Volt-e valamiféle hatása az egészségügyre, a 2004. évi decemberi népszavazásnak, és azóta milyen változások történtek?

A december 5-i népszavazásnak komoly tanulsága van. Kiderült, hogy a nemzet, és maga az ember betegebb, mint ahogy eddig gondoltuk. Nem kész a felelősség felvállalására, a nemzeti együvé tartozás ápolására. Elveszett a kollektív tudattalanból, a nemzetlélekből az az energiatömeg, amelyik képessé tenné az embert arra, hogy valamiféle új, harmadik évezredi tudatformálás induljon meg; erre az új tudatformálásra pedig nagyon nagy szükségünk lenne. A tudomány négy energiaforrást ismer, amellyel a kollektív tudattalan nemzetlélek elfogyott energiatartalmát pótolni lehet. Ezek pedig a nemzeti identitás, a közös felelősségvállalás, mondhatom úgy is hogy a társadalmi szolidaritás, a harmadik a család, a negyedik a hit. Hogyha körül nézünk, akkor látjuk, hogy ez a kurzus ezt a négy forrást fojtja el, nem engedi igazán működni. A nemzeti identitás és mind az, amiről beszéltem életvédő program. E nélkül nincs népegészségügy, e nélkül nem tudunk a rossz megbetegedési, halálozási mutatóinkon változatni. Ami a polgári oldalt illeti, megszületett egy új felismerés, és ennek én nagyon örülök, az emberrel kell foglalkozni, a világ csak az emberen keresztül változtatható meg. Hiú ábránd , hogy jóléti társadalmat építünk, az emberek feje fölött. Ez nem megy, hiszen a gazdasági fellendülés a jóléti társadalom alapja a jó testi-lelki, egészségben, kondícióban lévő ember maga.

Hogyan értékeli ön Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 21 lépését a magyar egészségügy megújításáért?

A 21 pontban nagyon sok minden szerepel a mi programunkból, úgy tűnik, hogy ezt használták, de ez nem baj. A 21 pontnak a legnagyobb része az általunk is vállalható, de hát nincsenek szakmailag kimunkálva, előkészítve, felkészülés ezeknek a megvalósítására meg sem kezdődött.

Jól értem az ön szavaiból hogy amikor Gyurcsány Ferenc ezt a 21 pontos programot összeállította, akkor nem egyeztetett szakemberekkel?

Semmiféle egyeztetés nem történt, még a másik oldalon a baloldalon dolgozó kollegáink sem tudtak arról, hogy mivel fog előjönni ezen a hétfői napon a miniszterelnök. Bennem az is felmerült, amikor hallottam ezt a 21 pontot, hogy az egész egy figyelemelterelő médiakampány, hiszen éppen akkor jelentették be, amikor már kész volt a soha nem látott mértékű gyógyszeráremelés, 13,7 százalékkal drágultak a gyógyszerek, február 1-én 4,2 milliárddal növelték meg a lakosságnak a gyógyszerterheit, és most július 1-én újabb 4,5 milliárddal. Akkor azt mondom, hogy elképesztő dolgok történnek, a 21 pontos rózsaszín köderegetés hátterében. Élek a gyanúperrel, hogy az egész egy óriási figyelemelterelés miközben mennek fel a gyógyszerárak, folyik a privatizáció, lopják szét az egészségügyi közvagyont, napok alatt vállalkozások könyveibe kerülnek átírásra méregdrága műszerek, technológiák, hatalmas, sokmilliárdos éves költségvetési kórházak működtetését veszik át ehhez nem értő magántársaságok. Úgy tűnik, hogy ez egy kulissza, egy függöny, ami mögött igencsak anyagi érdekeltségtől vezérelt a döntéshozók részvételével folyó az egészségügy számára súlyos vagyonvesztést és hosszú távú károkat okozó akciók történnek.

Ezzel azt akarja mondani, hogy kevésbé tekinthetjük szakmai jellegűnek az itt leírtakat mint inkább politikainak?

Igen, de hát ez nem csak az egészségügyben van így ahogy én ezt a száz pontot figyelem, egyéb területeken is pontosan ez a probléma fogalmazódik meg, hogy nincsenek programok mögötte, nincsenek hatástanulmányok, nem indult meg a munka, ami valami esélyt adna arra, hogy a 100 ponton belül néhány, valóban, általunk is elfogadható, támogatható irányultság az megvalósulna. Ma van a világon egy új tudomány amit úgy hívnak, hogy egészséghatás becslés, amikor egy új adótörvény születik, vagy a környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabály születik, akkor mind meg kellene vizsgálni ezeket, hogy milyen népegészségügyi kihatással bírnak, mert a betegségek 70-80 százaléka az környezeti hatások miatt következik be. Meg kellene adni azt a lehetőséget orvosoknak, egészségügyi szakembereknek, hogy akkor, amikor a gazdasági miniszter egy jogszabályt készít elő, akkor, amikor a parlament egy oktatási kérdéssel foglalkozik, akkor mi mindig meg tudjuk vizsgálni ezeket a kérdéseket a potenciális népegészségügyi hozadék szempontjából. Egy példát mondok önnek, ha olyan gazdasági törvények születnek, amelyek a munkahelyeken az emberekre nézve veszélytényezőknek a meglétét fenntartják, erősítik, ha nem sikerül elérnünk, hogy az oktatási tárca álljon a mi régi kívánságunk mögé, hogy az iskolákban egészségtant oktassanak, kötelező tantárgyként, mert a gyerekek nem tudják, hogy mit jelent a test-lélek épsége, akkor mi nem tudunk a népegészségügy helyzetén javítani.

