Gellért Kis Gábor szocialista kuratóriumi elnök úgy döntött, lesz, ami lesz, ő bizony nem nyugszik bele, hogy Kondor Katalin alelnöke vezesse az intézményt. Mivel a sokat szidott, ám ne felejtsük, nagy parlamenti támogatással elfogadott médiatörvény betűje az átmeneti helyzeteket nem kezeli egyértelműen, a szokásjogra, a józan észre, a törvény szellemére kellene hagyatkoznia. Márpedig ez esetben az új elnök megválasztásáig, az új program meghirdetéséig és elfogadásáig a régi vezető által kijelölt személy viszi az ügyeket.
Gellért Kis úgy döntött, ezt nem hagyhatja. (Épp elég szégyen, hogy Kondor Katalint nem sikerült kipiszkálni, még az ügynökvád bevetésével sem.) Összehívja a kuratóriumi elnökséget, s meg is jelölteti a neki tetsző személyt, nem törődve azzal, hogy személyi ügyekben csak a kibővített grémium határozhat. (Olyannyira így van, hogy már kétszer is keresztülhúzta az elnökség számításait.) Amikor meg a nagy kuratórium, ez a fránya testület a maga kisorsolt társadalmi döntnökeivel kimondja, neki jó lesz Hollós János, a Kondor Katalin által kinevezett ügyvezető, meg nem történtté nyilvánítja a határozatot. És itt mindenki számára érzékelhetően elszakad a cérna, elkezdődik az ámokfutás, fenyegetőzéssel, írásbeli figyelmeztetéssel. Ha Hollós nem távozik, nem kap pénzt a több ezer dolgozó.
Szegény, szegény Gellért Kis. Példaadó keménységgel küzd abban a meggyőződésben, hogy nagy szolgálatot tesz a baloldalnak, s végtelen igyekezetében maga mögött tudhatja a két koalíciós párt támogatását. Mintha nem venné észre, hogy a nyilvánosság előtt senki sem áll ki mellette. Hogy eszköztára olyannyira a pártállami időket idézi, hogy az már elvtársainak is kínos. Mentsvár kerestetik, jöjjön a parlament elnöke. Ám Szili Katalin sem mondja, hogy jól van, Gábor, szép munkát végeztél, hanem arra figyelmeztet, nem sérülhetnek az intézményben dolgozók érdekei. Magyarul: a pénzt nem kellene visszatartani. Ám van még egy mentőöv: döntsön a parlament alkotmányügyi bizottsága, és mellesleg állást foglalhat a kérdésben a kulturális bizottság is. A kormánypárti többséggel rendelkező testületek - Vastagh Pál és Pető Iván vezetésével - ajánlása nyilvánvalóan kedvező lesz számára. Ám mit kezdhet ezzel szegény Gellért Kis, ha kizárólag a kuratórium illetékes a rádióvezető kinevezésében?
És mindezen kurátori ámokfutás közepette szól a rádió. Hiába van lesújtó véleménnyel a baloldal Kondor Katalin elnöki teljesítményéről, hiába papol Gellért Kis, a munkatársak tudják a dolgukat, nem ágálnak, nem helyezkednek, dolgoznak.

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu