Egy olyan országban, ahol több százezer kényszeres sms-ező él, szinte megfejthetetlen talány, hogy miért pont a kormány életbe vágóan fontos kérdései hagyják hidegen a megszállott gombnyomogatókat, s miért csak az újságírókból, politikai elemzőkből és adatvédelmi aggodalmaskodókból váltanak ki némi visszafogott érdeklődést. Még azt sem mondhatjuk, hogy az akcióra szánt 40 millió forintnyi közpénz túl sok lenne, hiszen a Kérdések és válaszok (Kávé) című rendezvénysorozatra 150 milliót herdáltak el, hogy összesen tízezer kíváncsiskodónak elmagyarázzák az apró lépések politikájának világra szóló jelentőségét. Az MSZP azzal az akcióval is elégedett volt, alig 15 ezer adóforintba került egy hallgató győzködése, ahhoz képest ez az sms-projekt szinte ingyen van. Ám nehéz az állampolgárok kedvére tenni, s a kormány mindenkit megvilágítani akaró, önzetlen, jó szándéka megbukni látszik az emberek csúf közönyén.
Így volt ez eddig. Ám a kormány ezen a héten olyan izgalmas kérdést tett fel, hogy az, akit ez sem hoz tűzbe-lázba, méltatlanná válik az sms használatára. Idézzük szó szerint a demokrácia kiteljesítésének eme miniatűr remekét. "Sokan kételkednek abban, hogy az adócsökkentésből árcsökkenés lesz, és valóban olcsóbban vásárolhatjuk meg a ma még 25 százalékos áfájú termékeket. Ön jó megoldásnak tartaná, ha a kereskedőknek januártól az új ár mellett az áfacsökkentés előtti régi árat is fel kellene tüntetniük?" Magyarán: 2006. január 1-jén (amikor az üzletek többsége amúgy is zárva lesz) hány árcédula fityegjen az árucikkeken? Egy, kettő, esetleg több, mert nem ártana a 2005. december 31-i ár mellett a december 30-it is kiírni, tekintettel arra, hogy - főleg az élelmiszerüzletekben - az árak naponta változnak. S január 2-án, amikor megint változnak az árak, hány ármegjelölés legyen a termékeken? Hozzátéve, hogy manapság is, mindenféle áfacsökkentés nélkül, öt-hat kis vignetta borítja az árucikkeket, elsősorban a szavatossági idő lefedése céljából. Mi szerepeljen a vendéglők étlapján? A régi ár mellett tüntessék fel az áfacsökkent új és a szervizdíjjal emelt még újabb árat, vagy elég, ha a pincérek visszaadják a borravaló négy százalékát? Egyáltalán, a vendég feladata lesz-e, hogy a "kék könyvbe" regisztrálja a jatt összegét, netán az adóellenőrök beérik a főúr közjegyző előtt tett hivatalos esküjével is? De a legnagyobb probléma az, hogy a szilveszteri mulatságok csak éjfél után érnek véget! Mennyibe kerül majd a ropogós malacsült, s figyelnek-e arra, hogy a malac szájába tett citrom ára is négy százalékkal csökkent a buli ideje alatt? Roppant bonyolult, rázós kérdések ezek, nem csoda, hogy a kormány kikéri az állampolgárok véleményét.
Félő viszont, hogy lesznek olyan agyafúrt kereskedők, akik a régi ár mellé odateszik az öt százalékkal magasabb árat, mondván: az volt a régi ár. Tudjuk, nem lenne szabad a magyar kereskedőkről ilyen alantasságot feltételeznünk, de őszintén szólva a kormányról sem feltételeztünk még a legpesszimistább álmainkban sem ilyen elképesztő bornírtságot. Ha a kormányzatnak csak ennyi a szellemi kapacitása, akkor az bizony komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelent, s a tagoknak nem ártana a C típusú átvilágításon túl alapos szakorvosi vizsgálaton is átesniük.
Egyébként pedig a kormány kérdéseire, szimpla egzisztenciális okokból, mi majd január 1-je után adunk választ, egyrészt, mert az sms-ezés is olcsóbb lesz, másrészt erre az elmeháborodott rohamra csak a szavazóurnáknál lehet egyértelműen válaszolni.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet