteket.

Áder János: Azt mondtuk, hogy félig teljesítették, de ez nem az összeg nagyságával volt összefüggésben, hanem azt mondtuk, hogy mást mondtak, más szerepel a száznapos ígéretben, és mást teljesítettek, tehát nem teljesítették százszázalékosan az ígéretüket, mint ahogy ezt nap mint nap reklámozzák. És ha végigmegyünk pontról pontra a száznapos ígéretcsomagon, akkor ezt igyekszem is majd bizonyítani.
Ezeket az ígéreteket három csoportba lehet sorolni.
Az első csoportba tartoznak azok az ígéretek, amelyek valóban maradéktalanul teljesültek, így például a nyugdíjasoknak az egyszeri 19 ezer forintos nyugdíj-kiegészítés, az egyetemistáknak, főiskolásoknak a 30%-os hallgatói ösztöndíj-emelés, a TV-előfizetési díj eltörlése.
Vannak olyanok, amelyek közel sem teljesültek maradéktalanul, tehát nem mindenki kap - például a pedagógusok - 50%-os béremelést, pedig az ígéretekben ez szerepelt. Nem mindenki kap az egészségügyi dolgozók közül 50%-os béremelést október 1-től, pedig az ígéretekben ez szerepelt. És nem minden közalkalmazott kap szintén 50%-os béremelést október 1-től, pedig az ígéretekben ez szerepelt. Minden korlátozástól mentesen. Ráadásul az ígéretek között az is szerepelt, hogy a minimálbér adómentes lesz, többszázezer embernek nem lesz adómentes a minimálbér.
És vannak olyan ígéretek, ez a harmadik csoportba tartozik...

Műsorvezető: hogyhogy?

Áder János: ...visszatérhetünk majd erre is.
A harmadik csoportba tartozik, amelyeket nyugodtan tekinthetünk a politikai blöff kategóriájának. Ide sorolhatjuk például a Munka törvénykönyvének a módosítását, amit ugyan megváltoztattak, de tartalmilag jelentős változást ez nem eredményezett. Ide tartozik például az, hogy az Európai Unióval majd új tárgyalásokat kezdeményeznek - a mezőgazdasági tárgyalásokra vonatkozik ez a kitétel -, hogy előnyösebb pénzügyi feltételeket csikarjanak ki a magyar gazdáknak. Ez azért blöff, mert ilyen tárgyalások évek óta folynak. Juhász Endre (egyébként egy kiválóan felkészült szakember) vezeti ezeket a tárgyalásokat, akit már egyébként az Antall-kormány bízott meg ezzel a feladattal, a Horn-kormány alatt is ezt csinálta, az Orbán-kormány alatt is ezt csinálta, és most is ezt csinálja - tehát ő vezeti az EU tárgyalódelegációt. Kiválóan felkészült szakemberről van szó, semmi újat nem csinál most egyébként. Semmiféle új feladattal nem bízta meg a Medgyessy-kormány. És ugyanilyen blöffnek tekinthető az Orbán-Nastase megállapodás felmondása, újratárgyalására vonatkozó ígéret, hiszen Medgyessy Péter találkozott Nastaseval, néhány héttel ezelőtt, azonban semmiféle újratárgyalásra nem került sor. Azért nem, mert nem is volt erre szükség, hiszen azok a riogatások, amelyeket még ez év januárjában, februárjában vagy a múlt év decemberében hallhattunk, hogy többmillió romániai munkavállaló érkezik Magyarországra és elveszi majd a magyar munkavállalóknak a munkalehetőségét, nos, ezek a riogatások teljes mértékben alaptalannak bizonyultak. Mert nemhogy több millió, hanem még több tízezer romániai munkavállaló sem érkezett. És hát még sorolhatnám ezeket a pontokat, azért mondom, hogy kicsit differenciáltabb a kép, hogy a kormány most az elmúlt hetekben már, sőt lényegében megalakulása óta meglehetős nagyképűséggel reklámozza azt, hogy száz nap száz százalék. Azt szerettem volna röviden, így dióhéjban összefoglalni, hogy közel sincs így.
Van még egy dolog, amit szeretnék elmondani, ez pedig az, hogy miért nincs oka igazából a kormánynak arra, hogy ünnepelje magát és tömjénezze magát. Ez pedig az, hogy a 320 milliárd forint, amit most elosztottak, tulajdonképpen nem az ő munkájának az eredménye. Ez egy olyan többletforrás, ami az Orbán-kormány sikeres gazdaságpolitikájának a következtében...