A népszavazás óta eltelt időszakban történt-e valamiféle változás az egészségpolitikában?

Egy igazi törvénytervezet került a parlament elé, amelyik a gyógyszerforgalmazás liberalizációjáról szól. Jó ez az embereknek? Hát dehogy jó az embereknek. Jó az, az embereknek, ha a gyógyszereknek különböző lesz az ára a különböző patikákban, jó az az embereknek, hogy az állam egyre kevesebb pénzt fordít a gyógyszerkészítmények támogatására? Jó az, az embereknek, ha revízió alá veszik a patikalapítás jogkörét? Sikertörténet a gyógyszertáraknak a rendszere, ami kiépült Magyarországon, hát miért ahhoz nyúlnak hozzá, ami működik, jól működik. A választ meg tudom adni, bár jó lenne, ha ezt a vitapartnerem adná, mert ezekben óriási gazdaság és üzleti fantázia van, és úgy tűnik, hogy a döntéshozókat elsősorban a társadalom, a gazdaság még utolsó nem privatizált hatalmas területe, az egészségügy érdekli, mint privatizálandó, privatizálható óriási közvagyon. Ez nem helyes. Az egészségügy közszolgáltatás a közfinanszírozás dominanciájával kell működnie, miközben mi egy emberre, egy évre átlagban 400-500 dollárt tudunk egészségügyre, gyógyításra elkölteni Németország 4000 dollárt, az Egyesült Államok több mint 5000 dollárt. Ma Magyarországon, bár szidják az egészségügyet, nekimennek az orvosnak, ez mind egy nagy privatizáció előkészítését szolgálja, hiszen a jószágot le kell értékelni egy nagy privatizáció előtt, elég szégyenteljes dolog ez, hiszen megingatják a gyógyítás körüli közbizalmat. Nincs a világon még egy olyan ország, amelyik ebből a 400-500 dolláros személyenkénti ráfordításból végül is mindenki számára valamiféle gyógyírt tud nyújtani a bajára. Nem szabad az értékeket is kidobnunk az ablakon. Ez egy nagyon régi, nagy kultúrára épülő egészségügyi ellátórendszer, amelyben kiválóan európai nemzetközi szinten képzett orvosok működnek, van lehetőségünk, tehát optimista vagyok ebben a kérdésben, ezt a rendszert egy olyan pályára állítani, amellyel az emberek elégedettebbek lesznek, ahol a gyógyulás esélyei javulni fog, ahol az ellátás biztonsága kiteljesedhet.

A magyar egészségügynek melyek azok a legveszélyeztettebb pontjai, ahol kormányzati ciklusnak a maradék idejében is lehetne súlyos hibákat véteni?

Remélem, hogy nagyon súlyos hibákat már nem fognak véteni, de látunk egy-két dolgot, ami miatt aggódunk most. Az országos intézetek nagy rendszerének; Országos Onkológiai Intézet, Országos Idegsebészeti Intézet, Traumatológia, Reumatológiai Intézet és folytathatnám ezt a sort ezekinek az országos intézetek rendszerének a felbontását tervezik, összevonásokkal, részben az Orvosegyetem alá való besorolással, fel akarják számolni. Emiatt aggódunk, ekkora szakmapolitikai lépést, hogyha ez a kormányzat még előkészítetlenül megtesz, akkor nagyon súlyos ellátási zavarokkal kell számolni. Említettem a privatizációt, őrült iramban folyik a kulisszák mögött a nagy intézmények lenyúlása, nem tudok jobb szót mondani erre, szombathelyi megyei Markusovszky Kórház oktatókórház, egy kis magántársaság kívánja működtetésbe venni a 8-10 milliárdos hatalmas, több mint száz éves múlttal bíró nagy kultúrájú intézményt, nagyon nehezen tudtuk az első fordulóban ezt megakadályozni. Újabb próbálkozást látunk a gyógyszerforgalmazás liberalizációjára. Legyenek futárszolgálatok, amik jó nagy pénzért viszik a betegekhez a gyógyszert. Patikákat kikerülve, közvetlen nagykereskedőkhöz csatlakozva hatalmas anyagi érdekeltséggel. Olyan folyamatok indultak el, amelyek egyértelműen jelzik, hogy most a ciklus végén, talán az új hatalom már érzi, hogy befejezi a működését, és amit lehet még megpróbál hosszú távra megszerezni. Az egészségügy nem ennek a megszerzésnek a terepe. Ismét mondom ez egy közszolgálat, aminek a közfinanszírozás dominanciájával kell működni és nincs helye a globalizációs nagy profitérdekelt piac ilyen léptékű és mértékű térhódításának, mint amelyre most próbálkozásokat látunk.

radio.hu - fideszfrakcio.hu