Ledöntötték az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc zuglói vértanúinak emlékművét a kerületi Szitakötő téren! Még nincs két esztendeje - 2000. október 23-án -, hogy felavattuk.
Két kopjafa között állt a labrador gránittömb. Fényesre csiszolt lapjára vésve a zuglói hősök neve: Futó János, Keller Károly, Németh József, Grosszmann Frigyes, Csermák János, Magori Mária, Barabás Tibor, Csányi Sándor, Kondorosi Imre, Szivák István, Krausz Gyula.
Most ledöntve fekszik a kő.
Tizenegy név, tizenegy kettétört fiatal élet. Munkások voltak: bányász, szállítómunkás, pincér, gépkocsivezető, géplakatos, villanyszerelő, segédmunkás, kőművessegéd, takarítónő.
Mi volt a bűnük az '56-os zuglói hősöknek? A Thököly és a Mexikói út sarkán november 4-én feltartóztatták a páncélozott szovjet csapatokat. Harcoltak az akkor 20 éves Futó János vezetésével. Amíg lehetett, a zuglóiak ellenálltak. Ezért kellett meghalniuk.
Még most is fülemben csengenek az avatóbeszéd mondatai: "Megkésett főhajtással állunk itt, a Szitakötő téren. Immáron mondhatjuk: az '56-os mártírok terén. De végre itt állhatunk. Velünk együtt az életben maradt bajtársak, a hozzátartozók, az öregemberekké lett pesti srácok. A labrador gránit kékesen ragyog. Ragyognak a hősök nevét hirdető kőbetűk. Mi is ragyogunk az őszi fényben, mert szabadok és magyarok vagyunk."
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 46. évfordulójára készülve ki mondja meg, kinek volt útjában ez az emlékmű?
Nem hisszük, amit az ügyeletes rendőrtiszt mondott: "Gyerekek döntötték le játék közben." Hüvelykujjnyi szögvasakat ártatlan gyermekek nem tudnak kitépni a betonból.

Sántha Gábor