Műsorvezető: de ez nem egy olyan többletforrás, ami egyáltalában nincsen? Hát hiány van. A hiány már amúgy is jóval nagyobb a tervezettnél.

Áder János: ...nem. Többletforrás van. Az év végén nem lesz nagyobb a hiány a tervezettnél, ilyen szempontból nincs különösebb ok az aggodalomra.

Műsorvezető: Hat százalék fölé prognosztizálják az államháztartás hiányát, már ugye a bruttó hazai termékhez képest, holott mit tudom én 4,5%-nak kellene lenni.

Áder János: Akkor csöndben meg lehetne kérdezni László Csabától, ha ezt tényleg komolyan gondolja, akkor miért osztották el ezt a 320 milliárd forintot, és miért nem a hiány csökkentésére fordították? Nyilván azért, mert László Csaba is úgy gondolja, hogy az év végére lesznek még egyébként további bevételek, amelyek egyébként a hiányt mérséklik. Csak azt tudjuk most, hogy 320 milliárd többletforrás volt a költségvetésben, és ez az állításom továbbra is, és ezt az állításomat meg tudom védeni, hogy ehhez a többletforráshoz a Medgyessy-kormánynak semmi köze nincsen. Ezt nem állította elő. Azt szoktam mondani, amikor ez a kérdés szóba került, hogy nem történt más, mint száz nappal ezelőtt beültek a készbe. És a talált pénzt egyébként nem feltétlenül rosszul, sok esetben nemes célok érdekében de fölhasználták.

Műsorvezető: Jó, hát ez majd csak az év végén fog eldőlni. Biztos, hogy van többletforrás, részben a magasabb infláció következtében, de hogy többletkiadás is van, és ezek hogy fognak összeadódni az év végére, azt majd meglátjuk.

Áder János: Ez viszont már teljes egészében a jelenlegi kormány felelőssége. Még egy dolgot itt hadd mondjak, mert itt Ön is a magasabb inflációra utalt. Ez tévhit. Általában ezt szokták mondani. Legutóbb éppen egy vitaműsorban egy újságíró kolléga elmondta, hogy ügyes trükk volt az Orbán-kormány részéről. Pedig ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Nézzük meg, hogy mi szerepel a költségvetésben. A költségvetésben az szerepel, hogy az idei esztendőre, 2002-re 4-6%-os, tehát 4 és 6 % közötti inflációt tervezett a kormány. Mennyi most az infláció? 5,6 százalék.

Műsorvezető: Most, ebben a pillanatban.

Áder János: Pillanatnyilag? Öt hónapja 6% alatt van.

Műsorvezető: Jó, rendben van, 6 % lesz az év végére állítólag.

Áder János: No, tehát akkor az inflációs prognózis ilyen szempontból teljesült. Tehát az a vád egyszerűen nem felel meg a valóságnak, hogy a többlet teljes egészében abból adódik, hogy alultervezte volna az Orbán-kormány az inflációt.
Érdemes akkor föltenni ezt a kérdést: miből adódik a többlet? Ez a többlet részben abból adódik, hogy 1990 óta az elmúlt esztendőben, és különösen a 2002-es év volt ilyen, valóban a legmagasabb bruttó és nettó béremelkedés volt Magyarországon. Ez jelentősen növelte természetesen a fogyasztást, ennek következtében részben a fogyasztási adókból, részben a szeméji jövedelemadóból többlet adóbevétel keletkezett. Az elmúlt négy évben, tehát az Orbán-kormány ideje alatt jelentősen nőtt az export. 18 milliárd dollár volt 1998-ban, 2002-ben pedig 30 milliárd dollár. Tehát közel sem csak a fogyasztás jelentős bővüléséből, hanem az export bővüléséről is szó van. Aztán volt ugyebár Széchenyi Terv.

