Tudjuk, Budapesten a legutóbbi tizenkét év során három Városligetnyi zöld terület tűnt el. Most hozzáfogtak a negyedik elpusztításához is, és nem csak itt, Angyalföldön. A Gyöngyösi utca és környéke kellemes, zöld vidék, lombok alatt sétálhattunk a sétány üzletsorához is. Ám ott most bemutatót tart az önkormányzat: hogyan csináljunk egy ligetből kősivatagot irdatlan pénzért? Szürkésfehér kőlapokkal burkolnak egy fölöslegesen nagy területet, kivágtak huszonhat fát, s még nem tudható, mi történik a maradék, azelőtt fűvel borított résszel. Újabb fák ültetését is tervezték, de azokra, úgy hírlik, már nem lesz pénz. Szökőkútra lesz, mert az legalább kőből van, és nem termel oxigént. Betegek lettek volna a fák? Néhányuk talán, de láttam feldarabolt holttestüket: szó sincs erről. Most szemet bántóan veri vissza a napfényt a kő, és nincsenek már árnyat adó lombok.
És ki akarják vágni a környék valamennyi nyárfáját is. Nem lesznek többé árnyas utcák, nem nyílik többé lombokra az ablakunk, és csökken a lakások értéke is. Miért? Mert gyűlölik a fákat? Mert beteg a lelkük? Vagy egyszerűen csak jó üzlet ez valakiknek, mint a förtelmes, méregdrága és csődnek bizonyuló Lehel "piac"? Bizonyítékaim nincsenek, csak sejtelmeim.
Gyönyörű nyárfáink minden májusban pelyhe fürtöket eregetnek. Magam élvezem a májusi hóesést, s a szomszédom is, aki történetesen allergiás rá, ám azt mondja: a kellemetlen két hét megéri. Néhányan panaszkodtak. Ez az ok? Inkább ürügy. A pehelyfürtök ráhullanak az aszfaltra is. Aztán ráhullanak a falevele, az eső, a hó, az újabb pelyhek. Mert Budapesten nem szokás takarítani a közterületeket. Mert ez nem igénye a város, a kerület vezetőinek. Sokkal egyszerűbb kivágatni a fákat. Se pehely, se falevél - a kevesebb oxigén és a mi romló közérzetünk pedig nem fontos. A műkő lapokat is beborítja majd a mocsok, szemétvödörré válik a szökőkút: elhanyagolt környezetben az emberek is szemetelnek.
"A két napja söpretlen utcák" - háborog Tormay Cecil az 1918-as forradalomról szólva, és fölnevet az ember. Két napja? Húsz éve. Akárhány éve.
Kivéve persze a választások évadját. Mert áprilisban fölsöpörték a Gyöngyösi utcát, virágtartókat szereltek a villanyoszlopokra, szépek is, öntözte is őket az eső. Októberig még várható egy söprés. Azután a naiv többség újraválasztja majd a fakivágókat, mert még mindig elhiszi, hogy baloldaliak. És megy minden ugyanígy tovább.
Magyarországon nincs favédelmi törvény. És mire lesz, eltűnik a negyedik az ötödik Városliget. És közben már karnyújtásnyira lebeg fölöttünk az ökológiai katasztrófa.
"Kik akkoron egy élő fáért
városokat lebontanának,
Kik akkoron egy fűmagért
utakat is fölszaggatnának" - jövendöl a költő, Mezei András. De hát azok, akik gyűlölik a fákat, nem szoktak verseket olvasni. Mást sem. Legfeljebb a pénzüket.

Beke Kata