Udvardy Zoltán írása, www.mno.hu, 2002. szeptember 13.

Haverok, buli, hanta - üvöltötték az SZDSZ választási plakátjai a kampány során. A tanulékony állampolgár bólogatott: igen, itt most az Orbán-kormányról van szó, na persze. Ők azok - gondolhatta az országos politikai napilapok kétharmadának, vagy az elektronikus médiák túlnyomó többségének hitelt adó szavazó -, akik egész pályás letámadást alkalmaztak 1998-ban. Róluk van szó, akik hataloméhesen építik klientúrájukat, utcára téve a képzett szakemberek garmadát.

Sebaj, sóhajthatott a balról jött sajtóítéleteknek hitelt adó polgár, most akkor leváltjuk őket, ezt a hataloméhes társaságot, s akkor ismét a szakértelem kormányoz.

Így is történt, legalábbis annyiban, hogy a klientúraépítés helyett az ország új korszakát ígérő pártduó jutott hatalomra. A választópolgár most döbbenten hallgathatja a következő felsorolást:

''MSZP-s képviselőjelöltek, egykori MSZP-s és SZDSZ-es képviselők, az MSZP helyi lapjának főszerkesztője, az MSZP-s országgyűlési képviselő felesége, az MSZP internetes oldalainak szerkesztői, az MSZP országrész-gyűlés szervezője, az MSZP helyi elnökének fia, az MSZP-s országgyűlési képviselő titkárnője, az MSZP megyei szervezője és irodavezetője.''

Kik ezek az emberek? - kérdezheti.

A válasz egyszerű: a kistérség-fejlesztési pályázatok győztesei országszerte, Tolnától Baranyáig. Pusztán a véletlen műve lehet, hogy a kizárólagosan pártkáderek, sőt azok rokonai nyerhették el ezeket az állásokat, melyek az állami szféra legszélén húzódnak, a hierarchiában igen messze a személycserék esetén többnyire érintett intézményektől.

Az állampolgár, aki azon jogait, hogy az ország ügyeinek irányításában részt vegyen, élve négyévenkénti lehetőségeivel, ezúttal az MSZP-SZDSZ kormányra testálta, most kissé meglepődhetne. Hiszen, valóban:

Kik ezek az emberek? - csóválhatja fejét a választó, ha a ''zömmédia'' egyáltalán tudósítja őt arról, mi történik körülötte.

Kinek jutott eszébe, hogy egy lelkes párttag (véletlenül: szocialista párttag) és plakátragasztó töltse be egy többdiplomás területfejlesztési szakember helyét? Ki vállalja a felelősséget azért, hogy a magyar vidéket elárasztó pártkáderek rohamával egy időben összeomlanak a már megindult projektek, az állam ugyanis nem folytatja a Széchenyi nevével fémjelzett, s megkezdett országépítést?

Úgy tűnik, a jövő helyett valóban a múlt kezdődött el. Ismét megvalósul a közhatalmi funkciókat gyakorló pártállam, ahol a káosz, a fegyelmezetlenség, a zűrzavar uralkodik. Anakronisztikus, már a Kádár-rezsim végnapjaiban is letűntnek tudott jelenségként újra felbukkan a semmiből a suksüköző pártkatona alakja. A képzetlen, szerencsétlen flótásé, akit a párt ''odatett'', felkészültség és végzettség nélkül. Újraélhetjük a száznapos, egyéves, ötéves tervek hebehurgya, kapkodó, fellegekben járó, csillagokat lehazudó retorikáját. S közben egyre jobban megtollasodnak a haverok, állandó a buli, s persze a hanta.