Műsorvezető: A dollár nagyon lement, és mi euróba exportáltunk. Ezt most csak mondom.

Áder János: Mindegy, de az exportnak a volumene nőtt.

Műsorvezető: Nőtt.

Áder János: A Széchenyi Terv beindításának pont az volt a logikája, hogy akkor, amikor egyébként egy komoly recesszió volt a világban, Nyugat-Európában, az Orbán-kormány nem megszorító intézkedésekkel kezelte a válságot. És talán emlékeznek még arra a kedves tévénézők, hogy két és fél évvel ezelőtt, amikor ez a recesszió elkezdődött, akkor nagyon sok baloldali közgazdász, sőt az MSZP politikusai is azt mondták, csomagra van szükség, megszorító csomagra van szükség, hovatovább Bokros-csomagra, de az Orbán-kormány nem ezt tette. Azt mondta: nem, a növekedés belső hajtómotorjait kell beindítani. És olyan programokat indított el a Széchenyi Terv keretében (autópálya-építési programok, informatikai-fejlesztési programok, lakáshitelezési programok, bérlakás-építési programok, a kisvállalkozók hitelezési feltételeinek a javítása, a hitelkamatoknak a leszorítása), ami igenis belső gazdasági élénkülést eredményezett. Ez is forrása a mostani költségvetési többletbevételeknek. Itt kell keresnünk szerintem a helyes magyarázatát annak, hogy miből is van ez a többlet, s mondom még egyszer, nem egy nagy bravúr, hogyha talál valaki 320 milliárd forintos többletforrást a büdzsében, akkor azt el tudja jól osztani, jó, és nemes célokra felhasználni.

Műsorvezető: Én azt nem állítom, hogy nagy bravúr, és az még kevésbé bravúr, hogyha azt osztja el, ami nincsen, hanem majd később fogjuk megtermelni. Én ezt egyáltalán nem állítottam, én csak azon vitatkozom, hogy ez a gazdasági egyensúly szempontjából olyan egyértelmű lenne. De ha egyszer megígérték, és ilyen konkrét ígéreteket még sose tettek választás előtt. Tehát mindig az volt a szokás, hogy a kormány az utolsó időkben lazábban veszi ezt a bizonyos költségvetési egyensúlyt. Az első években keményebben, ezt mind a három kormány így csinálta, persze különböző változatokban, és a végén elkezdenek költeni a választások előtt, cserébe az ellenzék viszont tudja bírálni a kormányt, és tud ígérni. Aztán ugye utána legalább az első két évbe az ígéretek dacára igyekeznek tartani az egyensúlyt. Most ez nem így történt, de ők is tudják, és a következő évekre nem is ígérnek már jelentősebb emeléseket.

Áder János: Hát ez az. Két dolgot hadd mondjak akkor erre. Ebből az okfejtésből az is következik, amit az imént mondott, hogy ilyen jó állapotban még kormány nem vette át az országot elődjétől. Ez a helyzet. Visszagondolok a '98-as időre, amikor a Fidesz - Magyar Polgári Párt a szövetségeseivel kormányt alakított, hát nem a 320 milliárd, hanem ennek csak mondjuk a negyede vagy pláne a fele lett volna meg többletforrásként egyébként a költségvetésben, akkor mennyivel könnyebben kezdhette volna meg az Orbán-kormány a működését. Nem ilyen rendezett körülmények között lépett hivatalba, és kezdte el munkáját az Orbán-kormány 1998 tavaszán, illetve nyarán. Úgyhogy ilyen szempontból én valóban azt gondolom, hogy ez egy új helyzet, példa nélküli helyzet mindenképpen, és ez kedvező helyzet a Medgyessy-kormány indulására. És remélem, hogy azt a hagyományt a következő kormányok folytatni fogják, hogy utódaikra mindig ilyen rendezett, nyugodt gazdasági környezetet hagynak.

Műsorvezető: Én meg azt remélem, hogy nem lesz olyan kényszerérzés a pártokban, hogy a választási kampányban túlságosan erős konkrét ígéreteket tegyenek.

