Az arisztokratikus és minden előrejelzés ellenére egyre népszerűbb francia Villepin miniszterelnök a neoliberális lapok megdöbbenésére a napokban jelentette be azt, hogy "minden energiáját egy valódi gazdasági hazafiságra" fogja összpontosítani. Akinek példa is szükségeltetik: a francia társadalom szervezetei együttes erővel akadályozták meg, hogy a Danone céget az amerikai Pepsi Co. felvásárolja. Az amerikai törvényhozók, akik korábban a legélesebb szavakkal ítélték el, ha egy kormány ellenállt az amerikai vállalatok külföldi beruházásainak, nemegyszer követségeiket is bekapcsolva a nyomatékosítás kedvéért, most törvénymódosítással odázták el legalább egy fél évvel, hogy a kínai kormány tulajdonában lévő CNOOC olajvállalat 18 milliárd dollárért megvásárolja a 17. legnagyobb amerikai olajcéget, a kaliforniai UNOCAL-t. Nemzetbiztonsági okokból. Nálunk az Antenna Hungária és a Budapest Airport külföldi felvásárlásának nemzetbiztonsági hatásait a kormány még vizsgálni sem akarja, noha azok jóval többet nyomnak a latban, mint egy olajvállalaté.

De hogy a franciáknak se legyen túl vidám az élet, az évente most már nyolcszázalékos gazdasági növekedést produkáló Argentína új elnöke, Nestor Kirchner ultimátumot adott a kilencvenes évek első felének neoliberális rohamában a francia Suez csoport leányvállalatának eladott argentin vízszolgáltatónak, az Aguas Argentinasnak - amely Buenos Aires és környéke 12 millió lakosát látja el vízzel -: bármennyire is szeretné, nem emelheti fel a víz árát. Aki országát a totális csődből kivezető Kirchner elnököt netán populistának kívánja kikiáltani, nyugodtan tegye, hiszen néhány nappal az Aguas Argentinasnak adott "no!" előtt felszólította hazája népét, bojkottálja a Shell benzinkutakat, amiért a multi megemelte az üzemanyag árát.

Ahogyan a patrióta gazdaság megvalósítása érdekében tett lépései nyomán Villepin és Kirchner népszerűsége nőtt, valamint ésszerű feltételezni, hogy az amerikai kongresszus intézményes tekintélye sem csökkent a kínai tenderajánlat nem igazán fair visszaverése miatt, az is tény, hogy az oroszok, vagyis akik Putyin szavazatára egyedül építenek, hatalmas tetszésnyilvánítással fogadták a Jukosz olaj-mamutvállalat szétverését, majd bekebelezését azt követően, hogy annak mindenhatónak tekintett fejét, Hodorkovszkijt az orosz elnök egyszerűen letartóztatta, majd pedig adócsalással vádolva hajlékony bíróságával tíz év börtönre ítélte.

Eddig csak azt láttuk, hogy a globalizmus és a multinacionális cégek hatalma ellen nem kormányzati szervezetek küzdöttek, hogy Genovától a mexikói Cancúnig az állami rendőrség verte a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világrend ellen tüntetőket. Mára a helyzet igen figyelemre méltó fordulatot vett: egyre több kormány- és államfő látja be, nem igazán érdeke, ha nem ő határoz saját országa sorsáról, hanem egy félbevágott lágy zsemle közé tett ócska fasírtot, vagy egy egészségtelen, barna színű buborékos italt árusító cég mondja meg, mi történjen az országában. Bárhogy fájjon Gyurcsánynak: a tusnádfürdői beszéd üzenete ma Párizstól Washingtonon át Buenos Airesig a "trendi".

Forrás: Lovas István, Magyar Nemzet, 2005. augusztus 1.