Áder János: És a másik megjegyzésére is hagy reagáljak, hiszen azt mondta, hogy beismerte most már Medgyessy Péter is, és erre utalt.

Műsorvezető: Szerintem látják ők.

Áder János: Nemcsak hogy látják, hanem be is ismerték. Volt egy konferencia e hét hétfőjén, ahol Medgyessy Péter - egyébként elég sokat idézte a sajtó, aztán utána lenyelték ezt az információt -, elmondta reggel a konferencia kezdetén, hogy újabb ilyen jelentős csomagra nem lehet számítani a következő esztendőkben, mert ez különböző kedvezőtlen gazdasági folyamatokat indíthat el. Aztán elment a frakcióülésre délután, ott pedig azt mondta, hogy hát jövőre ugyan nem, de 2004-ben majd lesz azért újra egy ilyen nagy csomag. Úgyhogy a következetesség sem igazán erénye úgy látszik a miniszterelnöknek, mert mást mondott reggel 10 órakor, és mást mondott délután 4 órakor a frakcióülésen.
Hát majd eldől, hogy pontosan melyik is, vagy esetleg egy harmadik válasz a helyes, amire Medgyessy Péter gondol. Egyelőre most azt látjuk, hogy egy színjátéknak vagy szemfényvesztésnek a tanúi vagyunk, ez így lesz szerintem október 20-ig, az önkormányzati választásokig, addig nem nagyon derül ki, hogy mi is valójában a Medgyessy-kormány gazdaságpolitikája. Mit is gondol a gazdaságról, mit gondol az ország hosszú távú gazdasági fejlődéséről, mit gondol magáról a gazdaságpolitikáról, mit gondol a legfontosabb paraméterekről. Meglátjuk majd október 20-a után. A költségvetési vita során eljön az igazság pillanata, addig azonban azt gondolom, hogy nagyon sok információ rejtve marad, titokban marad, az államigazgatási bürokrácia szobáiban marad, nem fogunk tudni nagyon sok információt október 20-áig.

Műsorvezető: Itt erről még rengeteget lehetne beszélni, de térjünk át valami másra. Én szeretnék egy-két dolgot megkérdezni Öntől. Itt van mindjárt ez az ügynökügy, ami már a Medgyessy-ügy kipattanása óta, most már hónapok óta zajlik. Legutóbbi áldozat Szalay Gábor szabaddemokrata államtitkár. Ezzel kapcsolatban ma délután kiadtak, a frakció kiadott egy közleményt. Mi a baj Szalay Gáborral? Ha jól értem, amit Ön mond, ennek alapján, ha mondjuk a régi törvény szellemében kiterjesztették volna az átvilágítást a III/2-es csoportfőnökségre, akkor Szalay Gábor nem esne a törvény hatálya alá. Mert nem írt jelentést, mert nem vett föl pénzt, mi itt a probléma?

Áder János: Hát, elmondom akkor, mi a probléma. Nemcsak, hogy nyilatkozatot adtunk ki, hanem tartottunk egy rendkívüli sajtótájékoztatót.

Műsorvezető: Az még előbb volt.

Áder János: Így van, ez reggel volt, ahol értékeltük a helyzetet.

Műsorvezető: Akkor még nem tudták, hogy Szalay Gábor.

Áder János: Nem tudtuk, hogy Szalay Gábor.

Műsorvezető: Illetve van, aki tudhatta.

Áder János: Mi délelőtt 11-kor tartottuk ezt a sajtótájékoztatót, ahol az egy nappal korábbi fejlemények kapcsán Mécs Imre tényleg minősíthetetlen politikai ámokfutását kellett valamilyen módon mégiscsak véleményeznünk, erről valamilyen módon véleményt kellett nyilvánítanunk. Nézzük csak, mi is a helyzet. Tudjuk azt, hogy 1995-ben valaki kiveszi Szalay Gábor, most már tudjuk a nevet, tehát mondhatjuk: Szalay Gábor kartonját egy dossziéból. A másik tényszerű állítás az, hogy 2002-ben, hét évvel később, ez a papír, ez az akta, ez a dokumentum nincs a helyén. Na, innentől a következő állítások hangzottak el a tegnapi nap folyamán: Mécs Imre mint a bizottság elnöke azt mondta, hogy ez a papír az átvilágító bíráknál van. Egyébként is semmiféle érintettségét az érintett SZDSZ-es kormánytagnak ez nem tartalmazza. Majd néhány adással később az átvilágító bírák soros elnöke cáfolta Mécs Imre szavait, és azt mondta, hogy ők ezt a papírt soha meg se kapták.

Műsorvezető: Hát nem is kaphatták meg, mert III/2-es ügy.

Áder János: Nahát innentől akkor miért is mondta Mécs Imre, hogy az átvilágító bíráknál van?

Műsorvezető: Én nem tudom, fogalmam sincs.

Áder János: Pedig ez egy jogos kérdés. Tehát a következő kérdésekre nem kaptunk választ a mai nap folyamán sem. Hol van a papír? Hol kallódik hét esztendeje? Ha valóban semmilyen érdemi információt nem tartalmazott, semmilyen terhelő adatott nem tartalmazott Szalay Gáborra nézve, akkor miért tüntették el? Hogy lehet az, hogy egyedül Szalay Gábor SZDSZ-es kormánytagnak az iratai nem kerültek vissza a Történeti Hivatalba?

Műsorvezető: A kartonjáról van szó.

Áder János: A kartonjáról. De nem került vissza! Nincs ott. Mindenki másé ott van. Az övé nincsen ott. Hogy lehet az, hogy Mécs Imre, amikor egyébként múlt hét pénteken kiállt a nyilvánosság elé a nevekkel, és alaptalanul egyébként megvádolt jó néhány parlamenti képviselőt, például Nógrádi Lászlót, vagy például Kádár Bélát...

Műsorvezető: de azt is közölte akkor, hogy ők nem érintettek.

Áder János: ... és utána meg azt mondta, hogy érintettek. Össze-vissza beszélt egészen pontosan Mécs Imre, de valahogy, hogy-hogy nem, az SZDSZ-es képviselőtársa nem szerepelt ezen a listán.
Hogy lehet az, hogy egyébként utána sem, egy héten keresztül Mécs Imre nem tudott őszintén a nyilvánosság előtt beszélni? Hogy lehet az, hogy Kuncze Gábor mind a mai napig tagadja felelősségét, miközben 1995-ben ő volt a belügyminiszter? Hát ezekre a kérdésekre kellene válaszolni, azt gondolom, nem? Nem jogosak ezek a kérdések?

Műsorvezető: Érdekes kérdések.

Áder János: Nem érdekesek, jogosak!

Műsorvezető: De én megmondom őszintén, hogy ez az egész rosszul van csinálva. Ez nem méltányos eljárás az egyes emberekkel szemben, ami itt zajlik. Ez itt a probléma.

Áder János: Nem méltányos az eljárás abból a szempontból, hogy ugye most az utóbbi hetekben az egész történet úgy volt felépítve, hogy itt mindenkinek van takargatnivalója, kivéve az SZDSZ-t. Az SZDSZ az egyedüli olyan párt, amely nem érintett ebben az ügyben. Nohát, kiderül, hogy mégiscsak van olyan, aki egyébként az SZDSZ pártjában is érintett, s ebből adódóan természetesen most elkezdődik a nagy titkolózás. Ez az érdekes ebben a történetben.

Műsorvezető: Azon kategóriák szerint, amelyeket ők fölállítottak, valóban érintettnek tekinthető azon információk alapján, amelyiket ő maga mondott. De amit találtak az archívumban, hogyha meg lett volna a kartonja, az sem lett volna elég.

Áder János: Ezen az alapon semmilyen joga nem lett volna Mécs Imrének egyetlen egy embernek a nevét nyilvánosságra hozni.

Műsorvezető: Az biztos. De semmilyen alapon nem lett volna joga.

Áder János: No, hát itt helyben vagyunk. Akkor miért tette? Azért tette, mert nyilvánvalóan ezt politikai szándékok motiválták.

Műsorvezető: Kiszivárogtatták a neveket. Én biztos vagyok benne, hogy nem ő szivárogtatta ki.

Áder János: Hanem ki?

Műsorvezető: Nem tudom.

Áder János: De van ennek jelentősége? Valaki kiszivárogtatta, méghozzá a kormányoldalon szivárogtatta ki. Vagy a kormányzati apparátus szivárogtatta ki, vagy a Mécs-bizottság kormánypárti tagjai, személy szerint Mécs Imre szivárogtatta ki. Nincs jelentősége a dolognak ilyen szempontból, annak van jelentősége, hogy kiszivárogtatták. Miért szivárogtatták ki? Mert Medgyessy Péter ügynökmúltjáról el akarták terelni a figyelmet. És ezért inkább jó néhány embert alaptalanul besároztak, hírbe hoztak. És még csak bocsánatot sem kértek tőlük.

Műsorvezető: Megkérdezhetem, hogy hogy áll a Fidesz az önkormányzati választások előkészületeivel? Egész pontosan föltűnően újságban egymás után jelennek meg hírek arról, hogy konfliktusok vannak Fidesz-szervezetekben. Szétválnak, kilépnek egyes emberek a jelölések miatt - ilyesmi azelőtt sose volt. Mit tudom, Fehérváron, Baranyában külön indul az MDF, akkor Kiskunhalason szakadás, XII. kerületben külön indul az MDF, Szabolcsban hasonló konfliktus van. Én például azt akarom kérdezni ezzel kapcsolatban, hogy az MSZP-ben is vannak ugye problémák azzal, hogy kit jelöljenek, kit ne, de ők meg tudják ezt oldani anélkül, hogy ebből nyilvános botrány legyen. Ők tudnak válni, kompromisszumot kötni. Miért van ez? És azelőtt a Fideszben sem volt ilyen. Mi történt?

Áder János: Hadd korrigáljam annyiban a felvezető kérdést, hogy volt ilyen, ó kapott is nagy reklámot minden egyes alkalommal. Hát azt gondolom, hogy ez minden egyes alkalommal egy élő szervezetnél, amelyik az országot behálózza...

Műsorvezető: egyszer volt Fehérváron

Áder János: ... több alkalommal is volt, azokat nem reklámozták, de hadd ne soroljam föl most ezeket. Ez nem az én dolgom. Általában az szokott történni, hogy amikor a jelöltállításnál valakire nem számítanak, bár korábban képviselőjelölt volt, és azt mondják, hogy a későbbiekben nem őt látják szerencsésnek, hogyha elindul, tehát nem őt kívánja indítani a helyi csoport, akkor előfordul, hogy megsértődnek, kiléptek a szervezetből, s utána ebbéli véleményüket a sajtóban is nyilvánosságra hozzák. Volt ilyen a '94-es választásokon is, a '98-as önkormányzati választásokon is. Sajnos van most is, azt gondolom, hogy ez minden szervezet velejárója, a jelöltállításnak a velejárója. Ahol több ezer önkormányzati jelöltről, több száz polgármesterjelöltről születik döntés, ott bizony-bizony, miután egy-egy pozícióra csak egyetlenegy embert lehet jelölni, de esetleg több jelölt is van rá, előfordulnak ilyenfajta konfliktusok. Ezeket azonban úgy, ahogy eddig is, megpróbáljuk a lehető legkorrektebb módon elintézni, és az alapszabály keretei között megoldani.

Műsorvezető: Köszönöm szépen, hogy eljött, még szerettem volna kérdezni a választások tanulságairól satöbbi.

Áder János: Én még ráérek.

Műsorvezető: De mi már nem. És vége van a műsoridőnek. De talán azt hiszem, korrektebb, ha most már az önkormányzati választások után kérdezem majd erről. Hogy Orbán Viktor azt mondta, elég az önmarcangolásból, olyan sok önmarcangolást nem láttam még nyilvánosság előtt, de majd talán az önkormányzati választások után erre vissza lehet térni.

Áder János: Nagyon szívesen.

Műsorvezető: Köszönöm szépen.